Eszter Farkas, oknyomozó újságíró | A Liberalizmus Media
A belügyminiszter és a sportért felelős miniszter, Pósfai Gábor kijelentette: elérkezettnek látja az időt a sport és a politika tisztább szétválasztásának. Közösségi oldalán közzétett írásában egyértelmű álláspontot fogalmazott meg: a politika és a sportvezetés közötti átjárhatóságnak véget kell vetni. A javaslata szerint politikai vezetők ne tölthessenek be pozíciókat a sport köztestületeinek élén, és szabálytalan állami támogatásfelhasználás esetén a sportvezetőnek el kell hagynia a pozícióját. Ez a lépés egy évtizedek óta tartó, kölcsönösen kényelmes kapcsolatrendszer változását célozza.
A javaslat lényege: fal a politika és a sport között
Pósfai Gábor azért látja szükségesnek a változást, mert az elmúlt évtizedek gyakorlata azt mutatta: a politika és a sportvezetés „mindig is szoros kapcsolatot keresett és ápolt egymással”. Ez a kapcsolat azonban gyakran homályos határvonalak és összefonódott érdekek mellett működött. A miniszter szerint az autonóm sportszervezeteknek gyakorlatilag szabad keze van abban, kit választanak vezetőjükké, de a politika gyakran beavatkozott ebbe a folyamatba.
A konkrét javaslat két fő pontot tartalmaz:
- Politikai vezetők kizárása: Többségi állami tulajdonban lévő vállalat vezetője valamint egy bizonyos szint feletti országos politikai vezető (helyettes államtitkár, államtitkár, miniszter, országgyűlési képviselő) ne tölthessen be vezető tisztséget a sportszövetségekben és sportköztestületekben. Ez gyakorlatilag egy összeférhetetlenségi szabályt jelentene, amely megakadályozná, hogy egy politikus egy időben sportvezető is legyen.
- Felelősség a támogatásokért: A miniszter fontosnak tartja, hogy a jövőben az ne lehessen sportvezető, akiről bebizonyosodott, hogy szabálytalanul használt fel állami támogatást. Ez a szabály a társadalmi munkában és az honoráriumért dolgozó vezetők esetében is egyformán érvényesülne.
Pósfai Gábor azt is megfontolandónak tartja, hogy ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat kiterjesszék-e a sportegyesületek szintjére is. A cél végső soron az lenne, hogy a sportszervezetek a megfelelő vezetőt ne a politikai lobbizás hanem a szakmai kompetencia és a piacgazdasági szemlélet alapján találják meg.
A háttér: egy évtizedes kapcsolatrendszer átalakítása
A miniszter javaslata nem csupán egy jövőbeli szabályozás hanem egy meglévő gyakorlat kritikája is. Az utóbbi évtizedek során számos példa volt arra, hogy magas rangú politikai vezetők egyidejűleg fontos pozíciókat töltöttek be a magyar sport szövetségeinél vagy egyesületeinél. Ez az összefonódás gyakran kérdéseket vetett fel az átláthatóság, a pártatlan döntéshozatal és a közpénzek felhasználása terén.
A „szoros kapcsolat” gyakran azt jelentette, hogy a sportpályázatok eredményei a jelentős állami támogatások kiosztása és a vezetői kinevezések a politikai mezőny aktuális erejéhez kötődtek. Pósfai Gábor javaslata ennek a rendszernek a megváltoztatására tett ajánlat. Azt reméli, hogy az új keretek között a sportszervezetek a közgyűléseik előtt nem az aktuális politikai szereplők jóindulatára kénytelenek támaszkodni, hanem a saját belső forrásaikra vagy a magánszférára hagyatkozhatnak a vezetők kiválasztásában.
Az oknyomozó újságíró szemével: lépés a megfelelő irányba, de a részletek és a végrehajtás döntőek
Mint oknyomozó újságíró akinek munkája során rendszeresen vizsgálom a közpénzek felhasználását, az érdekütközéseket és a transzparencia hiányát, üdvözlöm minden olyan kezdeményezést, amely az állami döntéshozatal tisztábbá és elszámoltathatóbbá tételére irányul. Pósfai Gábor javaslata egyértelműen ebbe az irányba mutat.
Azonban a gyakorlatban számos kérdés merül fel, amelyekre a jövőben pontos választ kell adni:
- A szabályok kiterjedése: Lesz-e valódi, teljes körű ellenőrzés, hogy ki tölthet be vezetői pozíciót? Hogyan definiálják a „szabálytalan támogatásfelhasználást”? Független szakértők vagy a politikai vezetés határozza majd meg?
- A múlt kezelése: Mi történik azokkal a sportvezetőkkel, akik jelenleg töltik be pozíciójukat, de egyben magas rangú politikai tisztséget is viselnek? Az új szabályok visszamenőleges hatállyal is érvényesülnek?
- Az átláthatóság garantálása: Hogyan biztosítják, hogy a javasolt összeférhetetlenségi szabályok ne csak papíron létezzenek? Nyilvános, könnyen elérhető és naprakész nyilvántartás készül majd a sportszervezetek vezetőiről és potenciális érdekeltségeikről?
- A sportegyesületek kérdése: A javaslat fontos része, hogy ezeket a szabályokat esetleg kiterjesztenék a sportegyesületekre is, amelyek szintén jelentős állami támogatásokban részesülnek. Ennek elmulasztása nagy lyukat hagyna a rendszerben.
A legfontosabb kérdés talán az, hogy ez a javaslat valódi politikai akaratból született-e a rendszer megváltoztatására vagy csupán egy szimbolikus lépés. A magyar sport irányítási rendszerének megújítása csak akkor lesz hiteles, ha a javasolt szabályokat következetesen, pártatlanul és mindenki esetében alkalmazzák és ha az új vezetők kiválasztása valóban a szakmai tudás és a sport érdeke alapján történik.
Pósfai Gábor azt írta: „Egy másik úton kell elindulni.” Ez az út kezdete ígéretesnek tűnik. A cél, hogy a sportvezetők ne a politika hanem a sport érdekeit szolgálják, és hogy a közpénzek minden egyes forintja átláthatóan és felelősségteljesen költődjön a sportolók és a sportélet támogatására, egyértelműen a közjó szolgálatában áll. Azonban az út mindig a részletekben és a végrehajtás minőségében rejlik. Ezt az útvonalat most kell elkezdeni végighaladni.
