A kamara átvilágít és vált: Mi folyik a Demján Sándor tőkeprogram mögött?
Nagy Elek, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke drámai lépést tett: felmentette Bánfi Zoltánt az MKIK Tőkealap-kezelő Zrt. vezetői pozíciójából, és azonnali hatállyal elrendelte a társaság teljes körű átvilágítását. Ez a hír magában több kérdést is felvet, hiszen a cég kezébe lett bízva a jelentős állami tőkeprogram, a Demján Sándor alap kezelése. A hivatalos közlemény „szemléletváltásról” és „átláthatóbb, hatékonyabb működésről” beszél, de a háttérben egy olyan program haldoklása lehet, amely elvileg a hazai vállalkozások várva várt tőkebefektetéseit hivatott volt szolgálni.
A program: nagy ígéretek, bizonytalan jövő
A Demján Sándor tőkeprogramot az előző kormány indította 100 milliárd forintos kerettel, azzal a céllal, hogy válogatott kis- és középvállalkozások (KKV-k) 100-200 millió forintos tőkebefektetést kapjanak. A program lebonyolítására és szakmai vezetésére kijelölt entitás lett az MKIK Tőkealap-kezelő Zrt. A gondolat maga fontos: olyan tőkét juttatni a reálgazdaságba, amely nem hitel, hanem részesedés, ezzel is segítve a vállalkozások növekedését és hosszú távú stabilitását.
A gyakorlat azonban, úgy tűnik, messze elmaradt az elmélettől. Már júliusban is nyilvánosságra került, hogy a kiválasztott vállalkozások hónapok óta nem kapják meg a nekik ígért forrásokat. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium ekkor a konstrukció „felülvizsgálatával” indokolta a késedelmet. Bánfi Zoltán felmentését követő saját nyilatkozatában is pontosan erre a problémára hívta fel a figyelmet: „azoknak a magyar vállalkozásoknak a helyzete, amik hónapok óta várják a már meghozott pozitív befektetési döntések alapján számukra megítélt források szerződéskötését és folyósítását.”
Az átvilágítás: szükséges tisztázás vagy a program temetésének előkészítése?
Az MKIK elnökének döntése két részből áll: a vezető felmentéséből és egy teljes körű átvilágítás elrendeléséből. Ez utóbbi rendkívül szükséges lépésnek tűnik, de egyben aggasztó jeleket is hordoz.
Egyrészt, minden olyan program, amely állami (vagy állami kamara által kezelt) forrásokkal dolgozik, köteles a maximális átláthatóságra és felelősségre. Ha kétségek merülnek fel a működéssel kapcsolatban, az átvilágítás az egyetlen professzionális út. Bánfi Zoltán is utalt erre, megemlítve, hogy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a minisztérium már júniusban közösen felülvizsgálta a társaság működését és 168 pályázó értékelését. Az a kérdés, hogy az új átvilágítás miben fog különbözni ettől, és milyen új információkra kíván fényt deríteni.
Másrészt, a gyakorlatban az ilyen „teljes körű átvilágítások” gyakran előzik meg egy program leállítását vagy radikális átalakítását. A vállalkozók számára ez azt jelenti: a bizonytalanság tovább húzódik. Azok, akik üzleti terveiket, befektetéseiket a programban remélt forrásra építették, további heteket vagy hónapokat tölthetnek várakozással. Egy vállalkozás számára az idő a legértékesebb tőke; a bizonytalan állami támogatásokra való várakozás pedig élet-halál kérdés lehet.
A gazdasági szempontok: mi a tanulság?
- Az állami tőkebefektetési programok hatékonysága: A Demján Sándor alap jó szándékkal indult, de a megvalósítás során elakadt.
- A verseny és a transzparencia hiánya: Amikor egyetlen, kamarához kötött cég kezeli egy ilyen jelentős forrást, természetes módon kiküszöböli a versenyt.
- A vállalkozók bizalma: Az ilyen incidensek súlyosan károsítják a vállalkozók bizalmát az állami vagy állami szervezet által felkínált támogatási rendszerekben.
- A kamara szerepének újragondolása: Az MKIK közleménye a „kamarai megújulási programról” és a vállalkozók középpontba állításáról beszél.
- A forráshiány felismerése: Az azonnali forráshiány súlyosan befolyásolja a KKV-k működését.
- A jövőbeli kilátások: A címzett források hatékony elosztása elengedhetetlen a vállalkozások növekedése szempontjából.
| Program | Keret | Célcsoport |
|---|---|---|
| Demján Sándor tőkeprogram | 100 milliárd forint | Kis- és középvállalkozások (KKV-k) |
Összegzés: Várakozás és remény
Nagy Elek lépése egyértelmű üzenet: változásra van szükség. Az átvilágítás lehetőséget ad a múlt hibáinak feltárására és a jövő útjának kitakarítására. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ez a folyamat kik szolgálati lesz.
A legjobb forgatókönyv az lenne, ha az átvilágítás gyors, eredményes és nyilvános következtetéseket vonna le, majd a program egy átalakított, lecsupaszított, gyorsabb formában indulna újra, tényleg a várakozó vállalkozások szolgálatában. A legrosszabb forgatókönyv pedig, ha a program csendes haldoklásba kezd, az átvilágítás csak ürügy lesz a lassú leépítésre, és a 100 milliárd forintos ígéret végül csak meg nem valósult lehetőségként marad a gazdasági évkönyvekben.
A magyar vállalkozók nem a procedúrák alanyaiként, hanem mint a gazdaság motorjai érdemelnek tiszteletet és hatékony támogatást. A jelen eset tesztügy, amely megmutatja, hogy az intézményes Magyarország mennyire képes ezt felismerni és gyakorlattá váltani. Az átvilágítás eredménye és a program jövője ezt a kérdést fogja megválaszolni. Addig is százak vállalkozója vár – nemcsak pénzre, hanem egy előreható, megbízható partnerségre is.
