„Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek” – írja Orwell az 1984-ben.
Ez a mondat ma, 2025 Magyarországán, a legérvényesebb figyelmeztetés lehet minden politikai többség számára. A mostani kormányzati felhatalmazás és az előző tizenhat év közötti párhuzamok nem csak szóbeliek. A jelenlegi parlamenti többség is mindent megtesz annak bemutatására, hogy a választási eredmény lezárja a vitát és teljesen korlátlan jogot ad a döntésre. De egy modern alkotmányos demokráciában nem így működik a hatalom. A többség nem kap határtalan csekket, csak egy határozott megbízatást a felelős kormányzásra.
A Fidesz 2010 óta mutatta be, hogyan alakítható át egy választási többség általános és kérdéskörökben korlátlan felhatalmazássá. Ezt a modellt látjuk most is felépíteni, amikor a kormányzati párt minden intézkedését, a köztársasági elnök-jelölésétől a cikluskorlátozásig, azzal igazolja, hogy mögötte a társadalmi többség áll. De ez a többség sosem szabadulhat meg az alapvető kötöttségektől: az alkotmányosságtól, a jogállamiságtól és az európai jogkötelezettségektől.
A kétharmad mítosza és a valóság
A Fidesz esetében a „társadalmi támogatottság” valódisága gyakran megkérdőjelezhető volt. A rendszeres választójogi változtatások, a médiatér teljes uralma és a választási kampányok egyenlőtlen terepe mind azt szolgálták, hogy a számszerű eredményeket felerősítsék, manipulálják. Ennek ellenére a kétharmados többség nemcsak törvényhozási lehetőséggé, hanem általános igazolássá vált minden, az alkotmányos rendszert átalakító lépésre. A szavazatok száma helyett az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszere veszítette el jelentőségét.
Ez az út vezetett oda, hogy Magyarország ma az Európai Unióban a jogállamisági eljárások szinte állandó alanya, több milliárd eurós uniós forrás van visszatartva, és a szakértők szerint a demokratikus intézmények jelentősen gyengültek. Egy választási győzelem nem mentesít a történelmi tapasztalatokból: a korlátlan politikai hatalom végső soron nem a többség, hanem a demokrácia és a jogállam ellen fordul.
A jelen: A többség újfent a hatalom mérőszáma?
A mostani parlamenti ciklus első hónapjaiban visszatérő érvként hallható, hogy a többségi támogatottság önmagában elegendő felhatalmazás minden döntéshez. Ez a gondolkodás veszélyesen közel áll ahhoz, amit a Fidesz tizenhat évig művelt: a politikai kritika érvénytelenségének deklarálásához, pusztán azzal az alappal, hogy a hatalom mögöttük van.
De egy demokrácia nem erről szól. A többségi akarat fontos és döntő, de nem szent és sérthetetlen. Pontosan ezért léteznek alkotmányos bíróságok, független média, ellenzéki pártok és civil szervezetek. Feladatuk nem a kormány akadályozása, hanem annak biztosítása, hogy a hatalmat gyakorlók ne vesszenek el a pillanatnyi többség látszólagos korlátlanságában. Az alkotmányosság története lényegében arról szól, hogy megtanultuk korlátok közé szorítani a hatalmat – nem a többség rosszindulata miatt, hanem az emberi természet és a történelem tanulságai miatt.
A választói megbízatás nem csekk a végtelenre
A jelenlegi kormányzati pártnak van egy erős választói megbízatása. Ezt senki sem vitatja. De ez a megbízatás nem egyenlő azzal, hogy minden intézkedés automatikusan helyes, demokratikus és hosszú távon a közjó szolgálatában áll. Az igazi demokratikus legitimáció nem a szavazatok számlálásakor ér véget, hanem ott kezdődik. Azt jelenti, hogy a hatalmat gyakorlók felelősséget vállalnak döntéseikért, hajlandóak párbeszédre, elszámoltathatóak, és tisztelik azokat az intézményeket és jogokat, amelyek korlátozzák a hatalmukat.
Az Orbán-kormány tizenhat éve pontosan ezeket az elveket helyezte háttérbe. Ennek eredményeit ma látjuk: megosztott társadalom, gyenge intézmények és egy az EU-val szemben folyamatos konfliktusban álló ország. Az új kormányzati többség döntése, hogy ezt az utat folytatja-e, vagy egy felelősebb, intézményeket tiszteletben tartó modellt épít, nem csak az önmeghatározásukról, hanem az ország jövőjéről is szól.
Összegzés: A hatalom nem jog, hanem felelősség
A többségnek van hatalma, de ennek a hatalomnak vannak erkölcsi és jogi korlátai. Egy választási győzelem nem ad jogot az alkotmányos keretek felülírására, a független intézmények gyengítésére vagy a társadalmi párbeszéd elfojtására. Orwell szavaival élve: lehet, hogy valaki többségben van, de ha a világ ellenében is hazugságot állít, nem lesz igaza.
Magyarország 2025-ben újra válaszúthoz érkezett. A kormányzó többség dönthet úgy, hogy a múlt hibáiból tanul, és a hatalmat korlátok közé szorítva, felelősségteljesen gyakorolja. Vagy folytathatja az előző tizenhat év útját, ahol a többségi felhatalmazás általános mentességgé vált. Az utóbbi út ismert célállomása: az EU perifériája, a demokrácia üres formája és egy mélyrehatóan megosztott nemzet. A választás a kormány kezében van, de az árát az egész ország fizeti meg.
- Többségi támogatás
- Politikai kritika
- Alkotmányos bíróságok
- Független média
- Demokratikus legitimáció
- Korlátok közé szorítás
| Kifejezés | Jelentés |
|---|---|
| Többség | Politikai hatalom birtokosai |
| Kormány | Választott intézmény |
| Alkotmányosság | Jogi keretrendszer |
| Demokrácia | A nép uralma |
| Szavazás | Politikai döntés |
| Választások | Politikai legitimáció |
