Titkos kormányhatározatok: 107 döntés rejtve a nyilvánosság elől az Orbán-kormány utolsó hónapjaiban
Eszter Farkas oknyomozó újságíró, A Liberalizmus Media
A magyar közpénzek és a közügyek irányításának legfontosabb döntései gyakran a nyilvánosság elől rejtve születnek. Egy közérdekű adatigénylésre adott válasz szerint az Orbán-kormány 2025. január 1-je és az új Országgyűlés május 9-i alakuló ülése között – vagyis az átmeneti kormányzás négy hónapjában – 107 olyan kormányhatározatot hozott, amely nem jelent meg a Magyar Közlönyben, és így a polgárok számára nem áttekinthető. Ugyanebben az időszakban mindössze 136 nyilvános határozat született. A Miniszterelnökség adatai alapján a nyilvánosságtól elzárt döntések száma meghaladta a nyilvánosakét.
Ez a gyakorlat nem csupán elvont transzparencia-kérdés. A korábbi évek tapasztalatai, valamint a civil szervezetek által megszerzett dokumentumok alapján ezek a rejtett döntések több százmilliárd forint közpénz sorsáról is szólhatnak, miközben a demokratikus ellenőrzés és a közéleti felelősségre vonás lehetősége gyakorlatilag nullára csökken.
A bizonyítékok: Mi kerül a „kétezres”, „háromezres” és „négyezres” döntések mögé?
A kormányhatározatok titkosításának fokozatait számkódok jelölik. A Miniszterelnökség adatai szerint az ide vizsgált időszakban hozott 107 nem nyilvános döntés közül:
- 70 „kétezres” határozat született. Ezek nem minősülnek titkosnak, de nem teszik közzé. Jellemzően a kormány alá rendelt szervek (például állami vagyonkezelő cégek, alapítványok) feladatainak meghatározásáról szólnak.
- 11 „háromezres” határozat készült. Ezek minősített adatokat tartalmaznak, tartalmukat csak szűk kör ismerheti. A titkosításuk 10, 20 vagy akár 30 évre szólhat. A „Szigorúan titkos” minősítés kétszer is meghosszabbítható, ami azt jelenti, hogy egyes ilyen döntések akár 90 évig sem válhatnak nyilvánossá.
- 26 „négyezres” határozat került elfogadásra. Ezek szintén nem nyilvánosak, és általában a kormányzat belső munkaszervezési kérdéseiről rendelkeznek.
Összehasonlításképpen: a Magyar Péter miniszterelnök vezette új kormány hivatalba lépése óta – a Miniszterelnökség tájékoztatása szerint – egyetlen „háromezres” határozat sem született. Az új kabinet eddig egy „kétezres” és hét „négyezres” döntést hozott.
A korábbi minták: A nem nyilvános döntések mögött hatalmas pénzösszegek állhatnak
A jelenlegi időszak konkrét döntéseiről nem nyilvános információk, de a múltbeli gyakorlat rávilágít arra, hogy ezek a határozatok milyen súlyú ügyekről szólnak.
A Transparency International Magyarország (TI) többéves pereskedés után 42 „kétezres” kormányhatározatot kapott meg az Orbán-kormány 2021 és 2023 közötti időszakából. A dokumentumok bizonyítják, hogy ezekben a nem nyilvános határozatokban több mint 160 milliárd forint (kb. 420 millió euró) odaítéléséről döntött a kormány.
A TI elemzése szerint ezek a határozatok olyan pénzügyi kötelezettség-vállalásokat tartalmaztak, amelyek jogi szempontból nem is kerülhettek volna bele a „kétezres” kategóriába. Ez arra utal, hogy a titkosítási kategóriákat esetenként a tényleges tartalom helyett a titokban tartás érdeke határozza meg.
Ezt erősíti az is, hogy 2025-ben – az Orbán-kormány utolsó teljes évében – összesen 546 nem nyilvános vagy titkosított kormányhatározat született. Ez 38 százalékkal több, mint 2024-ben, és a kabinet összes tavalyi határozatának csaknem felét (47%) tette ki. A nyilvános döntések aránya így folyamatosan zsugorodik.
A válaszok és a felelősség: Miért problémás ez a gyakorlat?
Az oknyomozás során megkerestük a Miniszterelnökséget és a Kancelláriaminisztériumot, kérve egyértelmű magyarázatot: milyen konkrét típusú ügyekről születtek ilyen nagy számban nem nyilvános határozatok az átmeneti kormányzási időszakban, és hogyan biztosították, hogy a költségvetési pénzek átlátható felhasználására vonatkozó alapvető elvek betartásra találjanak?
A kormányzat hivatalos válaszában nem tértek ki a konkrét döntések tartalmára. Hangsúlyozták, hogy a határozatok titkosítása a törvény keretei között történik, és a „kétezres” kategória célja a hatékony végrehajtás elősegítése. A kérdésünkre, hogy a civil szervezetek által feltárt, több százmilliárdos pénzügyi döntéseket tartalmazó korábbi „kétezres” határozatokkal szemben milyen ellenőrzési mechanizmusok működnek, nem kaptunk konkrétumokat.
Jogi szakértők, akikkel konzultáltunk, egyetértenek abban, hogy bár a titkosítás egyes esetekben indokolt lehet (például nemzetbiztonsági okokból), a rendszeresen, tömegesen alkalmazott nem nyilvános határozatok – különösen a közpénzek elosztásáról – komoly demokratikai problémát jelentenek. Megakadályozzák, hogy a parlament, a sajtó és a polgárok ellenőrizhessék a végrehajtó hatalom munkáját. Az ellenzéki pártok gyakran nem is tudnak a döntések létezéséről, így politikai felelősségre vonni sem lehetőségük.
Összegzés: A transzparencia csapdája
Az adatok egyértelműen mutatják: az elmúlt években, és különösen az átmeneti kormányzás utolsó időszakában, az Orbán-kormány döntéseinek egyre nagyobb része a nyilvánosság elől rejtve született. A korábbi, peres úton megszerzett dokumentumok pedig bizonyítják, hogy ezek a rejtett döntések gyakran óriási pénzösszegekről szólnak.
Ez a gyakorlat kettős csapdát jelent:
- Információs aszimmetriát teremt: A hatalom teljes látóköre van, míg a társadalom és az ellenőrző mechanizmusok vakon tapogatóznak.
- Elszámoltathatatlanságot eredményez: Amit nem lehet tudni, arról nem lehet vitatkozni, és azért nem lehet felelősségre vonni senkit.
A Magyar Péter-kormány eddigi gyakorlata – miszerint egyetlen maximálisan titkosított „háromezres” határozatot sem hozott – iránymutatónak tűnik. Az igazi próbatétel azonban az lesz, hogy a jövőben a nyilvános döntések aránya jelentősen megnő-e, és hogy a közpénzek elosztásáról szóló határozatok valóban átlátható módon kerülnek-e a közélet színterére.
A közpénzek sorsa nem lehet titkos ügy. A demokrácia alapvető feltétele, hogy az állampolgárok tudják, kik, hogyan és mire költik az adóforintjaikat. Az, hogy ezt a tudást évszázadokra elzárják, nem a hatékonyság, hanem az ellenőrzés kikapcsolásának eszköze.
Az oknyomozás a Miniszterelnökség közérdekű adatigénylésre adott válaszára, a Transparency International Magyarország által peres úton megszerzett dokumentumokra, valamint jogi és közpolitikai szakértőkkel folytatott konzultációkra épül. A források védelme az oknyomozói munka legfontosabb etikai kötelessége.
