A Magyar Péter vezette ideiglenes kormány első napjainak intézkedései között két olyan téma került előtérbe, amely messze túlmutat az egyszeri pénzügyi vagy energetikai kérdésen. A Tisza folyó fenékküszöb-projektjének finanszírozási módja és a Paks II atomerőmű jövőjéről folytatott bizonytalanság egyaránt rávilágít egy alapvető gazdasági problémára: a közpolitikai döntések átláthatóságának, előre tervezhetőségének és racionális gazdasági alapokon történő megalapozottságának hiányára. Ezek a kérdések nem csupán technikai részletek, hanem a magyar gazdaság irányításának és versenyképességének alapvető tényezői.
A fenékküszöb: Miből finanszírozzuk a közjavakat?
Az ideiglenes kormány azt közölte, hogy a Tisza fenékküszöb megépítésének 6 milliárd forintját a költségvetésben létező „haváriaalapból” csoportosítják át, miközben az Országos Vízügyi Főigazgatóság költségvetését erre a célra felülről kinyitják. Ez a megoldás rövid távon praktikusnak tűnhet, de gazdasági szempontból számos kérdést vet fel.
Először is, mi is ez a „haváriaalap”? A költségvetési átláthatóság alapvető követelménye lenne, hogy az állampolgárok – akik egyben adófizetők is – pontosan tudják, mire és hogyan fordítják a közpénzeket. A rendkívüli alapok, keretek gyakori újraosztása megbomlaszthatja a költségvetés tervezhetőségét. Ha egy vízügyi beruházást, amely alapvetően nem „havária”, hanem tervezett fejlesztés, ilyen forrásból finanszíroznak, az felveti a kérdést: mennyire tudatosan, előrelátóan tervezik a közpénzek felhasználását? Az EU-s csatlakozásunk egyik alapelve volt a költségvetési átláthatóság és felelősségre vonhatóság erősítése. A piacgazdaság működésének alapfeltétele, hogy a gazdasági szereplők – beleértve az államot is – kiszámíthatóan, előre jelezhető szabályok szerint cselekedjenek.
Másodsorban, a fenékküszöbök célja az árvízvédelmi kockázatok csökkentése és a víz szabályozása. Ez egyértelmű közjóléti beruházás, amelynek hosszú távú hasznát a társadalom egésze élvezi. Az ilyen infrastrukturális projektek finanszírozásának stabil, hosszú távú forrásokra kellene épülnie, nem rendkívüli átcsoportosításokra. A gazdaság fejlődése szempontjából létfontosságú, hogy az infrastruktúra-fejlesztések tartósan és kiszámíthatóan zajlanak, mert ez biztosítja a vállalkozások és a polgárok számára a szükséges előrejelhetőséget. Ha minden jelentős beruházás finanszírozása a pillanatnyi politikai helyzet függvénye, az aláássa a gazdasági fejlődés egyik pillérét.
Paks II: A bizonytalanság ára
A másik, jóval súlyosabb gazdasági kérdés a Paks II atomerőmű projekt. Magyar Péter miniszterelnök kifejtette, hogy a kormány átvilágítást folytat a projekttel kapcsolatban, és csak ennek végeztével tud döntést hozni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy csak olyan beruházást valósítanak meg, amely költséghatékony, biztonságos és környezetvédelmi szempontból is megfelel a magyarok érdekének.
Ez a megfogalmazás racionálisnak és felelősnek hangzik, és alapvetően egyet is értek vele: minden, különösen ilyen méretű beruházásnak ezeken a kritériumokon kell megfelelnie. A probléma a mélyebb gazdasági realitásban rejlik. A Paks II projekt 2014-es elindításától kezdve a gazdasági környezet drámai változásokon ment keresztül. Az orosz Roszatom vezérigazgatójának nyilatkozata szerint ők ragaszkodnak az eredetileg megkötött megállapodáshoz, azonban Magyar Péter joggal emlékeztetett rá: ha tényleg tartották volna magukat a szerződéshez, az erőműnek 2024-ben már működnie kellett volna.
Ez a késedelem hatalmas gazdasági költséggel jár. Egy ilyen beruházásnál minden év késés jelentős plusz költségeket jelent – az építőanyagok, a munkaerő, a finanszírozás árának változása miatt. De ami még fontosabb: a bizonytalanság. A magyar energiapolitikát évek óta ez a projekt határozza meg. A beruházások, a hálózati fejlesztések, az ipari stratégiák egy része erre az új kapacitásra épült. Ha a projekt jövője kérdéses, akkor ez a bizonytalanság átterjed az egész energiaszektorra és az arra épülő gazdasági ágazatokra.
| Szempont | Következmények |
|---|---|
| Költséghatékonyság | A költségek növekedése hosszú távon |
| Biztonság | Növekvő kockázatok és geopolitikai problémák |
| Környezetvédelmi | Megnövekedett környezeti terhelés |
| Hosszú távú tervezés | Változások az energiastratégia terén |
| Átláthatóság | Az állampolgárok bizalomvesztése |
| Alternatív energia | Források elkerülése a fenntartható megoldások felé |
A miniszterelnök által említett „költséghatékonysági, biztonsági és környezetvédelmi” szempontok újraértékelése abszolút szükséges. De ez a mérlegelés rendkívül összetett. A projekt leállítása óriási előre nem látható költségeket (szerződésbontási kötbéreket, már kiadott beruházások értékvesztését) és újabb energiabizonytalanságot jelentene. A folytatása pedig továbbra is egy geopolitikailag rendkívül kényes, egyre dráguló beruházáshoz kötnénk magunkat. A piacgazdaság egyik alapelve, hogy a beruházások hosszú távon térüljenek meg, és az állami szerepvállalás sem szabad hogy olyan kockázatokat vállaljon, amelyek a nemzetgazdaságot túlzott mértékben sebezhetik. Jelenleg úgy tűnik, mindkét út – a folytatás és a leállítás – jelentős gazdasági kockázatokkal jár. A kérdés az, hogy melyik a kisebbik rossz, és ki fogja fizetni a végső számlát.
A gazdasági racionalitás és az átláthatóság jövője
Mindkét eset – a fenékküszöb finanszírozása és a Paks II – ugyanazon alapvető gazdasági elvre világít rá: az állam szerepvállalása a gazdaságban csak akkor hosszú távon pozitív, ha átlátható, kiszámítható és racionális gazdasági alapokon nyugszik.
A fenékküszöb példája a költségvetési átláthatóság és tervezhetőség hiányát mutatja. Egy érett piacgazdaságban és egy fejlett európai demokráciában a közpénzek felhasználása nem lehet ködös „alapok” és utólagos átcsoportosítások játéka. A polgárok és a vállalkozások joggal várják el, hogy az adóforintok felhasználása előre tervezetten, nyilvánosan ellenőrizhetően történjen. Ez nem csak demokratikus, hanem gazdaságilag is hatékony, mert csökkenti a pazarlást és javítja a források hatékonyságát.
A Paks II esete pedig a hatalmas állami beruházások kockázatait és a geopolitika gazdaságra gyakorolt hatását illusztrálja. A projekt eredeti gazdasági számításai a világ 2014-es helyzetén alapultak. Azóta mind a geopolitika, mind a globális energiapiachatalmas változásokon mentek keresztül. Az új kormány feladata lesz szembenézni ezekkel a változásokkal és döntést hozni. De ehhez szükség van egy teljesen átlátható, nyilvános elemzésre. Mennyibe kerül most a projekt leállítása? Mennyibe kerül a folytatása? Milyen alternatív energiainvestíciókra fordíthatnánk ugyanezt a rengeteg forrást a költséghatékonyság, a biztonság és a környezetvédelem szempontjából? Egy ilyen nyilvános gazdasági elemzés hiánya maga is bizonytalanságot és bizalmatlanságot szül.
Összegzés: A racionalitás és az elszámoltathatóság felé
Az ideiglenes kormány döntései ezekben a kérdésekben jelentik az első próbát, hogy a közpolitikai döntéseket mennyire tudják a racionális gazdasági elemzés és az átláthatóság alapjaira helyezni. A fenékküszöb finanszírozásának módja továbbra is a régi, átláthatatlan gyakorlatra emlékeztet. A Paks II-vel kapcsolatos óvatosság viszont jelezheti egy új, alaposabb mérlegelés irányába való elmozdulást.
A magyar gazdaság érdeke, hogy minden jelentős közpolitikai döntés mögött világos gazdasági számok, nyilvános elemzések és az alternatív lehetőségek mérlegelése álljon. Csak így válhatunk igazán versenyképes európai gazdasággá, ahol a beruházások nem politikai, hanem gazdasági racionalitás alapján készülnek, és ahol az adófizetők pontosan tudják, mire fordítják a közpénzeket. A fenékküszöb és a Paks II jövője ennek az útnak az első támpontjai lehetnek – vagy éppen ellenkezőleg. Az válik majd láthatóvá a következő hónapokban, hogy az új politikai vezetés mennyire képes és hajlandó megvalósítani azt a gazdasági racionalitást és átláthatóságot, amelyre a magyar polgárok és a piacgazdaság működése egyaránt szükséget tart.
