Demján-program: NER-közeli cégek kiszűrése
A kis- és középvállalkozások megtorpanó növekedését hivatott feloldani a Demján Sándor Tőkeprogram (DSTP), amely egy speciális állami mezzanine finanszírozási konstrukció. A program azonban a magyar gazdasági élet egyre jellemzőbb szövődményei miatt lassú, akadozó útján halad, miközben a keretösszeg csökkenése és a pályázók átvilágítása súlyos kérdéseket vet fel a gazdaságpolitika átláthatóságáról és igazságosságáról.
A nyár eleji cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) megújulása és a választások utáni átmenet miatt a program leállt. Úgy tűnt, az átvilágítás után a folyamat újraindul ám most a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Tőkealap-kezelő Zrt. belső vezetési válsága ismert akadályt gördít a sínre. A helyzet bonyolultságát az se egyszerűsíti, hogy az MFB áttekintette a nyertesek listáját, aminek eredményeképpen nemcsak a tervezett bővítés maradt el, de az eredeti keretből is lecsípett 5 milliárd forintot és több, a korábbi rendszerhez köthető cég kikerült a támogathatók köréből.
A program lényege és a megállás okai
A Demján-program eredetileg 100, később szándéknyilatkozat szintjén 150 milliárd forintos kerettel működött. Célja az volt, hogy segítsen azon vállalkozásoknak, amelyek a banki hitelpiac „senki földjén” maradnak: túl nagyok a standard szabványtermékekhez, de túl kicsik az egyedi, nagyobb hitelekhez. A konstrukció egyedi: a részesedésátadással (max. 1% részvény) és tagi kölcsönnel kombinált támogatás. A cégek 100-400 millió forintot kaphatnak, 5%-os kamattal, hatéves futamidővel, ami inflációs környezetben jelentős reálköltség-megtakarítást jelenthet.
A programban eddig mintegy 200 cég kapott 40 milliárd forintot. Azonban az újabb, mintegy 40-50 milliárd forintnyi támogatás beragadt, amikor az MFB új vezetése a választások után megállította a folyamatban lévő kifizetéseket is. Az okok valószínűleg vegyesek voltak: az új vezetés gyanakvása a régi rendszer gyakorlatai iránt és az általános óvatosság. Most kiderül, hogy a 150 milliárdra tervezett bővítésből végül semmi nem lesz és még az eredeti 100 milliárdból is 5 milliárd forintnyi, már megítélt támogatást visszavontak.
Az MFB átvilágítása és a „kiszűrt” cégek
Az MFB hivatalos közleménye szerint 168 pályázó vállalkozást vizsgáltak át pénzügyi, gazdasági, működési és üzletbiztonsági szempontból. 145 vállalkozás felelt meg maradéktalanul a feltételeknek, ezért csökkentették a program keretösszegét. A bank hangsúlyozza, hogy a befektetési időszakot meghosszabbítják, így a megfelelő pályázók számára elegendő idő áll rendelkezésre a szerződéskötésre.
Azonban háttérbeszélgetésekből kiderül, hogy az átvilágítás mögött nemcsak technikai okok állnak. Az MFB úgy ítélte meg, hogy reputációs kockázatot jelentene, ha a korábbi érához, a nemzeti együttműködés rendszeréhez (NER) köthető cégek is támogatást kapnának. Bár a konkrét cégek neveit nem hozzuk nyilvánosságra, információink szerint a kiszűrés több esetben politikai hátterű volt.
- Például lekerült a listáról egy olyan cég, ahol a Hodler-csoportnak, amely gyakran kapcsolatba hozzák a korábbi rendszerrel, kisebbségi tulajdonrésze volt. Érdekesség, hogy a csoportnál korábban dolgozott Magyar Péter miniszterelnök és Velkey György László, a Tisza párt frakcióvezető-helyettese is.
- Másik esetben az volt a gyanús, hogy a pályázó cég korábban beszállt egy olyan vállalkozásba, ahol egy politikus hozzátartozójának volt érdekeltsége.
- Volt olyan cég is, amelynek ügyfélköre 70%-ban állami intézmények és NER-közeli vállalkozások voltak. Bár ezek a bevételeknek csak a 30%-át adták, az MFB számára ez is kockázatnak tűnhetett. A cég éppen a piaci lábát akarta erősíteni mesterséges intelligencia fejlesztéssel a programból kapott forrásból.
- Indokolt kirostálásra került sor egy olyan társaság esetében is, amelynek a neve a Covid-járvány alatti vitatott lélegeztetőgép-beszerzések kapcsán merült fel. Erről a cégről hallottuk, hogy már a program korábbi szakaszában is tiltakoztak a szakmai döntéshozók a befektetés ellen.
A helyzet ironikus. A program zsűrije hivatalosan nem nézhette, hogy melyik cégnek milyen politikai kapcsolatai vannak. Ugyanakkor teljesen érthető egy új vezetés szempontjából, hogy ne az előző rendszerből kiemelkedően jól teljesített, állami megrendeléseken növekedett cégeket támogassa újabb állami forrásból azért, hogy „piaci alapon” is sikeres legyen. Ez egyértelműen jelzi a politikai preferenciák váltását és a régi érdekeltségek kiszorításának folyamatát. Az a pozitívum azonban kiemelkedik, hogy széles körű mutyira, „dobós” cégek tömeges támogatására nem bukkantak az átvilágítók, ami magában a program kiválasztási mechanizmusában rejlő szakmaiságra utal.
Az új akadály: az MKIK belső vihara
Bár az MFB augusztus 28-ára ígéri a pénzek kifizetését, most az MKIK Tőkealap-kezelő belső összeomlása gátolhatja a folyamatot. A cég éléről távozott több vezető, köztük Balog Ádám volt MKB-vezér és Ács Zoltán, a Magyar Fintech Szövetség elnöke is. A korábbi élről eltávolított Bánfi Zoltán nyíltan vádolta Nagy Elek kamarai elnököt. Az MKIK ugyan kijelentette, hogy a személyi változások nem befolyásolják a program menetét és szeptember 1-jén zökkenőmentesen indul a szerződéskötés, a valóság ennél összetettebb.
| Vezető Pozíció | Név | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Volt MKB-vezér | Balog Ádám | Távozott a cég éléről |
| Magyar Fintech Szövetség elnöke | Ács Zoltán | Távozott a cég éléről |
| Kamarai elnök | Nagy Elek | Vád alá került |
Az alapkezelőnél jelenleg új jogi csapatot kell beilleszteni és a befektetési döntéshozatal kulcsszereplőinek hiánya további késedelmet okoz. A nyertes cégeket felháborította az alapkezelő közleményének egy része, amely úgy tüntette fel a helyzetet, mintha ők maguk nem teljesítették volna a feltételeket, holott ők már rég minden adminisztratív lépést megtették. A kinti megfigyelők szerint ekkora volumenű, komplex (részvényátruházással is járó) szerződéscsomag előkészítése új csapattal nem lehet azonnali.
Gazdasági elemzés és következmények
A Demján-program esete jól illusztrálja a magyar gazdaságpolitika egyik legnagyobb kihívását: a politikai változások milyen mértékben torzíthatják a gazdasági folyamatokat és a vállalkozói bizalmat.
- Biztonság és előrejelezhetőség hiánya: A vállalkozások egy olyan programba fektették energiájukat és reményeiket, amelynek szabályai a középen váratlanul megváltoztak. A már megnyert támogatás visszavonása súlyos precedenst teremt és aláássa a vállalkozók hitét az állami pályázati rendszerben. Ez különösen káros azok számára, akik tényleg piaci alapon, innovatív tervekkel pályáztak.
- A verseny tisztasága: A NER-közeli cégek kiszűrése egyértelműen politikai jellegű beavatkozás. Egyrészt megértjük a reputációs kockázat csökkentésének szándékát. Másrészt viszont az a kérdés merül fel: vajon a kiszűrt cégek minden esetben tisztességtelen előnnyel nyertek volna? Ha nem, akkor politikai megítélés alapján zárták ki őket a versenyből, ami sérti a versenypiac alapelvét. A piac egészséges működéséhez az kell, hogy a legjobb üzleti modellek kapjanak forrást, függetlenül attól ki ültette őket korábban.
- Az alapkezelői verseny és hatékonyság: Az MKIK Tőkealap-kezelő problémái is hozzájárulnak az ügy káoszához. A magas alapkezelési költségek (amelyek a kezdeti időszakban elérhetik az évi 1 milliárd forintot is) és a belső instabilitás kérdéseket vetnek fel a program hatékonyságával kapcsolatban. A verseny és a nyitott pályázat hiánya az alapkezelésre is – ahogyan azt az egész gazdaságban tapasztaljuk – kockázatot jelent a hatékonyság és a szakmai döntéshozatal szempontjából.
- A kisvállalkozások helyzete: A program célközönsége – a növekedés küszöbén álló KKV-k – marad a vesztes. Azok, akiknek szánták a forrást, továbbra is várnak, miközben a növekedési lehetőségek elszalasztanak. A magyar gazdaság versenyképességének alapja a dinamikus középvállalatok szektorának kialakítása, és az ilyen akadozások súlyosan hátráltatják ezt a folyamatot.
Összegzés
A Demján-program története több réteget is feltár a magyar gazdasági rendszerből. Egyrészt, egy amúgy értékes és szakmailag megalapozottnak tűnő KKV-támogatási konstrukció sorsa. Másrészt, az állam szerepének és a politikai akaratnak a gazdasági folyamatokba történő durva behatolását. Harmadrészt, az állami vagy államközeli intézmények működésének belső instabilitását és szakmai kihívásait.
A NER-közeli cégek kiszűrése szimbolikus lépés a korábbi gazdasági-politikai rendszerrel szemben, de azt is jelzi, hogy a szabályok alkalmazkodnak a politikai légkörhöz, nem fordítva. A piacgazdaság és a verseny alapvető értékei – mint az előrejelezhetőség, a tisztességes verseny és a szakmai döntéshozatal – ismét veszélybe kerültek. A legnagyobb kár végül is a magyar kis- és középvállalkozásoknak és a gazdaság növekedési potenciáljának keletkezik, akik és ami továbbra is várakozik egy megbízható, politikai hullámveréstől mentes gazdasági környezetre.
