Eszter Farkas oknyomozó újságíró
A kormány szeretné tisztázni és átvilágítani a határon túli magyarság támogatására kiépített rendszert – jelentette be szerdán Kolozsváron Kollai István, a határon túli magyarokért felelős helyettes államtitkár. Az átfogó ellenőrzés és az „új alapokra helyezés” célja, hogy a programokból kiszedjék a „személyi érdekekre utaló vagy bizniszgyanús elemeket”. Az ígéret szándékilag átláthatóságra és tisztaságra utal, de a múltbéli gyakorlat, a hiányzó konkrétumok és a korábban dokumentált problémák komoly kérdéseket vetnek fel. Ez a cikk nem elméletekről, hanem nyilvános dokumentumokból, közbeszerzési adatokból és a rendelkezésre álló ellenőrzési jelentésekből építkezik annak megértéséhez, hogy miért is szükséges egy ilyen átfogó átvilágítás, és milyen kockázatok voltak eddig a rendszerben.
A bejelentés a Kolozsvári Magyar Napok keretében, egy közönségtalálkozón hangzott el. Kollai István hangsúlyozta, hogy a jó programok megőrzése a cél, ehhez pedig a helyi magyar közösségekkel együttműködve egyenként vizsgálják meg azokat. A kettős állampolgárság és a szavazati jog szerinte megmarad, de hangsúlyozta: ezek átláthatóságát és a hozzájuk való egyforma hozzáférést is biztosítani kell.
Azonban a „racionalizálás” és az „új alapokra helyezés” szép szavak mögött egy olyan támogatási apparátus húzódik meg, amelynek működéséről az elmúlt években számtalan kérdés merült fel. Ezek a kérdések nem politikai viták eredményei, hanem nyilvános adatok és dokumentumok alapján is alátámaszthatók. A nyilatkozat tehát egy valódi igényre válaszol, de egyben elismeri, hogy a rendszerben valóban létezhetnek problémák, amelyeket ki kell tisztítani.
A korábbi támogatási gyakorlat dokumentumok tükrében
A határon túli támogatások átláthatóságának kérdése nem új. Az elmúlt években számos nyilvános beszerzési adat, cégnyilvántartási bejegyzés és pénzügyi jelentés utalt olyan mintázatokra, amelyek érdemi nyilvános ellenőrzést és magyarázatot igényelnek.
1. A közbeszerzések koncentrációja és ismétlődő nyertesek
A közbeszerzési nyilvántartások elemzése során – főként az oktatási, kulturális és infrastrukturális támogatások kapcsán – gyakran bukkannak fel olyan tenderek, ahol a nyertes vállalkozás vagy alapítvány túlnyomó részt képvisel a piacon. Ezek a szerződések gyakran kerülnek megkötésre úgynevezett „tét nélküli” vagy „közbeszerzési eljárás nélküli” keretek között, amelyek a teljes verseny hiányára utalnak. A nyertesek nevei ismétlődnek, ami természetesen lehet a szakértelem jele, de a verseny hiányában felmerül a kérdés: hogyan biztosított a pénzek hatékony felhasználása és a legjobb ár-érték arány?
2. A pénzügyi átjátszások és az átláthatatlan tulajdonosi szerkezetek
A támogatások egy részét nemzetközi alapítványok vagy vállalkozások kapják meg. A cégjegyzékek vizsgálata során azonban gyakran nehéz nyomon követni a tényleges végrehajtókat és a pénzügyi út végpontját. Több esetben a támogatást kapó szervezetek összetett tulajdonosi hálóba ágyazódnak, ahol a döntéshozók és a végrehajtók közötti kapcsolat nem nyilvánvaló. Ez pontosan az a „bizniszgyanús” elem, amelyre Kollai István is utalt. Az átláthatatlan szerkezetek megnehezítik annak értékelését, hogy a támogatás valóban a célközönséget, a határon túli magyar közösségeket szolgálja-e, vagy más, személyes vagy csoportérdekeket.
3. Az ellenőrzési hiányosságok
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és más független szervezetek korábbi jelentései is felhívták a figyelmet a támogatások célzott felhasználásának nehézségeire és az eredményesség mérésének hiányára. A pénzek odaátadása után a felhasználás hatékonyságának és eredményességének követése gyakran hiányos. Ez azt jelenti, hogy még ha egy program jó szándékkal is indult, a pénzek utóélete, a konkrét hatások nem mindig kellően dokumentáltak. Ez a hiány teszi lehetővé, hogy a támogatási rendszerbe olyan elemek jussanak, amelyek nem a közösség, hanem egyes csoportok vagy személyek érdekét szolgálják.
A válaszok hiánya és az átvilágítás ígérete
Az előző pontokban vázolt helyzet ismerős lehet minden olyan számára, aki a magyarországi közbeszerzéseket vagy az európai uniós források felhasználását figyelemmel kíséri. A minta ugyanaz: a pénzek koncentrálódása, az átláthatatlan láncolatok és az eredmények nehezen követhetősége. Kollai István bejelentése tehát elismeri ezeket a kockázatokat, és ígéretet tesz a változásra.
Azonban a nyilatkozat több fontos kérdésre nem ad választ. Például:
- Mik azok a konkrét „személyi érdekekre utaló vagy bizniszgyanús elemek”, amelyekre fény derült?
- Milyen módszertannal zajlik az átvilágítás?
- Ki végzi azt, és milyen nyilvánosságot kapnak majd az eredmények?
- Lesznek-e következményei a múltbeli rendszerszintű hibáknak?
- A „racionalizálás” vajon a támogatások összegének csökkentését, vagy csak a megosztás módjának megváltoztatását jelenti?
Ezekre a kérdésekre a nyilatkozat nem adott konkrét választ. Ezért fontos, hogy a közvélemény és a független sajtó továbbra is követelje az átláthatóságot és a konkrétumokat. A jó szándékú ígéretek csak akkor válnak valósággá, ha a folyamat maga is nyitott és ellenőrizhető.
A politikai kontextus: az RMDSZ és a megbékélés szükségessége
Kollai István szavai a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) való kapcsolatról is figyelemre méltóak. A „kedélyek lehűtésének” és a „pozitív üzenetek megfogalmazásának” szükségességéről beszélt. Ez utalhat arra, hogy a támogatási rendszer átvilágítása nem pusztán technikai, hanem erősen politikai folyamat is. A támogatások megosztása történelmileg érzékeny téma mind a határon túli, mind a magyarországi politikai térben. Az átvilágítás tehát lehetőséget kínál nemcsak a pénzek tisztább kezelésére, hanem a kapcsolatok újraalapozására is.
Ugyanakkor a kijelentés egy másik fontos pontra is rávilágít: a magyarországi kormánynak saját felelőssége van a határon túli támogatások kezelésében. A „többségi társadalmak sztereotípiáinak” leküzdése kezdődhet azzal, hogy Budapest irányításával működő támogatási rendszer maga is példamutatóan átlátható, tisztességes és eredményes.
Következtetés: Az ígéret és a felelősség
Kollai István kolozsvári nyilatkozatát tehát kétféleképpen is értékelhetjük. Egyrészt pozitív lépés, hogy a kormány hivatalosan elismeri: a határon túli támogatások rendszerében lehetnek olyan elemek, amelyeket ki kell tisztítani. Az átvilágítás ígérete szükséges és helyénvaló, hiszen a közpénzek felhasználása mindig is a legmagasabb szintű átláthatóságot és ellenőrzést igényli, főleg ha az országhatárokon túlra áramlanak.
Másrészt viszont az ígéret önmagában nem elég. A múltban dokumentált, nyilvános adatokkal alátámasztható problémák azt mutatják, hogy a rendszer már régóta érdemi reformra szorul. A kulcsfontosságú kérdés az, hogy a bejelentett „átvilágítás” valóban független, mélyreható és eredményhordozó lesz-e, vagy csak a meglevő struktúrák felszínes átrendeződését jelenti.
Az A Liberalizmus Médiának, mint oknyomozó újságnak, követendő útja egyértelmű: továbbra is követni kell a pénzek útját, elemezni a nyilvános dokumentumokat, és követelni a konkrét válaszokat. A határon túli magyar közösségek jogos elvárása, hogy a rájuk szánt források ne vesztegessenek el átláthatatlan csatornákban, hanem valóban az ő kulturális, oktatási és gazdasági fejlődésüket szolgálják. A kormány most lehetőséget kapott, hogy ezt bizonyítani tudja. A cselekedetek szólnak majd hangosabban, mint a jelenlegi ígéretek.
