Azt hittem, szabályozott piacra lépek be, de átvertek. Mindent beletettem ebbe az üzletbe, s most futhatok a pénzem után, miközben felelős vagyok az alvállalkozóimért. Belebetegedtem!
Ezt a látleletet egy kelet-magyarországi építőipari vállalkozó adta magáról, és mögötte egy szinte összeomlott magyarországi piaci rendszer tragédiája húzódik meg. A vállalkozónak 53 ezer gigajoule (GJ) „hitelesített energiamegtakarítása” ragadt beragadva, egyenként 12 674 forint értékben. A számok egyedül nem sokat mondanak, de összesítve közel 700 millió forintról van szó, ami egy vállalkozó számára nem csupán egy szám, hanem a létezését, az alkalmazottainak fizetését és az alvállalkozóinak megélhetését jelenti. Ez a történet nem egyedi eset, hanem egy szisztémás piacihiba bemutatója, ahol jó szándékú energiahatékonysági rendszer üzleti és kormányzati rossz döntések következtében káosszá vált.
A vállalkozó a korábbi kormány által nagy zajjal beindított, ingyenes padlásszigetelési programba kapcsolódott be. Az akkori energiaügyi államtitkár, Gondola Csaba kampányolt az ügyért, és ígérte, hogy a választásokig akár százezer Kádár-kocka födéme lehet megszigetelve, ami a lakosoknak alacsonyabb fűtésszámlát jelentene. A helyi önkormányzatokon keresztül működő program lényege az volt, hogy a lakosok ingyen kapják meg a szigetelést, cserébe lemondanak a keletkező energia-megtakarításokért járó úgynevezett HEM-ekről. Ezeket a HEM-eket az építőipari cégek eleinte nyereségesen tudták értékesíteni. Az üzlet annyira felpörgött, hogy vállalkozások tömkelege kapcsolódott be, azt remélve, hogy egy szabályozott, előremutató piacra lépnek. Azonban a választások óta, azaz fél évvel ezelőtt, ez a piac gyakorlatilag meghalt. Nincs kereslet, a vállalkozások milliói vesznek el likviditásukat, és a fejükre szakadt üzleti modellben szenvednek.
De mi is pontosan a HEM, és hogyan kellett volna működnie ennek a piacnak? A HEM, vagyis a hitelesített energiamegtakarítás egyfajta környezetvédelmi értékpapír. Lényege, hogy hitelesen dokumentál egy konkrét energetikai fejlesztés (pl. szigetelés, új kazán) által évente megspórolt gigajoule-nyi energiát. Az Uniós gyakorlatban ezt a rendszert azért találták ki, hogy pénzügyi ösztönzőt teremtsenek az energiahatékonyság növelésére. A lehetséges vásárlók az energia-kereskedők, akiknek magyarázatot is adok: a „szennyező fizet” elve alapján kötelező az ún. Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) keretében a végső fogyasztóknak értékesített energia mennyiségéhez arányos büntetést fizetniük az államnak – jelenleg ez 50 ezer forint/GJ. Ezt a büntetést jelentősen csökkenthetik, ha bizonyítják, hogy hozzájárultak az energiatakarékossághoz, vagyis ha HEM-eket állítanak elő vagy vásárolnak. Az elmélet tökéletes: az energia-kereskedők olcsóbban „megvásárolhatják” a HEM-eket, mint hogy a büntetést fizessék, az építőipari cégeknek pedig nyereséges üzleti ágazatot teremt, amely ösztönzi a lakossági energetikai felújításokat. Mindenki nyer: a környezet, a lakosság a kisebb számlákkal, és a vállalkozások a munkával és a bevétellel.
Azonban a magyar gyakorlat azt mutatja, hogy ez az elmélet teljesen félresiklott. A rendszert politikai kampányeszközzé változtatták, amelynek ütemét nem a piaci igények és a fenntarthatóság, hanem a választási ciklus határozta meg. Az abnormálisan felgyorsított program óriási mennyiségű HEM-et termelt ki rövid idő alatt, túlterhelve a piac abszorpciós képességét. Az energia-kereskedők – akik a fő vásárlók – valószínűleg már betöltötték vagy stratégiai okokból időzítik az éves kötelezettségüket, és nem állnak készen ilyen volumenű vásárlásra. Az eredmény egy működésképtelen, likviditás nélküli piac, ahol az építőipari vállalkozások a kezükben maradt értékpapírokkal nem tudnak mit kezdeni.
Koji László, az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége elnöke erősíti: csődhullám még nem látható, de a likviditási feszültségek és a fokozódó lánctartozások valóságosak és aggasztóak. Ez azt jelenti, hogy az építőipari cégek nem tudják kifizetni beszállítóikat és alkalmazottaikat, mert a várt bevételük – a HEM-ek értékesítéséből – elakadt. Ez a helyzet nemcsak gazdasági kár, hanem szociális bombagyüttes is. Egy vállalkozó felelős az alvállalkozóiért, a családokért, akik a bérezésüktől függenek. A „belebetegedtem” kiáltás nem túlzás, hanem az emberi és gazdasági stressz őszinte megnyilvánulása.
Miért történhetett ez meg? A probléma gyökere nem a HEM koncepciójában van – az sok uniós országban, például Ausztriában vagy Olaszországban jól működik –, hanem a magyar végrehajtásban. Először is, a piac átláthatatlanná vált és kiszámíthatatlan. A szabályozás nem biztosított stabil, hosszú távú kereteket, amelyekre a vállalkozások támaszkodhatnak. Másodszor, a programot politikai célokra használták fel, a mennyiségi célokat a minőség és a piaci egyensúly helyett helyezték előtérbe. Harmadrészt, nem történt megfelelő piaci elemzés arra vonatkozóan, hogy a kibocsátott HEM-ek mennyisége egyensúlyban van-e a kereslettel.
A helyzet megoldása nem egyszerű, de elkerülhetetlen. Az államnak – konkrétan az energiáért felelős minisztériumnak – aktívan kellene közbeavatkoznia, hogy stabilizálja a piacot. Lehetőségek között szerepelhet egy átmeneti állami garanciaprogram, amely likviditást biztosít a beragadt HEM-ek értékesítéséhez, vagy a HEM-ek érvényességi idejének meghosszabbítása, hogy ne válnak értéktelenné. Hosszú távon pedig át kell gondolni a teljes Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszert, hogy átláthatóbb, igazságosabb és piaci alapú legyen. Az energia-kereskedők bevonásával meg kell tervezni a kibocsátás és a kereslet egyeztetését, hogy ilyen válság ne történhessen újra.
Ez a történet tanulság mindenki számára: a vállalkozóknak, hogy egy államilag promózott programba való belépés is hatalmas kockázattal járhat, ha az nem szilárd piaci alapokon nyugszik. Az államnak pedig, hogy a jó szándékú, környezetvédelmi programokat nem lehet politikai ciklusokhoz igazítani anélkül, hogy az emberek és vállalkozások életét tönkre ne tegyük. A magyar energiahatékonysági piac kaotikus állapota nem csak pénzügyi veszteségről szól, hanem a bizalom elvesztéséről is – a piaci mechanizmusokba és az állami szabályozásba vetett bizalomról. Ennek helyrehozatala a legfontosabb feladat, mert egy olyan országban, ahol a vállalkozók „átverve” érzik magukat, nincs fenntartható gazdasági növekedés.
HEM helyzetének főbb problémái:
- Szabályozás hiánya
- Politikai célok prioritása
- Pénzügyi ösztönzők gyengesége
- Piaci átláthatatlanság
- Likviditási nehézségek
- Változó kereslet
Rendszer elemek
| Elem | Leírás |
|---|---|
| HEM | Hitelesített energiamegtakarítás |
| EKR | Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer |
| HEM-értékesítés | HEM-ek piacon való értékesítése |
| Politikai befolyás | Politikai kampányok hatása a programokra |
| Energia-kereskedők | HEM-ek vásárlói |
| Likviditás | Pénzeszközök rendelkezésre állása |