Az április 12-i országgyűlési választás még napjainkban számos elemző munkát ad. Az esemény nemzetközi figyelemre méltó volt, és a kimenetelét pozitív megítélték európai politikusok és befektetői körök egyaránt. Ez a megítélés a magyar gazdaság számára pillanatnyi bizalmi löketet jelent, mely a piaci mutatókban egyértelműen megfigyelhető. A forintárfolyam ugrásszerű erősödése és az állampapírhozamok jelentős csökkenése ezt bizonyítja. A forint árfolyama, mely rendszerint nagyon érzékeny a hírekre, a választás másnapján meredeken emelkedett, eltekintve a nemzetközi környezetben zajló, általában a törékeny valuták gyengülését okozó folyamatoktól. Ez egyértelmű piaci bizalmi voks volt. Az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) adósságkibocsátási kondíciói jelentősen javultak a választás után.
Fontos megjegyezni, hogy ez a pozitív változás nem a gazdasági fundamentumoknak, az alapvető gazdaságjelzőknek tudható be, hiszen azok rövid időn belül nem változnak érdemben. Ellenkezőleg, a magyar gazdaság helyzete számos aggasztó adatot mutat. A gazdasági növekedés az utóbbi időben leállt. 2022 és 2025 között a reál-GDP összesen csak 0,4 százalékkal növekedett, ami önmagában és regionális összevetésben is rendkívül gyenge teljesítmény. A környező országok – mint Csehország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Bulgária és Horvátország – jóval nagyobb, 4-11 százalékos növekedést tudtak felmutatni azonos külső feltételek mellett.
A deficit és a növekedés hiányának együttes hatása a bruttó államadóssági hányad emelkedésében nyilvánul meg. Magyarország adósságráta a legmagasabb az új EU-tagállamok között, és az államadósság kamatfizetései a gazdaságot a legnagyobb arányban nyomasztják. Tavaly a bruttó állóeszköz-felhalmozás volumene tovább csökkent, így a magyarországi beruházások mértéke több mint egyötöddel elmarad a 2022-es szinttől. Ez kapacitásvesztést és felgyűlt beruházási igényeket jelent.
Ezért olyan kritikus volt az EU-támogatások visszakeresése. Ilyen makrogazdasági környezetben már tavaly év végén a vezető hitelminősítő intézeteknél csak egy-két lépés választotta el a magyar szuverén kockázati besorolást a befektetőknek nem ajánlott „bóvli” kategóriától. Akkor még az elemzők gazdasági növekedéssel számoltak és reménykedtek a költségvetési tervek teljesülésében, különösen nem várható volt a közel-keleti konfliktus újabb felgyorsulása. Úgy gondolom, hogy legalább egy rating cég „bóvli” besorolást adott volna Magyarországnak idén tavasszal. Három fő hitelminősítő azonban a tavaszi felülvizsgálatot elhalasztotta a közelgő választás miatt.
A külső körülmények az időközben tovább romlottak. A február végén Irán elleni támadások okozta energiadrágulás és megnövekvő ellátási rizikók különösen árnyékot vetnek az energiaigényes és erősen importfüggő magyar gazdaság kilátásaira.
Elvileg hosszú kormányzati szakasz hirtelen vége és új, csupán két éves párt kormányra kerülésének esélye komoly rizikónövelő tényezőnek számít. De a friss pénzügyi mutatók ezzel ellentétes narratívát mutatnak. A forintárfolyam és állampapírhozam adatok a politikai kockázat csökkenését jelzik. Az Orbán-kormány ugyan magát a stabilitás biztosítékának állította be, de a magyar társadalom és üzleti körök jelentős részének meggyőződése volt, hogy az Orbán-kormány a nagyobb kockázat, különösen az EU-hozzá fűződő viszony ROMLása miatt.
A választás egyértelmű változást hozott e politikai kockázatok vonatkozásában. A Tisza Párt nagyarányú győzelme elmosotta az esetlegesen elhúzódó kormányváltásra vonatkozó aggályokat. A győztes fél első megszólalások a piaci optimizmust növelték, különösen fontos az euróövezetbe való belépési szándék megerősítése. Ez a folyamat elindítása horgonyként működik a költségvetési és monetáris politikára, rövid és középtávon stabilizálja-erősíti az árfolyamot, mérsékli az inflációt és alacsonyabb fenntartható üzleti kamatszintet hoz, olyan tényezők amelyek hiánya súlyos versenyhátrányt okozott eddig.
Ez a háttérbe illeszkedik azonnali forinterősödés és állampapírpiaci javulás. Megjegyzendő, hogy a forinthozamok még az erőteljes korrekció után is rendkívül magasak, nemcsak az euróövezeti viszonyokhoz képest, de lengyel vagy különösen cseh államkötvény-hozamokkal egybevetve is. A nemzetközi bizonytalanság hatására az egész régióban emelkedtek az állampapírhozamok március elején, később a választási győzelem és az európrojekt hangsúlyossága miatt komoly hozamcsökkenés következett be.
Az időtényező fontos az árfolyam alakulásában. Közvetlenül az Irán elleni konfliktus előtt 378 forint volt egy euró, egy hétre rá 385-re gyengült. Ám innentől erősödésnek indult: választást megelőzően 376, az eredmények közzététele után még nagyobb erősödés, 361 forintos euró-forint árfolyammal.
A politikai fordulat természetesen nem mindenkinek kedvezett. Elképzelhető, hogy nem kis pénzek kifelé indultak az addigi kormánypárt vereségére reagálva. Ismeretek hiányában részletes kifolyások és beáramlások mértékét nem tudjuk, de bizonyos, hogy ha volt tőkementés, azt felülmúlta a külföldi források beáramlása magyar eszközökbe.
A politikai kockázat csökkenése nem csak külső szereplőket érintett. Talán még lényegesebb az hazai üzleti életben. Piaci szereplők, melyek piaci lehetőségeket látnak, már hajlandóak előlépni több éve elhalasztott pótló-bővítő-fejlesztő projektekkel. Biztosan feltehetjük, hogy az eddig lefojtott gazdasági szektorokban új viszonyok között előkerülnek a félretett beruházási tervek.
Másfelől azonban jogos aggály, hogy politikailag preferált, túltámogatott cégek megrendülnek, és vagy kiesnek a piacról, vagy zombiként vegetálnak tovább. A felmerülő új kockázatok nem jelentik, hogy más jellegű politikai kockázatokkal nem kell számolni. Az új erők kormányzati, adminisztrációs képessége, törekvéseik és gazdaságpolitikai programpontjaik koherenciája kérdéses. A szokásos politikai ciklus szerinti kormányváltásnál többről van szó: politikai cezúra történt, rezsim (rendszer) váltás zajlik. Ennek menetében átalakul a kormányszerkezet, nagyarányú személycserék mennek végbe az államapparátusban, kiterjedt törvénykezési munka veszi kezdetét.
Korábbi rendszerváltások tapasztalatai alapján az intézményekre rendkívüli munkateher hárul a kormányváltás miatt, még akkor is, ha külső viszonyrendszer javul. Implementációs gondok, szándékolt kormányzati változtatások késedelmei, befogadó közeg tehetetlensége és ellenállása súrlódásokhoz vezethet. A meghozott intézkedések tényleges érvényre jutása időben megcsúszik, társadalmi támogatás gyengülhet.
Gazdasági élet számára fontos kockázati tényezők közül egy sor fontos politikai kockázat eltűnt, üzleti kalkulációból kiárazódott. Új viszonyok közepette intenzív átsúlyozás, újrakalkulálás, üzleti tervek felülvizsgálata folyik. Üzleti várakozások, bizalmi indexek javulása önmagában konjunkturális tényező, míg más fejlemények – mint az államháztartás tényleges viszonyainak felszínre kerülése, nem ismert szerződések és egyéb „aknák” felbukkanása, rezsimváltásokkal járó személyi, intézményi, jogi viták és súrlódások – idővel rontanak a hangulatmutatókon. Sok múlik azon, hogy az örökölt, gazdaságilag észszerűtlen, politikailag populista, de lakosság jelentős részén megszokott és elvárt piacpótló, piackorlátozó intézkedések sokaságával mit kezd az új kormányzat. Külső szimpátia, diplomáciai és üzleti támogatás erős, de feltételes. A kérdés: politikai rezsimváltáson túl valóban modernizációs pályára áll Magyarország, kiszakadva a múltba beleragadt, egyre autokratább addigi rezsimből? Ez a saját belső alapkérdésünk is.
