Magyarország új vezetése: jogállamiság és sajtószabadság kérdései

Magyarország: jogállamiság és sajtószabadság – cserélődő eszközök, változatlan kérdések

Egy frissen megjelent nemzetközi kommentár megfogalmazza azt a nyugtalanító kérdést, amely sok magyar polgár és Európa-figyelő agyában is motoszkál: vajon Magyarországon nem az történt-e, hogy az egyik autokrata váltotta fel a másikat? Justin Stares, a londoni Daily Telegraph újságírója a Frankfurter Rundschau hasábjain elemzi Magyar Péter miniszterelnök első hónapjait. Megállapítja, hogy a kormányfő „vaskézzel” kormányoz, és ebben igen hasonlít elődjéhez, Orbán Viktorhoz. A szerző ennek magyarázatát abban látja, hogy Magyar Péter is az „előző érában” szocializálódott.

A kritikus kérdés, amit felvet: képes-e az új hatalom ellenállni annak a kísértésnek, hogy bosszút álljon a rezsimen, még ha ehhez ugyanolyan – jogállamiságot sértő – eszközöket kell is használnia, mint amiket korábban elítélt? Stares első benyomása szerint a válasz inkább nemleges. Példaként hozza fel, hogy a Tisza párt hogyan kezeli Sulyok Tamás elnöki pozíciójának kérdését, ami számára az „azonnali elbocsátásnak” felel meg. Hasonlóan látja a közmédia, az ügyészség és az Alkotmánybíróság élén zajló kádercseréket, amelyeket a hatalom úgy tüntet fel, mintha azok a demokrácia helyreállításának elengedhetetlen feltételei lennének.

Európai Unió részéről jelenleg támogatás érkezik ezekre a lépésekre, hiszen Brüsszel hivatalos álláspontja szerint

• Magyarország a Fidesz-korszakban átcsúszott az „illiberális tekintélyuralom” kategóriájába
• Magyar újságírók már legalább egy évtizede panaszkodtak az EU-nál
• Hazájukban a hatalom környékén zajló üzleti ügyekbe próbáló kollégák „simán kitétték a szűrét”
• Stares szerint a média túlnyomó része propaganda gépezetként működött
• A közrádió és a köztelevízió műsorainak beszüntetése a Szovjetunió időszakát idézi
• Mong Attila reméli, hogy a Magyar-kormány intézményi reformjai sikeresek lesznek

A közrádió és a köztelevízió műsorainak beszüntetése, amely az új kormány hatalomra kerülését követően történt, a szerző számára a Szovjetunió időszakát idézi, amikor politikai feszültség esetén törölték a meghirdetett programot és A hattyúk tava című balettfilm került a képernyőre. Mong Attila, az újságírók védelmét ellátó bizottság (CPJ) európai képviselője azonban reménykedve látja a lehetőséget. Úgy véli, ha a Magyar-kormány sikeres lesz intézményi reformjaiban, Magyarország modell lehet más, hasonló helyzetben lévő államok számára, amelyek vissza akarják állítani a sajtószabadságot.

Azonban van egy óriási „de”. Mong Attila figyelmeztet: ha a reformok nem mennek eléggé mélyre, és csupán annyi változik, hogy melyik párt gyakorolja az ellenőrzést a média intézményei felett, akkor a Tisza kormány „elpuskázza” ezt a történelmi lehetőséget. Vagyis a valódi változás helyett csak a hatalmi oszlopok tulajdonosa cserélődne, míg a rendszer – az ellenőrizhetetlen politikai befolyás, a kormányzati propaganda dominanciája, a független hangok marginalizálása – változatlan maradna.

Ez a nemzetközi visszhang alapvető, nyilvánvaló kérdéseket vet fel 2025 Magyarországával kapcsolatban. A rendszerváltás nem csupán személyek és pártok cseréjét jelenti. A jogállamiság és a sajtószabadság helyreállítása mély, intézményi reformokat, átalakulást követel. A kérdés az, hogy a jelenlegi hatalom a szükséges szerkezeti változások lebonyolítására, vagy a megszokott eszköztár további alkalmazására készül. A választ nem a retorika, hanem a konkrét intézkedések, a törvények és a mindennapi gyakorlat szolgáltatja majd. A nemzetközi megfigyelők, akárcsak a magyar lakosság, ezt a választ figyelik.