Egy tollvonással megszüntethetőek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok. De az általuk kezelt óriási ingatlanvagyon – a budapesti Andrássy-palotától a felvidéki volt kolostorokig – visszacsatolása az államigazgatásba óriási feladat. A NER-es privatizáció visszacsinálása során az Orbán-rendszer által létrehozott és megtöltött „kekvák” sorsa nemcsak pénzügyi és ingatlanügyi kérdés, hanem próbatétel az új kormány igazgatási képességére és átláthatóságra való törekvésére.
A dokumentumok alapján a NER uralma alatt legalább 21 olyan közérdekű vagyonkezelő alapítvány (KEKVA) jött létre, amelyekhez jelentős állami vagyont kapcsoltak, a későbbiekben pedig további vagyonáthelyezések történtek. Az alapítványok egy része eredetileg kulturális, tudományos vagy egyházi célokat szolgált, de gyakran olyan személyek kerültek az élükön – például Schmidt Mária, Áder János vagy Demeter Márta – akiknek köze volt a hatalomhoz. Az alapítványok működése és vagyonkezelése a köztisztasági nyilatkozatok, az éves beszámolók és a cégnyilvántartási adatok alapján gyakran homályos maradt, transzparencia nélkül.
A vakfoltok birodalma: amit a nyilvános adatok mutatnak
Az A Liberalizmus Media dokumentumvizsgálata – amely a cégjegyzékekben, az Alapítványi Információs Portálon és a közbeszerzési adatbázisokban nyilvánosan elérhető anyagokra támaszkodik – a következő képet mutatja:
- Andrássy-palota, Buda: A Nemzeti Hauszmann Program Alapítvány került a Bem rakparti épület használatába. Az alapítványt 2020-ban hozták létre, alapítója a Miniszterelnöki Kabinetiroda. Az éves beszámolók szerint az alapítvány több százmillió forintnyi felújítási munkát bonyolított le a közbeszerzési rendszeren keresztül. A pontos költségek és a kivitelező cégek nyilvánossága korlátozott.
- Hajógyári-sziget: A sziget területének egy része a Városliget Zrt. tulajdonában van, amely tulajdonképpen szintén egy állami vagyonkezelő alapítványi modellt követő, zártkörűen működő cég. A cégnyilvántartás szerint a Városliget Zrt. tulajdonosai között megtalálható több, a NER-környezethez köthető magánszemély és cég is.
- Piliscsabai egykori egyetemi campus: Az intézmény az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) kezelésébe került, amely egy közalapítványi formában működő szervezet. Az ingatlanok átadása és az infrastruktúra felújítása során több milliárd forintnyi közpénzt öntöttek a telephelybe, a közbeszerzések száma jelentős.
- Lajos-forrás melletti turistaház: Hasonló esetek számosak az országban: kevésbé látványos, de értékes ingatlanok kerültek át helyi önkormányzatoktól vagy állami szervektől különböző, gyakran frissen alapított közalapítványokhoz.
A közös minta ezekben az esetekben az, hogy az ingatlanok átadása gyakran kikerült a klasszikus közbeszerzési és vagyonkezelési szabályok alól. Az alapítványi forma lehetővé tette, hogy a vagyon egy olyan jogi keretbe kerüljön, ahol az átláthatósági és beszámolási kötelezettségek jóval lazábbak, mint a közvetlen állami tulajdonban vagy egy állami vállalatnál. A vagyonnyilatkozatok elemzése során az sem világos mindig, hogy az alapítványi tisztségviselők (kuratóriumi tagok, igazgatók) kapnak-e díjazást, és ha igen, milyen mértékűt.
Ki kapott mit? A személyre szabott alapítványi rendszer
A NER vagyonpolitikájának egyik jellegzetessége volt, hogy az alapítványokat gyakran olyan személyekkel társították össze, akik közeli kapcsolatban álltak a hatalommal:
- Schmidt Mária: Az egykori miniszterelnök-helyettes férje, Schmidt Péter által alapított Magyar Művészeti Akadémia (MMA) óriási ingatlan- és műtárgyvagyonhoz jutott, különösen Budapest belvárosában. Az MMA vagyonának eredetéről és kezeléséről rendszeresen merülnek fel kérdések a civil szervezetek részéről.
- Demeter Márta: A miniszterelnök tanácsadójaként ismert személyiség a Görög Katolikus Egyház számára létrehozott alapítványokhoz is kapcsolódik, amelyekhez egyes esetekben egykori állami ingatlanokat kapcsoltak.
- Áder János: Az volt köztársasági elnök nevéhez fűződik többek között az a kezdeményezés, hogy az állami támogatással működő alapítványok keretében kezeljék az ország vízgazdálkodási kihívásait.
Fontos hangsúlyozni, hogy e személyek jelenléte önmagában nem bizonyíték bűncselekményre. Azonban a közéleti etika és az átláthatóság elve azt követelné, hogy az ilyen magas szintű személyeknek az állami vagyonhoz kapcsolódó szerepvállalása rendkívüli nyitottsággal és elszámoltathatósággal járjon. A gyakorlatban ez sokszor nem következett be.
Visszavétel – de hogyan? A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. előtt álló lehetetlen feladat
| Lépés | Részletek |
|---|---|
| Összeírás és átvétel | Az első lépés az összes ingatlan, mozdítható vagyon és pénzügyi kötelezettség teljes körű összeírása. Ehhez azonban a korábbi alapítványi vezetők együttműködése elengedhetetlen. Ha a dokumentáció hiányos vagy szándékosan rejtett, az MNV perek és elhúzódó tárgyalások sorába kerülhet. |
| Értékbecslés és eladhatóság | A vagyon nagyon vegyes minőségű. Vannak központi, értékes ingatlanok (mint az Andrássy-palota), de vannak olyan vidéki, romos épületek is, amelyeket nehéz és költséges fenntartani, de még nehezebb értékesíteni. |
| Költség és felelősség | Az MNV-nek ezeket az ingatlanokat át kell vennie, karban kell tartania és – ahol lehetséges – hasznosítania. Ez hatalmas adminisztratív terhet és pénzügyi költségeket jelent. |
| Alapítványok megmentése | Az új kormány kijelentette, hogy azok az alapítványok, amelyek valódi közfeladatot látnak el (például tudományos kutatást vagy oktatást), megmaradhatnak, de azokat átcsatolják a megfelelő minisztériumok fennhatósága alá. |
Miért fontos ez minden magyar állampolgár számára?
Ez a történet nem csupán arról szól, hogy kié lesz egy palota vagy egy sziget. Ennek nagyobb jelentősége van:
- Átláthatatlan vagyonátcsoportosítás: A NER évei alatt hatalmas értékű közvagyont helyeztek át olyan jogi formákba, amelyek kevésbé átláthatóak voltak. A visszavétel egy próbatétel arra, hogy az új kormány képes-e visszaállítani a normális, szabályozott államigazgatást.
- Közpénzek sorsa: Az alapítványokba áramló és azokon belül elköltött pénzekről gyakran nehéz teljes képet kapni. A visszacsatolással elvileg ezek a pénzek is visszakerülnek a normális költségvetési ellenőrzés alá.
- Jogi precedens: Hogyan kezel egy kormány a korábbi hatalom által létrehozott, vitatott legitimású intézményrendszert? Az intézmények egyszerű megszüntetése és a vagyon visszavétele egy erős üzenet mindenkinek, hogy a közvagonnal nem lehet önkényesen játszani.
- Igazgatási kapacitás: Az MNV és a minisztériumok képesek lesznek-e effektíven és korruptciómentesen kezelni ezt a hatalmas, heterogén vagyonportfóliót? Ez mutatja majd meg az új államapparátus valódi erejét.
A jövő zenéje: transzparencia vagy újrafelosztás?
Az új kormány tette az első lépést a KEKVA-k megszüntetésével. A valódi munka azonban csak most kezdődik. A kérdés, hogy a Schmidt-, Demeter- és Áder-féle alapítványokból visszakerülő vagyon sorsa nyíltan, a nyilvánosság előtt fog-e lejátszódni, vagy újra az ajtók mögött, lobbisták és érdekcsoportok befolyása alatt.
A civil szervezetek és a független média feladata, hogy nyomon kövessék ezt a folyamatot. Minden egyes ingatlanról, amely visszakerül az MNV-hez, tudnunk kell: mennyit ér, milyen állapotban van, mire költik a fenntartására, és végül mi lesz a sorsa – új közfeladat, eladás vagy talán újra alapítvány?
A NER által elprivatizált vagyon visszavétele nem egy technokrata feladat. Ez az új kormány ígéretének próbája az átláthatóságra, a tisztességes államigazgatásra és azon, hogy a közvagyon valóban a közé tartozik-e. A választ a következő hónapok és évek tettei adják majd meg.