Jelenleg -130 centiméteren áll a Duna vízszintje Paksnál. A leállás küszöbe -134 centiméter. A különbség egy tenyérnyi, 4 centiméter. Ez a négy centiméter az, amiért szakemberek éjjel-nappal küzdenek, hogy az ország egyik legfontosabb áramtermelő berendezése továbbra is működjön.
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter bejegyzése nyomán vált nyilvánossá, hogy órák, legfeljebb egy nap választ el attól, hogy a Duna vízállása elérje a várható történelmi minimumot Paksnál. Az erőmű életben tartása most egy technikai és logisztikai kihívást jelentő hadművelet.
A helyzet kulcsszámai a miniszter által megosztott információs grafikából:
- Jelenlegi vízállás Paksnál: -130 cm
- Leállási küszöb: -134 cm
- Teljes működéshez szükséges vízállás: -107 cm
Ez azt jelenti, hogy a Duna jelenlegi szintje már 24 centiméterrel alacsonyabb annál, ami az erőmű zavartalan teljesítményéhez kellene. A turbinák már hetek óta csökkentett teljesítménnyel működnek. A 3-as blokkot, az erőmű négy reaktorblokkjának egyikét, már július végén leállították a vízhiány miatt. A két jelenleg működő blokk sorsa most egy vékony jégen táncol.
Miért olyan veszélyes az alacsony vízállás egy atomerőműre?
A Paksi Atomerőmű, mint minden hagyományos erőmű, hatalmas mennyiségű hőt termel, amit el kell vezetni. A Duna vizét használja a rendszer hűtésére. Egyszerűsítve: a reaktorban keletkező hőt vízgőzzé alakítják, ami a turbinákat hajtja meg (ez termeli az áramot). A munka után végzett gőzt ismét vízzé kell lehűteni, hogy újra felhasználhassák. Ehhez a folyamathoz óriási mennyiségű „friss”, hideg Dunavízre van szükség.
Amikor a folyó vízszintje túl alacsony, két fő probléma lép fel:
- A hűtővíz-szivattyúk veszélyeztetettek: Aszódi Attila, a paksi bővítés korábbi kormánybiztosa is hangsúlyozta, hogy az alacsony vízszint veszélyezteti ezeknek a kritikus fontosságú szivattyúknak a biztonságos üzemét. Ha a víz túl alacsonyan áll, a szivattyúk „levegőt szívhatnak”, ami mechanikai károkat okozhat és megszakíthatja a létfontosságú hűtővíz-ellátást.
- A víz mennyisége és hőelvezető képessége csökken: Kevesebb víz jelent kevesebb hőelvezetési kapacitást. Az erőműnek szigorú környezeti és működési engedélyei vannak arról, hogy a visszavezetett hűtővíz mekkora mértékben melegítheti a folyót. Ha a víz mennyisége radicalisan csökken, ezek a határértékek könnyebben átléphetők, ami a környezetre káros lehet, és az erőművet a működési engedélyei miatt le kell állítani.
A megoldás: Elsüllyesztett bárkák és fenékküszöb – egy vízi csatatér
Amin a szakemberek most dolgoznak, az lényegében egy sürgőses vízszint-emelő műtét a Duna egy nagyon lokalizált szakaszán, közvetlenül az erőmű vízbevétele előtt.
A kormányzati bejegyzés szerint a megoldás két részből áll:
- Elsüllyesztett bárkák: Ezeket a hajókat stratégikus pontokon merítik a folyó medrébe. Céljuk, hogy akadályt képezzenek, és így felduzzasszák a vizet a bárkák előtti, az erőmű felőli oldalon, mintegy mesterséges gátat alkotva. Ez lokálisan, pár száz méteren, növeli a vízmélységet.
- Fenékküszöb építése: Ez egy állandóbb szerkezet, egyfajta víz alatti lépcső vagy gát a folyómederben, amely szintén a víz visszaduzzasztását szolgálja az erőmű vízbevételénél.
Ez a kombináció egy lokális „víztározót” próbál létrehozni, hogy a hűtővíz-szivattyúk továbbra is biztonságosan tudjanak működni, még akkor is, ha a Duna többi szakaszán a vízállás tovább süllyed.
Mennyire szokatlan ez a helyzet?
A Duna ilyen szélsőségesen alacsony vízállása nem mindennapi esemény, de az éghajlatváltozás nyomán egyre gyakoribbá váló időjárási szélsőségek közé tartozik. A múltbeli hasonló események (például 2003-ban vagy 2015-ben) is komoly kihívások elé állították az energetikai szektort, de a jelenlegi helyzet kiemelkedő a vízállás szélsőségessége és az energiabiztonságra gyakorolt azonnali hatása miatt.
Az erőmű üzemeltetője, a MVM Paksi Atomerőmű Zrt. minden bizonnyal rendelkezik vészhelyzeti tervekkel az ilyen szituációkra, amelyek a teljesítmény fokozatos csökkentésétől a vezérelt leállásig terjednek. Magyar Péter miniszterelnök korábbi kijelentése – miszerint az erőmű teljes lekapcsolása is lehetőség – éppen ezeknek a legkomolyabb forgatókönyveknek a felkészültséget tükrözi.
Mi következik és mit jelent ez az áramszolgáltatásra?
A pillanatnyi helyzet kritikus, de nem váratlan. A szakértők hetek óta figyelmeztetnek az alacsony vízállás következményeire. A mostani intézkedések (bárkák, küszöb) vészhelyzeti, ideiglenes megoldások, amelyek időt nyernek.
A középtávú kérdés az időjárás: egy tartós, jelentős csapadékra van szükség a Duna vízgyűjtő területén, hogy a folyó vízhozama és szintje fenntartható módon emelkedjen. Addig az erőmű működése bizonytalan marad.
Az áramszolgáltatás szempontjából a Paks leállása vagy teljesítménycsökkentése óriási terhet róna az országos áramhálózatra. Paks jelenleg az ország áramtermelésének kb. 30-40%-át biztosítja. Ezt a hiányt más forrásokból (gáz-, szén-, vagy import) kellene pótolni, ami jelentősen befolyásolná az áramrendszer stabilitását és potenciálisan az árakat is.
Összefoglalva: A négy centiméter most mindent jelent. A Paksi Atomerőműnél zajló küzdelem nem csupán egy technikai feladat, hanem az energiabiztonság éles frontvonala. A helyzet egyértelműen mutatja, hogyan teszi ki az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárás a kritikus infrastruktúráinkat, és mennyire fontos a rugalmasság és a krízishelyzetre való felkészültség mind a rövid távú megoldások, mind a hosszú távú stratégia terén. Az elkövetkező órák és napok döntenek arról, hogy a Dunán épített „vízi gát” elegendő időt nyer-e addig, amíg az esőzés meg nem jön.
