A Klebelsberg Központ nyilvános portáljáról nyerhető adatok azt mutatják, hogy kevesebb mint egy héttel a szeptember 1-jei tanévkezdés előtt több mint kétszáz betöltetlen tanári álláshely van az országban. Ez a szám egyértelműen és nyomatékosan rámutat a magyar közoktatás mélyreható és tartós krízisére, amelynek gyökereit nem az utolsó pillanati álláskeresésben, hanem a pálya szisztémás megbecsültségének hiányában kell keresni.
Az augusztus 24-i reggeli összesítés szerint pontosan 214 tanári állásra keresnek embert. Budapesten 51 ilyen üresedés található. Az oktatási minisztérium célja szerint július vége óta minden betöltetlen pedagógus-álláshely elérhető a Klebelsberg Központ dedikált felületén, hogy segítse az álláskeresést. A portálon gyakori az a gyakorlat, hogy az álláshirdetéseknél a szakpár egyik tagjaként konkrét szakot, a másiknál pedig „bármely szakos” jelölést alkalmaznak, ami önmagában is a szakosodott tanárok hiányát jelzi.
A hiány szakmai megoszlása sokatmondó. A legtöbb, 57 betöltetlen állás matematikatanárhoz kapcsolódik. Ezt követi a fizika (29), a kémia (17), a biológia (12), a magyar nyelv és irodalom (20), a digitális kultúra (24) és az angol (21). A számok tisztán mutatják: a legnagyobb hiány éppen a természettudományos, műszaki és nyelvi területeken van, amelyek kulcsfontosságúak egy versenyképes tudásalapú társadalom számára.
| Szak | Betöltetlen állások száma |
|---|---|
| Matematika | 57 |
| Fizika | 29 |
| Kémia | 17 |
| Biológia | 12 |
| Magyar nyelv és irodalom | 20 |
| Digitális kultúra | 24 |
| Angol | 21 |
Az országos kép tankerületi szinten is egyenetlen. Magyarország 60 tankerületi központja közül augusztus 24-én csak 18-ban nem kerestek tanárt. Ugyanakkor volt olyan régió, ahol egy tankerületben 23 betöltetlen állás is volt. A portál dinamikusan frissül, ezért a számok naponta változhatnak, de a tendencia egyértelmű és aggasztó.
Fontos különbséget tenni a pedagógusok szándékos nyári munkahelyváltása és a strukturális hiány között. Bár igaz, hogy a nyári hónapokban több az üresedés, hiszen a pedagógusok ekkor váltanak, egy szeptember elseje előtti héten már valószínűleg azokról az állásokról van szó, amelyeket egyszerűen nem sikerült betölteni. Ez nem rutinszerű fluktuáció, hanem a tanárhiány konkrét megnyilvánulása.
A miniszter is elismerte a problémát, célként megfogalmazva, hogy minden elkötelezett pedagógus találjon munkát a hazai rendszerben. A valóság azonban sokkal összetettebb. Az Európai Bizottság 2023-as jelentése és a hazai Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) elemzése is egybehangzóan fogalmaz: a hiányt az alacsony bérek, a túlzott terhelés és a szakma elöregedése fenntartja és súlyosbítja.
- Alacsony bérek
- Túlzott terhelés
- Szakma elöregedése
- Pótlék alkalmazása
- Képesítés nélküli tanárok
- Nyugdíjas tanárok visszahívása
A probléma méretét mutatja, hogy a rendszer már régóta a tüneti kezelés módszereit alkalmazza. A hiányt nyugdíjas tanárokkal, pótlékkal és egyre nagyobb számban képesítés nélküli tanárok alkalmazásával próbálják enyhíteni. A KRTK adatai szerint 2017 óta ugrásszerűen nőtt azoknak az aránya, akik szaktárgyat oktatnak megfelelő képesítés nélkül. Ez pedig közvetlenül veszélyezteti az oktatás minőségét és a diákok jövőbeli esélyegyenlőségét.
A Tisza-program is rámutatott a kritikus helyzetre: a pedagógusok fele már ötven év feletti, a fiatalok beáramlása elégtelen, a túlterheltség és kiégés pedig gyorsan taszítja ki a pályáról az értékes szakembereket. A hivatalos cél, hogy a pályaelhagyókat visszacsábítsák és a nyugdíjasokat a pályán tartsák, gyakorlatilag elismeri, hogy a rendszer önmagában nem képes megőrizni és vonzani a munkaerőt.
Összefoglalva: A 200+ betöltetlen állás egy héttel a tanévkezdés előtt nem csupán statisztikai adat. Az egy iskolapad üresen maradása, a gyermekek későbbi életútját meghatározó tantárgyak képesítés nélküli oktatása, a pedagógusok kiégése és tömeges távozása egy komplex társadalmi és gazdasági krízis jelzése. Amíg a probléma gyökerét – a tanári pálya társadalmi és anyagi megbecsülésének hiányát – nem kezelik, addig a portálon szereplő üresedések száma csak mutatója lesz egy olyan oktatási rendszer mélyödő válságának, amelynek végső árait a diákok és a társadalom egésze fizeti meg.
