Ománi olajkatasztrófa: Verseny az idővel a mentésért

Ománi olajkatasztrófa: mentési verseny a monszun ellen

A kameruni zászló alatt hajózó, de az orosz árnyékflottához köthető Caroline Bezengi tankerhajó lassú és katasztrofális süllyedése Omán partjainál az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb olajszennyezését okozhatja. A helyzet drámaian romlik, miközben a monszun erős szelei és magas hullámai nehezítik a mentési munkálatokat, amelyeket jogi bonyodalmak is késleltettek. A hajóban akár 150 millió liter kőolaj is lehet – egy olyan mennyiség, amely összehasonlítható az 1989-es Exxon Valdez-katasztrófával. Az olajfolt már elérte a szárazföldi partokat, és veszélyezteti a térség érzékeny tengeri ökoszrendszerét, valamint a helyi lakosság megélhetését.

A baleset bonyolult története és a késlekedett reakció

A Caroline Bezengi tanker rejtélyes körülmények között jutott a jelenlegi, katasztrofális helyzetbe. A hajó májusban indult el orosz kőolajjal a Fekete-tengeri Novorosszijszkből India felé. Június elején, Jemen partjainál három robbanás rázták meg – bár az nem tisztázott, hogy támadás történt-e. Nem sokkal később, június végén, egy szeles napon zátonyra futott Omán partjaitól mintegy ötven kilométerre, a lakatlan al-Kiblíja sziget közelében. A legénység elhagyta a hajót.

Az ománi hatóságok július elején vizsgálták meg a hajót, de akkor még nem észleltek olajszivárgást. Ezt követően azonban a helyzet gyorsan romlani kezdett. Július 23-án a hatóságok már felszólították a hajó tulajdonosát – egy sanghaji cég – a hajó és a veszélyes rakomány eltávolítására. Nyilvánvalóan nem történt válasz. Az ománi szakértők júliusban már terveket készítettek a mentésre, de a munkálatokat jogi akadályok megkezdődését.

A Reutersnek nyilatkozó biztosítótársaságok és elemzők szerint az olajszállítást és a szennyezéseket érintő háborús szankciók és jogszabályok bonyolult hálója kötötte meg a kezeket. Az olajszennyezések áldozatainak kártalanításával foglalkozó nemzetközi IOPC Funds szervezet is jelezte, hogy nem lesz érintett ebben az ügyben, mivel az incidenst potenciálisan háborús cselekményként tartják számon, nem pedig hagyományos balesetként. Ez a jogi limbo akadályozta a gyors, hatékony fellépést.

A katasztrófa rohamos terjedése

Míg a hatóságok a jogi kereteken tanakodtak, a természeti katasztrófa előrehaladt. Július közepén a műholdfelvételek elemzése már olajszivárgásra utalt. A Greenpeace Germany szakértői adatai szerint az olajfolt július végén 45 négyzetkilométernyi területet érintett, augusztus elejére 150 négyzetkilométerre nőtt, majd néhány nap alatt elérte a 600 négyzetkilométert. John Amos, a SkyTruth nonprofit szervezet vezetője szerint a valóságban a szennyezés akár kétezer négyzetkilométernyi területet is érinthet – ez Budapest területének közel hússzorosa.

Az ománi környezetvédelmi hatóság augusztus elején jelentette be, hogy a szennyezés már közel négyszáz négyzetkilométert fed. Szerdára az olajfolt elérte a hajótól mintegy kétszáz kilométerre északkeletre található Rasz Madraka partjait. A következő veszélyeztetett pont a háromszáz kilométerre fekvő Masirah sziget lehet. A hatóságok vészhelyzetet hirdettek: felszólították a lakosságot, hogy ne halásszanak, ne fürödjenek az érintett területeken, és tesztelni kezdték a helyi piacokon kapható halakat. A sótalanító üzemeket is megvizsgálták.

A mentési verseny a monszun ellen

Csak augusztus második felében, a katasztrófa egyre nyilvánvalóbbá válása után gyorsultak fel a mentési előkészületek. Az ománi hatóságok a brit Ambrey hajózási biztonsági cég segítségét kérték. Az Ambrey bejelentette, hogy egy vezető nemzetközi olajszennyezés-elhárító céggel kötött szerződést, és megkezdte a stabilizáló munkálatokat. Az ománi légierő segítségével szakértőket juttattak a süllyedő hajóra, hogy felmérjék a károkat. A helyszínre speciális mentőhajók is útnak indultak.

A mentési akciót egy rendkívül kritikus tényező nehezíti: a területen jelenleg zajlik a monszun. Az erős szelek és a négy-öt méter magas hullámok nemcsak hogy megnehezítik a hajón és a vízen végzett munkát, de közvetlenül fenyegetik a Caroline Bezengi szerkezeti épségét. John Amos szakértő figyelmeztetett: minél tovább tart a helyzet, és minél jobban sérül a hajótest, annál nehezebb és veszélyesebb lesz a mentés. A legrosszabb forgatókönyv – amikor a hajó teljesen szétesik, és a teljes olajtartalma, akár 150 millió liter, kiömlik az óceánba – valósággá válhat. Ez összemérhető lenne az Exxon Valdez 1989-es katasztrófájával, amely örökre megváltoztatta Alaszka partvidékét.

Az árnyékflotta és a globális felelősség kérdése

Az eset rávilágít az úgynevezett „árnyékflotta”, azaz a szankciók megkerülésére létrehozott, gyakran rossz állapotú és bizonytalan biztosítású tankerek által jelentett óriási környezeti kockázatra. Ezek a hajók, mint a Caroline Bezengi, gyakran homályos tulajdonosi háttérrel és alacsony biztonsági standardokkal működnek. Amikor baleset éri őket, a felelősségrevonás és a gyors segítségnyújtás rendkívül bonyolulttá válik a szankciós keretek miatt.

Az ománi olajkatasztrófa nemcsak helyi, hanem globális figyelmeztetés is. Egyrészt a térség tengeri ökoszrendszere – amely ritka állatfajoknak, korallzátonyoknak és fontos halászati területeknek ad otthont – súlyos, talán visszafordíthatatlan károkat szenvedhet. Másrészt pedig kérdésessé teszi, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a geopolitikai szankciók és a globális környezetvédelmi felelősség között. Az olajfolt terjedése, és a mentési akció kimenetele, amely most a monszunnal vívott versenyben dől el, arra kényszerít bennünket, hogy elgondolkodjunk: vajon a nemzetközi jogi rendszer képes-e megvédeni a bolygót, amikor a politika és a háború árnyéka vetül rá egy környezeti katasztrófára.

• Karibi tengerparti ökoszisztémák védelme
• Olajszennyezések kockázata az árnyékflották miatt
• Jogi korlátok mentési intézkedésekben
• Szankciók hatása a nemzetközi felelősségre
• Alternatív energiaforrások keresése
• Globális környezetvédelmi együttműködés megteremtése