Tizenegy és fél évvel a Buda-Cash összeomlása után is vannak olyan ügyfelek, akik még mindig pereskednek a saját pénzükért. Az ügy, amely Magyarország egyik legnagyobb brókerbotránya volt, még ma is aktív jogi csatározások színtere. A történet nem csupán egy pénzügyi csalás dokumentuma, hanem egy tanulságos példája annak, hogy egy jogerős bírósági ítélet megszerzése még nem jelenti automatikusan azt, hogy a károsult hozzá is jut a pénzéhez. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az állami felszámoló és a Befektető-védelmi Alap (BEVA) különböző jogi keretek között működik és egyik intézmény sem tekinti magát kötelesnek a bíróság által megállapított összeg kifizetésére a másik döntése nélkül.
A történet: mi történt 2015. január 15-én?
A Buda-Cash Brókerház 2015 elején ment csődbe. Az összeomlást egy különleges nemzetközi pénzügyi esemény váltotta ki, amelyet a média „frankageddon”-ként emlegetett. Ezen a napon a svájci jegybank váratlanul megszüntette az euróval szemben korábban bevezetett 1,2-es árfolyam-küszöböt. Ez azt jelentette, hogy a korábban mesterségesen tartott svájci frank árfolyam szabadon erősödhetett.
Az árfolyamsokk katasztrofális volt. Akik frankban tartották a megtakarításaikat, azok egyik napról a másikra jelentősen gazdagodtak, ha euróban számolva nézték az egyenlegüket. Azonban azok, akik tőkeáttétes frankeladási pozícióban voltak – vagyis abban bíztak, hogy a frank nem erősödhet jelentősen az euróval szemben – óriási veszteségeket szenvedtek. A Buda-Cash sok ügyfele ebben a csoportban volt.
A dán Saxo Bank, amely technikai szolgáltatóként működött a Buda-Cash hátterében, aznap kétszeresen is értesítette az ügyfeleket. Először arról, hogy sikerült relatív kedvező árfolyamokon lezárni a kockázatos pozíciókat ezzel a veszteségeket limitálva. Órákkal később azonban egy második értesítés érkezett, amely szerint a pozíciókat jóval rosszabb árfolyamokon zárták le, aminek eredményeképpen az ügyfelek korábban várt 5-20 százalékos veszteség helyett akár 100-200 százalékos veszteséget szenvedtek. Ezzel a pozitív számlaegyenlegek hirtelen negatívvá váltak, amiket a szaknyelv „negatív egyenlegeseknek” nevez.
Jogerős ítélet, de nincs pénz: Roland története
A cikkben Rolandnak nevezett ügyfél esete mutatja be legszembetűnőbben a jelenlegi helyzet abszurditását. Roland 2026. május 28-án jogerős ítéletet kapott a Fővárosi Ítélőtáblától. A 30 oldalas, rendkívül részletes ítélet 100 százalékban az ő javára szólt. A bíróság megállapította, hogy a Saxo Bank 2015. január 15-én tett elszámolása – amely Roland egyenlegét 2 millió forint pluszról 7,5 millió forint mínuszba változtatta – nem volt jogos. A bíróság szerint a helyes elszámolással Roland egyenlege plusz 1,941 millió forint lett volna. Az ítélet kimondja, hogy ezt az összeget a Buda-Cash felszámolási tömege – vagyis a csődbe ment cég fennmaradó vagyona – ki kell, hogy fizesse.
Itt kezdődik viszont a Kafka-i része a történetnek. A jogerős ítélet ellenére Roland egy levélben értesült a Buda-Cash állami felszámolójától, a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft.-től (PSFN). A levélben a PSFN elismerte, hogy a bírósági ítélet alapján Roland perköltségeit levonja a „tartozásából”, de közölte, hogy így is még mindig 7,5 millió forinttal tartozik. Ez azért van, mert a PSFN felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához és amíg az eljárás nincs lezárva, addig a cégnél nyilvántartott adatok nem változnak. Ez azt jelenti, hogy a jogerős bírósági ítélet a PSFN számára még nem jelentett tényleges adatmódosítást.
Miért nem fizet a Befektető-védelmi Alap?
A helyzetet a Befektető-védelmi Alap (BEVA) jogi hatásköre tovább bonyolítja. A BEVA tájékoztatása szerint a Buda-Cash ügyében kizárólag a tőkepiacról szóló törvény szabályai alapján állapíthat meg és fizethet kártalanítást. Ez két kulcsfontosságú feltételt jelent azoknak, akik jogerős bírósági ítélettel rendelkeznek.
- A bírósági határozat jogerőre emelkedését követő 90 napon belül kell előterjeszteni az igényt a BEVA részére.
- A bíróság által megállapított összegnek „biztosított követelésnek” kell minősülnie.
- A megállapított összeg ügyfél nevén nyilvántartott vagyon értékpapír és pénz kiadására vonatkozó kötelezettségeket fedhet le.
- A biztosított követelés azt jelenti, hogy a bíróság kimondhatja: az ügyfélnek volt pénze a cégnél.
- Ha az ítélet kártalanítást állapít meg, az nem biztosított követelésnek minősülhet.
- Az ügyfél így csak a felszámolási eljárás keretében kaphat kártalanítást.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ha a bírósági ítélet kimondja: „Az ügyfélnek a felszámolás kezdetekor X forintja volt a cégnél, és ezt vissza kell adni”, akkor az biztosított követelés, és a BEVA tud fizetni. Ha viszont az ítélet azt mondja: „A cég megsértette a szerződést, és ezért X forint kártérítést kell fizetnie”, akkor az nem minősül biztosított követelésnek. Ebben az esetben az ügyfél a normál felszámolási eljárásban, a cég fennmaradó vagyona alapján kaphat kártalanítást, ami általában jelentősen kevesebb.
Roland esetében, és sok más hasonló „negatív egyenleges” ügyfél esetében a kérdés éppen ez: a bíróság kimondja-e, hogy az eredeti, január 15-i első elszámolás volt az érvényes, és így az ügyfélnek akkor is volt pénze a cégnél, vagy pedig csak általános szerződésszegést állapít meg, amely nem jogosít a BEVA-tól való kártalanításra. Roland ítélete erre utólagosan fogalmaz: az első zárás adatai szerint köteles elszámolni a Buda-Cash.
A felszámoló álláspontja: várni kell a végére
A PSFN tájékoztatása szerint a Buda-Cash felszámolási eljárásában 34 olyan ügyfél indított pert, akikkel szemben a cégnél nyilvántartott tartozás miatt vitatott az igény. Ebből 25 esetben a bíróság az ügyfél javára döntött, részben vagy egészben megállapítva, hogy az igénye alapos. Ezekben az esetekben a PSFN a jogerős döntések alapján a követelést „kártérítési igény” jogcímen nyilvántartásba vette.
Az így nyilvántartásba vett követelések összege jelenleg 269,6 millió forint. A PSFN hangsúlyozza, hogy ezek a követelések tekintetében nem terheli adatmódosítási kötelezettség a BEVA irányába. Emellett a jelenlegi jogszabályok szerint ezek a kártérítési igények nem jogosítanak BEVA-tól való kifizetésre. A fizetés csak a felszámolási eljárás teljes lezárásakor, a bíróság által jóváhagyott felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján történhet majd, a Buda-Cash fennmaradó, felosztható vagyona alapján.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ügyfelek – még a Rolandhoz hasonló jogerős ítélettel rendelkezők is – várniuk kell, amíg a teljes felszámolási eljárás, évek óta tartó pereskedések és fellebbezések lezárul. Csak ezután kaphatnak valamilyen, az eljárás végén megmaradt vagyonból származó kifizetést, amely az eredeti követelésüknek csak egy töredéke lehet.
Milyen tanulságok vonhatók le?
A Buda-Cash ügy és a károsultak jogi küzdelmei számos fontos kérdést vetnek fel a magyar jogi és pénzügyi rendszer működéséről.
Először is, a történet rávilágít a jogerős bírósági ítéletek végrehajtásának gyakorlati akadályaira. Egy ítélet megállapíthatja, hogy valakinek joga van egy összeghez, de a különböző állami intézmények (felszámoló, befektetővédelmi alap) párhuzamos és néha össze nem egyeztethető jogi keretei megakadályozhatják a tényleges kifizetést.
Másodszor, az ügy felhívja a figyelmet a befektetővédelem határainak. A BEVA rendszere alapvetően arra lett kialakítva, hogy az ügyfél a cégnél tartott, nyilvántartott pénzét vagy értékpapírját kapja vissza. Azonban olyan bonyolult csalási mechanizmusok esetén, mint a Buda-Cash, ahol a „nyilvántartott” egyenleg önkényesen változhatott, ez a védelmi háló gyakran nem elég erős.
Harmadrészt, a történet kétségbe vonja a jogi eljárások igazságosságát azok számára, akik nem voltak hajlandóak vagy nem voltak képesek évekig tartó pereskedésbe bonyolódni. Sok olyan ügyfél lehet, aki korábban, a peres győzelem lehetősége nélkül befizette a PSFN által követelt „negatív egyenleget”, noha az valószínűleg jogtalan volt. Ezeknek az embereknek nincs módja visszakapni a befizetett pénzüket, még akkor sem, ha későbbi bírósági ítéletek megcáfolják az alapját a követelésnek.
Végül, de nem utolsósorban, a Buda-Cash-ügy tanulsága minden befektető számára maradandó: a különösen magas kockázatú, tőkeáttétes devizaügyletek nem csak piaci kockázattal járnak, hanem a brókercég vagy technikai szolgáltató tisztességtelen elszámolásának veszélyével is. Az ügyfelek jogi győzelmei bár precedenst teremtenek, de a pénzügyi kártalanítás gyakorlati megvalósulása továbbra is egy hosszú és bizonytalan út.
A Buda-Cash károsultak 2025-ös helyzete így nem csupán egy múltbéli csalás utóélete, hanem egy élő példa a gazdasági bűnözés áldozatainak jogi küzdelmeire egy olyan rendszerben, ahol a győzelem a bíróságon még nem egyenlő a valós megváltással.
