Egy több mint háromórás, nyilvánvalóan feszült légkörben készült beszélgetés részletes jegyzőkönyve nem csak a külügyminiszter, de a Fidesz-kormányzás egyes sarkalatos pontjainak megértéséhez is kulcsfontosságú. Az interjú legkiemelkedőbb, legtöbb kérdést felvető pillanatai a következők voltak.
Pragmatikus viszony Oroszországgal
Szijjártó Péter erőteljesen hangsúlyozta, hogy Magyarország számára az orosz külpolitika nem érzelmi vagy ideológiai kérdés, hanem „pragmatikus” megfontolás. Azzal érvelt, hogy a gazdasági érdekek, különösen az energiabiztonság és a egyes iparágak nyersanyagellátása miatt fenntartani kell a párbeszéd csatornáit. Kijelentette, hogy a jelenlegi konfliktusban Magyarország békeközvetítőként próbál meg fellépni, bár konkrét sikerekről nem számolt be. A kérdésre, hogy hol húzódik a pragmatizmus és az erkölcsi felelősségvállalás határa egy olyan országgal szemben, amely ellen háborús bűnök vádja merült fel, közvetlen választ nem kapott.
KGBéla ügy és a kettős mércéhez fűződő kérdések
Az interjú egyik legfeszültebb pontja az volt, amikor a Belarusszal való kapcsolatok kerültek szóba, és konkrétan a „KGBéla” néven ismertté vált belarusz informátor, Jevgenyij Csicsvarkin magyarországi tartózkodása. Szijjártó tagadta, hogy a kormány bármilyen szerepet vállalt volna abban, hogy Csicsvarkin Magyarországon kössön ki. Azt állította, az ügy kizárólag a belügyi és igazságügyi szervek hatásköre, és a külügyminisztériumnak semmi köze hozzá. Amikor azonban rákérdeztek, hogy ugyanígy vélekedne-e, ha egy hozzávetőleg hasonló múltú orosz állampolgár próbálná elhagyni Oroszországot és Magyarországhoz fordulna, a miniszter válasza elmosódott. Az ellentmondást hangsúlyozta az a tény is, hogy Szijjártó korábban nyilvánosan üdvözölte Magyarország és Belarus kapcsolatainak mélyülését.
A felesége vállalkozásai és a lehetőségek egyenlősége
Szijjártó Péter felesége, Szijjártóné Hargitai Judit üzleti tevékenysége, és annak összefüggései a külügyminiszter pozíciójával éles vitát váltott ki. A miniszter többször is hangsúlyozta, hogy felesége egy teljesen legitim vállalkozó, aki tiszteletben tartja a jogszabályokat. Amikor azonban a konkrét számokra, nyert közbeszerzésekre kérdeztünk rá – amelyekről nyilvános adatok tanúskodnak –, azzal érvelt, hogy minden a törvényeknek megfelelően történt, és a családját be kell vonni a politikába. Azzal szemben, hogy a felesége cége több százmillió forintot keresett olyan projekteken, amelyek közel állnak a külügyminisztérium vagy a kormányzati szféra érdeklődési köréhez, Szijjártó a személyes támadás kártyáját játszotta. A kérdés, hogy vajon egy miniszter hozzátartozójának mennyire van reális esélye több versenytárs legyőzésére bizonyos tendereken, lényegében megválaszolatlan maradt.
Mészáros Lőrinc és a versenyképes piac
Mészáros Lőrinc, a Fidesz-hez közel álló vállalkozó és az ország leggazdagabb emberei egyike megjelenése a beszélgetésben szinte elkerülhetetlen volt. Szijjártó védekező pozícióba helyezte magát, amikor a miniszteri kinevezése után Mészáros vagyonának robbanásszerű növekedésére utaltak. Azt hangoztatta, hogy Mészáros egy sikeres és ügyes vállalkozó, akinek sikerét a politikai kapcsolatokhoz kötni „irritáló és sértő”. A tény, hogy a magyarországi közbeszerzések piacán egyre nagyobb részesedést szerző cégek gyakran ugyanazokkal a személyekkel állnak kapcsolatban, számára nem jelzett szisztémás problémát. A válasza alapvetően figyelmen kívül hagyta a közgazdasági szakértők azon aggályait, miszerint a rendkívüli gazdagodás egyes esetekben a verseny torzulásával és az állami források koncentrálódásával járhat.
Magánrepülés, jachtozás és a megfelelő kép
A Szíjj László gazdasági tárca nélküli miniszterrel történt, közismertté vált jachtozás a horvát partoknál is szóba került. Szijjártó tagadta, hogy bármilyen közpénzes támogatásban vagy kedvezményben részesült volna, és személyes szabadidejének, magánügyének tekintette az esetet. Amikor felvetették, hogy egy politikus ilyen magas szintű személyes kapcsolatai és a luxus környezetben töltött szabadideje hogyan alakítja a közvéleményt, és összeegyeztethető-e a „egyszerű emberek” kormányzásának narratívájával, a válasza a magánszféra sérthetetlenségére koncentrált. Az elfogadhatóság kérdését – vagyis hogy egy politikus mely magáncselekedetei válnak közüggyé – lényegében ott hagyta.
A személyes jövő a Fideszben és a Orbán utáni időszak
Az interjút lezáró témakör Szijjártó jövőbeli politikai ambícióiról szólt. Határozottan kijelentette, hogy ő maga nem pályázik a miniszterelnöki posztra, és teljes mértékben elkötelezett Viktor Orbán munkája mellett. Azzal érvelt, hogy jelenleg nincs szükség utódkérdés felvetésére, és a Fidesz erősen egységes marad. Azonban amikor a későbbiekre, egy lehetséges Orbán utáni időszakra kérdeztünk rá, nem nyilatkozott konkrétan arról, hogy ki tekinthető a párt természetes örökösének, vagy milyen belső demokratikus mechanizmusok döntenének ilyen helyzetben. Ez a válasz – vagy inkább annak hiánya – számos kérdést vetett fel a Fidesz hosszú távú belső szerkezetéről és az örökösödési tervről.
Összefoglalva, a beszélgetés Szijjártó Péter képét egy rendkívül hűséges, védekező reflexű és pragmatizmusra törekvő politikusként erősítette meg, aki elutasítja a vele, családjával vagy kormányzati szövetségeseivel szembeni kritikát. Az interjú legfontosabb tanulsága talán az, hogy a kérdések ellenére a miniszter nem mutatott hajlandóságot a saját narratíváján kívül eső problémák komoly megvitatására, legyen az etikai dilemma, konfliktusérzet vagy a politikai hatalom hosszú távú szerkezete. A válaszok gyakran a személyes sértődés vagy a procedurális megfontolások mögé rejtőződtek, ami magában is jelzésértékű egy olyan rendszerben, ahol a számlaképeség gyakran elmosódik.
