Költségvetési többlet Mészáros és Szíjj miatt? A júniusi csoda és a kemény valóság
A hírek szerint az államháztartás központi alrendszere júniusban váratlanul 424,1 milliárd forintos többlettel zárt. Ez a szám első hallásra lenyűgöző, sőt, biztató. Egy pillanatig úgy tűnhet, mintha a költségvetési gondok enyhülnének. A valóság azonban sokkal árnyaltabb – és aggasztóbb. Ez a látszólagos siker nem a gazdaság alapvető erősödéséből, hanem két egyedi, és részben átláthatatlan tényezőből adódik: alacsonyabb autópályakifizetésekből és állami cégekből befolyó rendkívüli bevételből. A kérdés nem az, hogy lett-e többlet, hanem az, hogy ez mitől és milyen áron.
A „megtakarítás” mögött: elmaradt autópályapénzek
A Pénzügyminisztérium adatai szerint az állam az idén első hat hónapjában 111,7 milliárd forinttal kevesebbet fizetett ki az úthálózat rendelkezésre állási díjaira, mint 2023 ugyanezen időszakában. Az összes kifizetés 223,4 milliárd forint volt. Ez a jelentős csökkenés részben a koncessziós szerződés megváltozásának köszönhető, de a jelentés azt is rögzíti, hogy egyes, júniusra tervezett kifizetések egyszerűen nem valósultak meg.
Itt kerülünk a történet középpontjába. Ez a 223 milliárd forint nem csak a Mészáros Lőrinc és Szíjj László tulajdonában álló Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (MKIF) számlájára érkezett pénzeket tartalmazza, hanem az M5-ös és M6-os autópályák koncessziós díjait is. A lényeges és aggasztó részlet az, hogy a kormány nem közli nyilvánosan, hogy a megtakarítás pontosan hogyan oszlott meg e társaságok között. Amikor a HVG megkérdezte a részleteket, a Pénzügyminisztérium a Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz (Vitézy Dávid vezetésével) irányította őket, ahonnan egy héten belül nem érkezett válasz. Az MKIF sem nyilatkozott.
Ez egyértelmű átláthatósági és kiszámíthatósági probléma. Az adófizetők pénzén készült, 35 éves időtartamú szerződések kifizetései nem váratlanul, magyarázat nélkül maradhatnak el. Az a kérdés, hogy ez véglegesen alacsonyabb kiadás vagy csak elhalasztott fizetés – mely utóbbi esetben a problémát egyszerűen a jövőre toljuk – jelenleg nem megválaszolható. Ez nem felelős gazdálkodás, hanem bizonytalanság teremtése.
A többlet másik fele: az állami cégek „hozama”
A júniusi többlet másik oka a bevételi oldalon keresendő: közel 150 milliárd forint folyt be az államkasszába úgynevezett „állami társaságokhoz kapcsolódó bevételként”, ami gyakorlatilag osztalékot jelent. A Pénzügyminisztérium jelentése itt sem nevezi meg a konkrét cégeket. Azonban a nyilvánosságra került információk alapján tudjuk, hogy például a Szerencsejáték Zrt.-ből 52 milliárd forint osztalék kivételéről döntöttek, melynek felét június végéig kellett volna befizetni. Az MVM csoportnál pedig 208 milliárd forint osztalékról született döntés, melyből 132 milliárdot az állam már korábban, előlegként kivett.
Ez a módszer – bár törvényes – aggasztó gazdasági logikát tükröz. Az állami vagy állami befolyás alatt álló vállalatokból való jelentős pénz kivonása rövid távon javíthatja a költségvetési egyenleget, de hosszú távon gyengíti a vállalatok beruházási képességét és versenyképességét. Amikor az állam ilyen mértékben „lefolyóztatja” saját vállalatait, az azt jelenti, hogy ezek a cégek kevesebb forrást fordítanak modernizációra, innovációra vagy piaci terjeszkedésre. Ez egy látszólagos, de nem fenntartható bevételi forrás, amely mögött gyakran az állami szféra pénzügyi kimerülése húzódik.
A nagy kép: a deficit továbbra is óriási
Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a júniusi egyedi többlet elterelje figyelmünket a teljes képről. Az első félév összességében továbbra is katasztrofális deficitet mutat. Június végére a hiány elérte a 3382,2 milliárd forintot, ami a teljes éves, törvényben rögzített hiánykeret 80,2%-a – és ez csak június végén! Míg a bevételek egy év alatt 4,7%-kal nőttek, addig a kiadások 6,9%-kal emelkedtek. Ez egyértelműen túlköltekezésre utal.
Az autópálya-koncessziós szerződések bizonytalansága pedig nem új probléma. A kormányváltás után derült ki, hogy a 2026-os költségvetésben már 175,6 milliárd forinttal kevesebb forrást számoltak a gyorsforgalmi utak díjaira, mint a várható kiadás. Az előző kormány egy nem nyilvános határozatban a szerződés módosítására alapozott, de konkrét megállapodás nem született. Vitézy Dávid közlése szerint 2022 óta az állam már 1024,9 milliárd forintot fizetett ki az MKIF-nek. Ez hatalmas összeg, amelynek folyamata és jövője most bizonytalanná vált.
Összegzés: Látszat és valóság
A júniusi 424 milliárdos költségvetési többlet tehát nem egy átfogó gazdasági felélénkülés vagy fegyelmezett költségvetési politika gyümölcse. Az egy statisztikai csoda, amelyet átmeneti kiadáscsökkentések (amelyek akár csak elhalasztott kiadások is lehetnek) és az állami vállalatok pénzügyi kimerítése hozott létre.
| Gazdasági Tanulságok |
|---|
| Átláthatóság és kiszámíthatóság |
| Fenntarthatóság |
| Beruházások támogatása |
| Piaci verseny erősítése |
| Jogi környezet stabilizálása |
| Költségvetési struktúra optimalizálása |
A kérdés nem az, hogy ki kap mennyi pénzt az autópályákért. A kérdés az, hogy a magyar gazdaságpolitika képes-e lesz abból a bizonytalanságból és rövidtávú megoldásokból kiállni, amelyet ez a júniusi „többlet” jelképez. A valódi, tartós költségvetési sikerhez szükség van a kiadások alapos átstrukturálására, a piaci verszony és az innováció erősítésére, és egy olyan, befektetőket bizalommal töltő, kiszámítható jogi környezet kialakítására. A júniusi szám maga nem jó vagy rossz hír – az, hogy hogyan kezeljük annak okait és következményeit, az lesz a döntő.
