Tavaly februárban, amikor a Telex a mentők kiérkezési idejéről készített elemzésekről számolt be, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kommunikációs osztálya egy elég egyértelmű választ küldött: „El az ártó kezekkel az életmentőktől!” A válaszlevelet érdekes mellékletek is kísérték: a cikkeinket „valótlanságnak”, „félinformációnak” és „lejáratókampánynak” minősítették. A szócsatában megvitatott lényeg – hogy a legsürgősebb esetekhez mennyi idő alatt érnek ki a mentők – azóta sem veszített közérdekből. Az, ami viszont alapvetően megváltozott, az a hozzáállás: a főszereplő ugyanaz, az OMSZ, de a kommunikációs kultúrája és az adatokat illető nyitottsága nem.
A történet kulcsa egy szám: a 90. percentilis. Ez az a mutató, ami megmutatja, hogy a legsürgősebb esetek 90 százalékához mennyi idő alatt érnek ki a segélynyújtók, és az esetek 10 százalékában kell ennél többet várni. Miközben az átlag és a medián (amelyen belül az esetek feléhez érnek ki) a „közepes” teljesítményt mutatja, a 90. percentilis feltárja, mennyire lehet rossz a „rossz”. Egy 10 perces medián mellett is előfordulhat, hogy valaki órákig vár segítségre – ez utóbbit ez a számvilág tárja fel.
2023 elején Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő közérdekű adatigénylést nyújtott be, melyben pont ezt a mutatót, valamint az átlagot és a mediánt kérte ki öt évre visszamenőleg, mind Budapestre, mind országosan. Az OMSZ az átlagot és a mediánt kiadta, de a 90. percentilisre vonatkozó adatokat nem. Indoklás helyett csak annyit jegyzett meg, hogy az infrastrukturális feltételek megvannak ahhoz, hogy a legsürgősebb esetek 90 százalékában 15 percen belül kiérkezzenek a mentők.
Ebbe a hiányba lépett Ferenci Tamás biostatisztikus. Az OMSZ által kiadott adatok és statisztikai modellek alapján megbecsülte a hiányzó 90. percentilis értékeket. Eredményei szerint a Kiemelt P1 kategóriában (például újraélesztést igénylő esetek) ez az érték országosan 19–23 perc, Budapesten 17–25 perc volt. A következő, P1 jelű szinten (azonnali beavatkozást igénylő, életveszélyes állapotok) pedig országosan 22-27, Budapesten 25-30 perc körül mozgott. Ezek a számok azt jelentették, hogy a várt 15 perces „szabály” (melyet a szakmai gyakorlatban gyakran a 90. percentilisre értelmeznek) jelentős részben nem teljesült.
Az OMSZ reakciója heves volt. A becsléseket „félrevezetőnek” nevezték, a Telexet pedig lejáratással vádolták meg. Akkori főigazgatójuk, Csató Gábor egy interjúban azt állította: „Én nem tudom, hogy a biostatisztikus milyen adatokból dolgozott, nálunk nincsenek ilyen adatok.” Később, Takács Péter akkori egészségügyi államtitkár egy interjúban már arról beszélt, hogy a 15 perces kiérkezés 95 százalékban teljesül – miközben az OMSZ korábban még azt is tagadta, hogy létezne ilyen célszám.
A fordulat 2024 áprilisában következett be, amikor kormányváltás történt. Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszter ígéretet tett: „Be fogjuk vezetni a mentők kiérkezési idejének rendszeres, nyilvános közzétételét – megyékre, városokra bontva.” Júniusban pedig lecserélték az OMSZ akkori főigazgatóját és kommunikációs igazgatóját is. Az új főigazgató, Constantinovits Miklós világosan fogalmazott: „A mentőszolgálat eddig az intézményt védő kommunikációt folytatott. Azt szeretnénk, hogyha transzparens, a társadalom felé nyitott kommunikációt folytatnánk.” Hegedűs Zsolt miniszter pedig kijelentette: „A transzparencia nem támadás. A kritika nem automatikusan lejáratás.”
Ez a változás nem csak szavakban maradt. Kunetz Zsombor nemrég újrabenyújtotta közérdekű adatigénylését. Ezúttal az OMSZ nem kinyomtatott, képekként visszaszkennelt papírokat küldött, hanem egy kereshető, feldolgozható Excel-táblázatot. És ami a legfontosabb: minden kért adatot megkapott, beleértve azt a 90. percentilist is, amelyről korábban azt állították, hogy nem létezik.
Ferenci Tamás így lehetőséget kapott arra, hogy összehasonlítja a korábbi becsléseit a most közzétett tényadatokkal. Az eredmény megerősítő volt. „A becsült adatok egészen kiválóan egyeznek a tényadatokkal. Az eltérések minimálisak,” írta elemzésében. Konkrétan: a Kiemelt P1 prioritás országos adataiban az átlagos tévedése mindössze 0,6 perc (3,4%-os hiba) volt. Egyetlen kategóriában sem haladta meg a 2 percet vagy a 11%-ot a becslésének a hibája.
| Kategória | Országos Kiérkezési Idő | Budapesti Kiérkezési Idő |
|---|---|---|
| Kiemelt P1 | 19–23 perc | 17–25 perc |
| P1 (életveszélyes állapot) | 22–27 perc | 25–30 perc |
Ez a kinyilvánított számok mögött álló valóság: a mentőszolgálat korábbi vezetése közben tudta, hogy a hiányzó adatok megvannak, és hogy Ferenci becslései rendkívül pontosak, mégis heves támadásba kezdett, az adatok kiadását pedig aktívan akadályozta. A változás nem csupán stílusbeli. A transzparenciára való átállás azt jelenti, hogy az adatok – akár nem túl hízelgőek is – nem ellenségként, hanem a javulás alapjaként szolgálnak.
Fontos hangsúlyozni, amit a Telex korábban is többször kiemelt: a vita a mentőszolgálati rendszer teljesítményéről szól, nem az egyén mentők munkájáról, akik létfontosságú feladatot látnak el nehéz körülmények között. A rendszer hibáinak feltárása és megoldása nem a mentők megbecsülését aláássa, hanem éppen fordítva: hozzájárulhat ahhoz, hogy még hatékonyabban tudjanak segíteni. A bizalom a valós számokból és az őszinte önreflexióból épül fel, nem a problémák elhallgatásából. A mostani adatok kiadása reménykedve tántorít, hogy a mentőellátás fejlesztésében is ez az út vezet előre.
- A 90. percentilis megjelenése
- Késlekedés okainak feltárása
- Új adatok közzététele
- Javított kommunikációs kultúra
- Ferenci Tamás becslései
- Átláthatóság növelése
