Alkotmánybíróság elutasítja Fidesz KEKVA indítványt
Az Alkotmánybíróság elutasította a Fidesz által benyújtott indítványt, amely a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) felszámolását előíró alkotmánymódosítás alkotmányellenességének kimondására irányult. A Tisza-kormány által elfogadott és köztársasági elnöki jóváhagyásra váró 16. alkotmánymódosítás célja, hogy megszüntesse azokat a vagyonkezelő alapítványokat, amelyekbe az elmúlt években több ezer milliárd forintnyi állami vagyon – köztük egyetemek, kórházak, kulturális intézmények – került.
A bíróság azonban érdemi vizsgálat nélkül utasította el a kérelmet, egy 2013-as, szintén Fidesz-kétharmaddal elfogadott alkotmánymódosításra hivatkozva. Az úgynevezett negyedik alkotmánymódosítás ugyanis megfosztotta az Alkotmánybíróságot attól a jogától, hogy az alkotmánymódosítások tartalmát ellenőrizze. Azóta a bírák csak annyit vizsgálhatnak, hogy egy alkotmánymódosítás elfogadásának formai és eljárási szabályai megvoltak-e. A tartalmi, azaz az alkotmányosságot érintő kérdésekben már nem szólhatnak bele. Ez a keret döntően befolyásolta a mai ítéletet.
A döntés nem egyhangú volt. Két bíró, Polt Péter távozó elnök és Handó Tünde bíró nem értett egyet a többségi állásponttal. Vélményük szerint az Alkotmánybíróságnak érdemben is meg kellett volna vizsgálnia a beadványt, és ki kellett volna mondania a kérdéses rendelkezések alkotmányellenességét. Disszidens véleményük hangsúlyozza, hogy az alapvető jogok és az alkotmányos elvek védelme szempontjából káros, ha a bíróság hatáskörét ilyen mértékben korlátozzák.
A mai napon egy másik, ugyancsak jelentős alkotmánymódosítás sorsáról még nem született döntés. Az Alkotmánybíróság későbbre halasztotta azt az ügyet, amely Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatásának korai megszüntetéséről szól. Ennek a módosításnak a célja, hogy lehetővé tegye az új államfő megválasztását az alkotmányos rend szerint, miután Novák Katalin lemondása után Sulyok Tamást az Országgyűlés választotta meg, egy a jelenlegi Alaptörvényben nem szereplő eljárás keretében.
Mit jelentenek ezek a döntések?
Az Alkotmánybíróság mai lépése egy történelmi paradoxonra világít rá. A Fidesz ma olyan szabályok mögé kényszerült menekülni, amelyeket saját maga hozott létre 2013-ban. Az akkori negyedik alkotmánymódosítás, amely megnyirbálta a bíróság felülvizsgálati jogkörét, most védelmet nyújt a kormánypárt számára egy olyan ellenjavaslattal szemben, amely a kormányzat egyik legnagyobb anyagi támaszát, a KEKVA-rendszert igyekszik lebontani. Ez a rendszer az Európai Unió számára is központi kérdés, hiszen az európai pénzek átlátható felhasználásához kapcsolódóan folyamatosan vita tárgya.
Az eljárási keretekre való hivatkozás azt is jelzi, hogy a jelenlegi alkotmányos rendszerben nincs olyan belső ellenőrzési mechanizmus, amely érdemben megkérdőjelezhetne egy, a parlamenti kétharmaddal elfogadott alkotmánymódosítás tartalmát. Ez a hatalmi ágak szétválasztásának egyik alapelvével állhat ellentétes viszonyban, mivel a törvényhozó hatalom gyakorlatilag korlátlan alkotmánymódosító joga aláássa a bírói hatalom ellenőrző szerepét.
A disszidens vélemények pedig fontos társadalmi párbeszédet indíthatnak el. Rámutatnak arra, hogy az Alkotmánybíróság szerepe nem lehet pusztán formai kérdések ellenőrzésére korlátozódni, ha az alkotmányos demokrácia védelméről van szó. Polt Péter és Handó Tünde álláspontja szerint a bíróságnak kötelessége lett volna védelembe venni az Alaptörvény magját képező alapvető értékeket, függetlenül attól, hogy egy korábbi módosítás ezt nehezíti.
A Sulyok Tamás ügyének elhalasztása pedig tovább húzódó bizonytalanságot jelent az államfői poszt körül. Az ország jelenleg egy alkotmányjogi szürkezónában működik, ahol a köztársasági elnök megválasztásának módja vitatott. A végleges döntés halogatása azt is jelzi, hogy az Alkotmánybíróság előtt rendkívül érzékeny és politikai súllyal bíró ügy fekszik, amelynek kezeléséhez időre van szükség.
A polgár számára: Mi következik ebből?
- A KEKVA-alapítványok jövője: Az Alkotmánybíróság döntése nem zárja le végleg a KEKVA-rendszer sorsát. A döntés csak azt jelenti, hogy a bíróság az aktuális jogi keretek között nem tudja megakadályozni azt az alkotmánymódosítást, amely felszámolásukat írja elő. A módosítás életbe lépése továbbra is a politikai folyamatokon múlik. Ha a módosítás jóváhagyásra kerül, a vagyon visszakerülhet az állam közvetlen irányítása alá, ami alapvető változást hozhat az oktatási, egészségügyi és kulturális szektor működésében.
- Az alkotmányos védelem hiánya: Az ügy szemléletesen mutatja, hogy a jelenlegi magyar alkotmányos rendszerben nagyon korlátozottak azok a mechanizmusok, amelyek egy parlamenti többség alkotmánymódosító akaratát megfékezhetik. A polgárok számára ez azt jelenti, hogy a legfőbb törvény tartalmi védelméért jelenleg nem az Alkotmánybíróság, hanem elsősorban a politikai nyilvánosság és az EU jogi keretei biztosítanak védelmet.
- Az EU kapcsolata: A KEKVA-rendszer lebontása az Európai Unióval folytatott párbeszéd egyik kulcskérdése. Az EU már évek óta követeli az európai pénzek kezelésében részt vevő alapítványok átláthatóságát és független ellenőrzését. A magyar kormány lépése ennek a nyomásnak a jele lehet. A végső döntés tehát nemcsak belső politikai, hanem jelentős európai gazdasági és jogi implikációkkal is jár.
Az Alkotmánybíróság mai napja így nemcsak egy technikai döntésről szólt. Egy olyan rendszer működését tükrözi, amelyben a múltban hozott, a hatalmi ágak egyensúlyát megbontó döntések ma már konkrét politikai eredményeket produkálnak. Ugyanakkor a disszenzusok és a halasztott döntések is jelezik, hogy az alkotmányos vita még korántsem ért véget, és a közeljövő további fontos ítéleteket hozhat mind a KEKVA-k, mind az államfői tisztség sorsát illetően.