A Tisza-kormány első 100 napjának oknyomozó elemzése – A szereplés öröklése és a populista program
Eszter Farkas, oknyomozó újságíró – A Liberalizmus Media számára
100 napja jelent meg a Magyar Közlönyben a Tisza-kormány minisztereinek névsora. Ezzel a ponttal hivatalosan is felállt Magyar Péter kormánya. A drasztikus hatalomváltás ellenére egyértelmű, hogy sok minden nem változott meg. Bár száz nap még a négyéves kormányzati ciklushoz mérten is rövid idő, pár dolog azért már kiderült a tiszás hatalom természetéről és arról is, hogy mennyire maradtak életben a magyar választók lelkébe ültetett orbáni programok.
Ezt az elemzést nem csak a nyilvános szereplések hanem a konkrét dokumentumok alapján írom. Az elmúlt száz nap kormányzati intézkedéseit a rendeletek szövegét és a közzétett politikai kommunikációt vizsgálva azt látom, hogy a politika kommunikációvá alakulása továbbra is a főszabály. A különbség annyi, hogy a főszereplő mostanában gyakrabban van élő adásban.
Az új főszereplő és a szereplés öröklése
Magyar Péter politikai pályafutását és kormányzását sokan egy műsorhoz egy folyamatosan futó sorozathoz hasonlítják. Nem véletlenül. Az Orbán-kormány 16 éve pontosan ezt építette ki – egy olyan politikai rendszert ahol a valóságot folyamatosan felváltotta a reprezentáció ahol a tények helyett a narratívák uralkodtak. A Fidesz egy teljes pszeudovalóságot hozott létre amit a saját médiabirodalma táplált. A rezsicsökkentés tökéletes példa erre: egy olyan intézkedés amelynek végső soron nincs valós gazdasági alapja mert a költségvetésből azaz mindannyiunk pénzéből finanszírozzák de amely kommunikációs eszközként elsöprően hatékony volt.
Magyar Péter lényegében ugyanezen a pályán mozog de egy teljesen más szerepfelfogással. Orbán Viktor szinte soha nem adott interjút független médiának kulcspolitikusai elérhetetlenek voltak. A kormányzás titokban egy zárt körben zajlott majd a kész döntéseket kommunikálták le egy ellenőrzött spektákulum keretében. Magyar Péter ennek az ellenkezője: nyitott folyamatosan jelen van válaszol magyaráz. A Facebook-oldala gyakorlatilag egy folyamatos kormányinfó.
Ez önmagában hatalmas pozitívum. Ahogy Szabó Andrea politológus is megjegyezte a Tisza győzelme után a magyar nyilvánosság érzékenyebbé éberebbé és gyorsabban reagálóvá vált. Ez a demokratikus párbeszéd és a társadalmi ellenőrzés alapfeltétele. Az a tény hogy a miniszterelnök elérhető és reagál a kérdésekre alapvetően megváltoztatja a hatalom és a polgárok kapcsolatát. Ez a habitusbeli váltás talán a legértékesebb öröksége a Tisza első száz napjának.
A kommunikáció mint kormányzás: DJ Otija a miniszterelnöki széknek
Van azonban egy veszélyes pont ahol Magyar Péter gyakorlata és Orbáné találkozik. Békés Márton történész megfogalmazásával élve: „Magyar Péter a kormányzás DJ Otija”. Azaz a médiareprezentáció válik magává a kormányzássá. A kérdés az hogy ez a szereplés milyen tartalommal töltődik fel.
Az Orbán-kormány pszeudoeseményeit (a kormányinfókat a nem létező migránsveszélyt a Soros-hadműveletet) egy konkrét cél szolgálta – a hatalom abszolutizálása és a demokratikus ellenőrzés kiiktatása. A kommunikáció eszköz volt egy autoriter rendszer építéséhez.
Magyar Péter esetében egyelőre az látszik hogy a szereplés öncélú. Ő maga a figyelem középpontja és ennek a figyelemnek a segítségével próbálja legitimálni a kormányzást. A probléma akkor merül fel amikor a szereplés tartalmat szorít ki. Amikor az a benyomás alakul ki hogy a fontos döntések helyett a fontosnak látszó döntésekre a pillanatnyi közvélemény-kedvelő intézkedésekre kerül sor.
Ennek egyik legszembetűnőbb jele a populista politika folytatása. Magyar Péter soha nem kérdőjelezte meg például a rezsicsökkentést annak ellenére hogy gazdasági nonszensz és hosszú távon tarthatatlannak bizonyult. Helyette fenntartását ígérte. Hasonló populista gesztus amikor az energiaválság kapcsán a nagy cégek áramkorlátozását javasolta a lakosság helyett – egy olyan intézkedést amelynek a végén szintén a magyar gazdaság és adófizetők fizetnék a számlát.
A választók leprogramozása: az orbáni továbbélés legnagyobb veszélye
Itt érkezünk az első száz nap legkomolyabb kihívához és vizsgálati pontjához. Az elmúlt 16 év legpusztítóbb öröksége nem a stadionok hanem a magyar választók pszichéjében végzett munka. Orbán Viktor létrehozta „A Magyar Embert Aki Megköveteli A Tiszteletet” – egy olyan szavazói archét aki a komplex valóság helyett egyszerű érzelmileg feltöltött üzenetekre a populista ígéretekre és az állandó konfliktuskeresésre vágyik.
A Tisza sikerének egyik titka az volt hogy soha nem próbálta meg ezt a programot felülírni a választókban. Elfogadta hogy ez fut a rendszerben és ennek megfelelően politizált. Nem mondott semmit a Budapest Pride-ról nem vitatkozott a rezsicsökkentés értelméről. A politikai racionalitás ezt diktálta mert másként az „orbáni program” aktiválódott volna a választókban és büntette volna őt.
Stratégiai pontok
- A kormányzás nyitott megközelítése
- A kommunikáció és a média szerepe
- Populista intézkedések folytatása
- Választók pszichológiájának megértése
- Transzparens kormányzati döntések
- Demokratikus párbeszéd elősegítése
Dokumentumok helyett szereplés: az ellenőrzés kérdőjele
Oknyomozó újságíróként azonban nem csak a kommunikáció stílusa hanem a tényleges kormányzati gyakorlat érdekel. Az első száz nap során még túl korai konkrét közbeszerzési botrányokat vagy vagyonnyilatkozat-eltéréseket feltárni – ezekhez több idő kell. De a keretek már rajzolódnak.
Az a nyitottság amelyet Magyar Péter a kommunikációban mutat vajon kiterjed-e a kormányzati döntéshozatal átláthatóságára is? Lesznek-e nyilvános betekinthető előkészítő anyagok a fontos törvényjavaslatokhoz? Megtartják-e a kormánytagok a kötelező vagyonnyilatkozatok pontos és időben történő közzétételét? Megszűnik-e a Fidesz alatt kiépített állami megbízásokkal teli „oligarcha” rendszer vagy csak cserélődnek a kedvezményezettek?
Ezekre a kérdésekre a jelenlegi folyamatos szereplésen alapuló kormányzási modell nem ad választ. Sőt veszélyezteti őket. Mert amikor a kormányzás egy személy köré épül amikor minden a miniszterelnök jelenlétéről szól akkor könnyen elhomályosulnak a felelősség vonalai az intézményi keretek és az ellenőrzés mechanizmusai.
Következtetés: A 100 nap még csak a bevezető fejezet
A Tisza-kormány első száz napja nem hozott radikális szakítást az orbáni korszakkal. A politika kommunikációvá alakulásának folyamata tovább folytatódik csak egy szimpatikusabb nyitottabb főszereplővel. Ez a változás önmagában jelentős és pozitív mert visszahozza a párbeszédet a közéletbe.
Az igazi próbatétel azonban most jön. Az a kérdés hogy a Tisza-kormány a jelenlegi populista pályán marad-e és csupán egy enyhébb liberálisabb arcot ad az orbáni programnak. Vagy pedig képessé válik arra hogy ne csak a pillanatot nyerje meg a szerepléseivel hanem nehéz népszerűtlen de hosszú távon felelős döntéseket is meghozzon. Hogy ne a választói kedvesség vezesse hanem a valós adatok a szakmai elemzések és az átlátható döntési folyamatok.
Ehhez az kellene hogy Magyar Péter ne csak a kormányzás DJ Otija legyen aki pörgeti a slágereket hanem annak az intézményi felelősségnek is a hordozója amely dokumentumokkal nyilvános vitákkal és ellenőrizhető folyamatokkal kormányoz. Az első száz nap erre utalt de a választ még nem adta meg. A következő száz napok már azt mutatják majd hogy a szereplés mögött van-e tartalom vagy csak a show folytatódik új szereplővel.
