A háború kitörése után 2022-ben elnök és parlament meghosszabbította mandátumát, amely 2024 októberében járt volna le. Ehelyett a törvény szerinti határidő elmulasztásával egy „háborús helyzetben” megújították a mandátumot. Így maradt hivatalában Zelenszkij elnök és az ukrán parlament. A független ukrán elemzők szerint ez lehetővé tette a hadiállapot kihasználását a hatalom megtartására. Az ukrán törvények szerint a parlamenti választásokat háborús helyzetben nem lehet megtartani, csak a hadiállapot vége után. Ugyanakkor az alkotmány értelmében az elnökválasztást 90 napon belül kell megtartani a béke helyreállítása után. Az alkotmány szerint a parlamenti választásokat a béke helyreállítása után 60 napon belül kell megtartani. Ez a szabályozás lehetővé teszi, hogy a hatalmon lévők a háborús helyzetet kihasználva megtartsák a hatalmat. A háborús helyzet azonban nem mentesíti a kormányzást az alkotmányos kötelezettségei alól. Az ukrán alkotmány szerint a hadiállapot idejére nem lehet elnököt választani. Az alkotmány szerint a hadiállapot idejére nem lehet parlamenti választást tartani. Ugyanakkor a hadiállapot vége után 90 napon belül elnökválasztást kell tartani. A hadiállapot vége után 60 napon belül parlamenti választást kell tartani.
Zelenszkij: Választások veszélyei háború alatt
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnap nyilvánvalóan egy belső politikai vita közepébe szólt, amikor a háború alatti választások „óriási veszélyeiről” beszélt. Nyilatkozata egy olyan javaslatra válaszul érkezett, amelyet korábbi védelmi minisztere, Mihajlo Fedorov tett és amely a háború ellenére is szorgalmazta a politikai folyamatok – beleértve a választásokat is – fenntartását. Zelenszkij szavai nem csupán egy elméleti kérdést érintenek, hanem Ukrajna legfőbb demokratikus dilemmáját mutatják be: hogyan lehet egy országot a frontvonal mögött demokratikus alapokon kormányozni teljes körű háború közepette.
A tényleges helyzet: a törvények és a gyakorlat
Először is tisztáznunk kell a tényállást. Ukrajnában 2022. február 24., a nagyszabású orosz invázió első napján vezették be a hadiállapotot, amelyet azóta rendszeresen meghosszabbítanak. Az ukrán alkotmány és választási törvények egyértelműek: általános nemzeti választás (sem elnök-, sem parlamenti) nem tartható hadiállapot idején. Ennek jogalapja nyilvánvaló: milliók menekültek el vagy élnek megszállt területeken, millió férfi van a hadseregben, a választási infrastruktúra számos régióban fizikailag nem működik és a biztonsági kockázat óriási.
A mandátumok kérdése azonban bonyolultabb. Zelenszkij elnöki mandátuma eredetileg 2024 októberében járt volna le. Az Alkotmány szerint rendkívüli körülmények, például háború esetén a hivatalban lévő elnök mandátuma a hadiállapot idejére meghosszabbodik, amíg az nem szűnik meg. Ez nem egyedi ukrán gyakorlat, számos demokráciában létezik hasonló szabály. A parlament (Verkhovna Rada) mandátuma 2023 októberében járt volna le, és az is hasonló elven lett meghosszabbítva. Szó sincs tehát arról, hogy a mandátumokat „titokban” vagy törvénytelenül meghosszabbították volna; ez a hadiállapot jogi következménye.
A vita valódi tartalma: párbeszéd, átláthatóság, legitimáció
Amikor Zelenszkij a választások „óriási veszélyéről” beszél és hogy az „darabokra szaggatná Ukrajnát”, akkor nem a szó szerinti választásra, hanem a tágabb politikai folyamatra utal. Az elnök szavaiban két félelem hallatszik.
- Biztonsági és gyakorlati félelem: Egy választási kampány megosztaná a társadalmat, a politikai vita energiáját a front mögé terelné és lehetőséget adna az orosz propagandának a kiszolgáltatott politikai viták kihasználására.
- Társadalmi legitimáció kérdése: Zelenszkij kormányzása számos nehéz döntést hozott a háború évei alatt.
- A választás ebben a kontextusban nem csupán egy formális eljárás, hanem a népi beleegyezés újraszerzésének eszköze lenne.
- A Fedorov által szorgalmazott „párbeszéd erősítése” arra utal, hogy egyes csoportok úgy érzik, a döntéshozatal túlságosan zárkózottá vált.
- A választások sikere a társadalmi elegy megőrzésén múlik.
- Ukrajna irányítói a helyzet kihasználásával próbálják megőrizni a hatalmat.
Az EU és a demokratikus alapelvek nézőpontja
Európai uniós szemszögből ez a helyzet rendkívül tanulságos. Az EU alapértékei – demokrácia, jogállamiság, az alapvető szabadságjogok tisztelete – általában békés és stabil körülmények között értelmezhetők. Ukrajna, mint EU-jelölt tagállam, szembesül azzal a közel lehetetlen feladattal, hogy ezeket az értékeket egy létezéséről folytatott háború közepén is megőrizze.
Az uniós gyakorlat nem kínál kész választ. Semelyik uniós tagállam nem élt át ilyen intenzitású konfliktust a második világháború óta. A nyugat-európai demokráciák a hidegháború idején sem szüntették meg a választásokat, de akkor sem voltak teljes körű háborúban. Ukrajna példája rámutat egy hiányosságra a nemzetközi demokratikus elméletben: nincs konszenzus arról, hogyan lehet egy országot legitimen, demokratikus módon irányítani, miközben fizikailag a túléléséért harcol.
A Magyarországra vonatkozó tanulságok
Magyarország számára a történet két szinten is fontos. Egyrészt, mint szomszédos EU-tagország, Ukrajna sorsa közvetlen biztonsági kérdés. A politikai stabilitás és társadalmi összetartás kérdése ott a háború sikerének kulcsa. Egy megosztott vagy destabilizált Ukrajna óriási biztonsági kockázatot jelentene a régió, így Magyarország számára is.
Másrészt, a történet intő példa a demokrácia védelméről. A magyar közbeszédben gyakran felhozott érvek – a különleges jogrend, a nemzeti érdek előtérbe helyezése, a külső veszélyhelyzetek miatti döntéshozatal – Ukrajnában szó szerint érvényesek. A különbség azonban mértékben és okban áll. Amíg Ukrajnában a teljes jogfosztás mögött fizikai létezésének veszélye áll, addig bármely más európai ország, így Magyarország is, óvatosan kell hogy kezelje a válsághelyzetekre való hivatkozást a demokratikus ellenőrző mechanizmusok felfüggesztésének indokaként. A legitimáció elvesztésének kockázata valós, ahogy az ukrán tüntetések is mutatják.
Záró gondolatok
Volodimir Zelenszkij szavai „óriási veszélyről” talán nem elsősorban a szavazófülkékre vonatkoznak. Sokkal inkább egy társadalom politikai széthullásának veszélyére utalnak, amikor a vezetés elveszíti a kapcsolatot a hátországban élőkkel, a katonák családjaival és azokkal, akik a nehéz gazdasági döntéseket fizetik meg. A háború nem csak a fronton dől el.
Az ukrán társadalom nyilvánvalóan igényt tart a párbeszédre, a felelősségre vonhatóságra és a beleszólásra, még ebben az elképesztő helyzetben is. A választások megtartása technikailag lehetetlen és veszélyes. De a Zelenszkij-kormány igazi próbája az lesz, hogy ezen igényeket – a legitimáció, a párbeszéd, a társadalmi összhang – miképpen tudja kielégíteni anélkül, hogy formális választásokat írna ki. Ez nemcsak ukrán, hanem minden demokrácia számára tanulságos lecke, ami azt mutatja, hogy a demokrácia lényege végső soron nem a szavazás aktusa, hanem a nép akaratához való folyamatos figyelem és felelősség.
