Lázár János alapítványa megszűnt
A Jövő Nemzedék Földje Alapítvány, amelyet Lázár János volt miniszter vezetett, 2025. július 31-én törvényhatalommal megszűnt. Az alapítvány teljes, több tízmilliárd forintos vagyona – köztük stratégiai jelentőségű mezőgazdasági vállalatok, mint a Nemzeti Ménesbirtok, az ATEV vagy a Concordia Közraktár – most visszaszáll az államra. A megszűnés nem csupán egy szervezet beolvadását jelenti, hanem egy nagyszabású, állami erőforrásokkal táplált gazdasági projekt végső elszámolását is. A kérdés, hogy vajon a magyar mezőgazdaság és az adófizetők számára ez egy korszak lezárása vagy egy újabb fejezet kezdete a költségvetési pénzek költésében?
Egy ötvenmilliárdos projekt vége
A Jövő Nemzedék Földje Alapítványt 2021 októberében jegyezték be, kizárólagos alapítója a magyar állam volt. Induló vagyona azonnal monumentális volt: megkapta a Nemzeti Ménesbirtok Zrt. 100 százalékos részesedését, valamint közel tízezer hektár termőföld és erdő vagyonkezelési jogát. Ez az induló tőke ötvenmilliárd forint körülire tehető. A következő években további 27 milliárd forintot kapott az állami költségvetésből – 15, majd 12 milliárdot – a működéséhez. Az alapítvány elnöke Lázár János lett, aki a 2018-as választások után Mezőhegyesre vonult vissza, és kormánybiztosi megbízatást kapott.
Lázár ambiciózus célokat fogalmazott meg: a Mezőhegyesi Ménesbirtokot 2024-re az ország, 2029-re pedig Európa legjobb mezőgazdasági cégévé akarta fejleszteni. Azt hangsúlyozta, a projekt nem a privatizációról, hanem a „köztulajdon” hosszú távú megőrzéséről és egy új működési modell kialakításáról szól. A valóság azonban összetettebbnek bizonyult.
Aranytojást tojó tyúkok és fényűző beruházások
Az alapítvány kezdeti érdekeltsége, a Mezőhegyesi Ménesbirtok, hamarosan a látványos beruházások színhelyévé vált. 2022-ben egy Mészáros Lőrinc családi cég által végrehajtott, 22 milliárd forintos öntözőrendszer-beruházás indult meg uniós pénzből. Ehhez jött egy milliárd forintos kocsiszín, egy versenyistálló, és egy még mindig befejezetlen, több mint 3 milliárd forintból felhúzandó négycsillagos hotel. A hotel beruházását az állam 800 millió forinttal támogatta a Kisfaludy Program keretében, a többi költséget maga a Ménesbirtok, tehát végső soron az alapítvány, állami tulajdonban, állta.
Később az alapítványhoz került két további, profitábilis állami cég is: a stratégiai élelmiszer-raktározási feladatokat ellátó Concordia Közraktár Zrt., és az állati hulladék megsemmisítésében monopolhelyzetű ATEV Zrt. Ez utóbbi különösen érdekes esettörténet. A cég 2020 és 2022 között évi 2,8–4,4 milliárd forint nyereséget termelt. 2023-ra és 2024-re azonban veszteséges lett, csak hogy a 2025-ös ragadós száj- és körömfájás járvány során ismét óriási bevételre tegyen szert, közel 3,5 milliárd forintos profittal zárva az évet. A járványkezelés kapcsán Lázár János egymilliárd forintos helyi támogatást ígért Bábolnának, amely az ATEV állattemetőjét helyezte megterhelés alá. Az ígéret – a város vezetésének nyilatkozatai szerint – máig nem vált valóra. Ahogy egy szakértő is megjegyezte: „nincs minden évben járvány”, ami rávilágít az ilyen cégek üzleti modelljének kockázataira.
A kuratórium: üzleti zsenik és bizalmi emberek
Az alapítvány kuratóriumába olyan neves szakembereket kértek fel, akiknek valódi tapasztalata volt az agráriumban. Köztük volt például Csányi Attila, a Bonafarm Zrt., az ország legnagyobb agrárkonglomerátumának vezérigazgatója, aki így került kapcsolatba az alapítvánnyal. A kuratóriumban ott ült még Kerezsi Miklós agrármérnök, a Hodler Capital ügyvezetője, és Lázár bizalmasa, Balczó Barnabás is. A felügyelőbizottságban pedig ott volt többek között Mészáros Lőrinc egyik legfőbb bizalmi embere, Vida József, az Opus Global elnöke. Ez a szakmai és politikai háttér erősítette azt a benyomást, hogy az alapítvány hosszú távra tervez.
A tervek valóban nagyszabásúak voltak. A HVG januárban írta, hogy az alapítvány a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) gazdasági társaságaira és az általuk művelt közel 40 ezer hektár földre is pályázott. Bár a cégek végül nem kerültek át, márciusban kiderült, hogy az állam több mint 1300 ingatlant adott át az alapítványnak, feltehetően börtöngazdaságok földjeit.
A végső elszámolás és a felelősség kérdése
Az alapítvány megszűnésének folyamata most zajlik. Augusztus 31-én törlik a nyilvántartásból, a felügyelőbizottság és a kuratóriumok is megszűnnek. Szeptember 1-jén várhatóak a személyi változások az érintett cégek élén. A legfontosabb lépés azonban az elszámolás.
Egy független elszámolási biztos fogja átvilágítani az alapítvány teljes gazdálkodását. Feladata, hogy megállapítsa: minden költés szükségszerű volt-e, és nincsenek-e hiányzó tételek. Ez nem csak formalitás. A törvény értelmében, ha a kuratórium által összeállított végleges vagyonlistán valami hiányzik, a kuratóriumi tagok magánvagyonukkal felelnek a hiányért. Ez akár büntetőeljárást is vonhat magával, hűtlen kezelés vádjával. Ez a szabály kiemelt jelentőségű, hiszen biztosítékot adhat az adófizetők számára, hogy az állami vagyon kezelői komoly felelősséggel tartoznak.
Október végére készül el a végleges elszámolás és a 2025-ös éves beszámoló. Ezzel egy időben kerül az összes vagyon – a Ménesbirtok, az ATEV, a Concordia és minden ingatlan – vissza az állam, pontosabban az Agrárminisztérium tulajdonába.
Mi lesz a stratégiai cégekkel?
A piac, és különösen a mezőgazdasági szereplők, figyelemmel kísérik, hogy mi lesz a most visszaszálló cégek sorsával. Különösen az ATEV jövője kritikus. A cégnek gyakorlatilag monopóliumja van az állati hulladék feldolgozására. Ennek ára közvetlenül érinti minden állattartó és vágóhíd gazdasági eredményét. Az Agrárminisztérium válasza alapján a cégek átvétele folyamatban van, és mivel „jogszabályban is rögzített állami feladatokról” vagy „kiemelt tevékenységekről” van szó, a jövőbeli működést ennek megfelelően tervezik meg. Konkrét döntést azonban még nem hoztak.
A hotel-projekt jelenleg bizonytalan helyzetben van. A minisztérium elismeri, hogy az alapítvány által elfogadott beruházási terv „gazdaságilag nem indokolható”, ugyanakkor a műemléki épületek állaga miatt a jelenlegi helyzet sem tartható. A megoldás keresése folyamatban van. A mezőhegyesi szakiskola fenntartása viszont változatlan marad.
Gazdasági összefoglaló: mi marad és mi tanulság?
A Jövő Nemzedék Földje Alapítvány története egy jellegzetes esettanulmány a közérdekű alapítványok, a közvagyon kezelésének kihívásairól és a piacgazdasági alapelvek fontosságáról.
A projekt számokban:
- Induló tőke: ~50 milliárd Ft (Ménesbirtok + földkezelési jog)
- Költségvetési befektetés (2022-2023): 27 milliárd Ft
- Alapítvány eredménye: 2023-ban 1,5 Mrd Ft profit, 2024-ben 819 millió Ft profit (főként bérleti díjakból)
- Átveendő stratégiai cégek: Nemzeti Ménesbirtok Zrt., ATEV Zrt. (~3,5 Mrd Ft profit 2025-ben), Concordia Közraktár Zrt.
- Beruházások értéke: Több mint 26 milliárd Ft (öntözőrendszer, hotel, istállók – részben uniós forrásból)
A történet két fontos gazdasági kérdést vet fel:
- A hatékonyság és a verseny kérdése: A hatalmas állami tőkeállományt egy, a piaci nyomástól viszonylag független alapítványba helyezni vajon ösztönözte-e a hatékonyságot és innovációt? A fényűző beruházások és a gazdaságilag kérdéses hotelprojekt utalhatnak arra, hogy a kemény költségvetési fegyelem és a verseny által kényszerített hatékonyság nélkülözhetetlen, még „köztulajdonban” is.
- Az átláthatóság és a felelősségrevonás: Az alapítványi modell lehetőséget adott a hatalmas gazdasági erőforrások kezelésére a hagyományos állami költségvetési ellenőrzési mechanizmusok mellett. A mostani megszűnés és az elszámolási biztos munkája teszi lehetővé, hogy végre átfogóan felmértessék ennek a kezelésnek a eredményességét. A kuratóriumi tagok személyes vagyonnal való felelőssége egy erős jogi keret, aminek a következetes alkalmazása kulcsfontosságú a jövőbeni hasonló struktúrák számára.
A Jövő Nemzedék Földje Alapítvány megszűnése nem csak egy szervezet ügye. Egy kísérlet véget ért, amely a mezőgazdasági ágazat egy részét egy újfajta, alapítványi keretbe helyezte. A végső mérleg és az elszámolás tanulságai rendkívül értékesek lehetnek. Megmutatják, hogy a közvagyon kezelésének alapvető alapelvei – a gazdasági racionalitás, a költségvetési fegyelem, a verseny és a kristálytiszta átláthatóság – nélkülözhetetlenek, függetlenül a szervezeti forma alaktól. Az adófizetők és a gazdasági szereplők remélhetik, hogy a visszaszálló vagyont most egy olyan környezetben kezelik, amely előtérbe helyezi a hatékonyságot és a hosszú távú értékteremtést a látványos projektek helyett.
