Vagyonvisszaszerzési hivatal elnökjelöltjei: Az elszámoltatás igérete és a valós kihívások
Kedden a Parlament Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága meghallgatta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) lehetséges elnökeit. Az ülésen a Fidesz-KDNP frakciók szándékosan távol maradtak, jelezve, hogy a megalakuló intézmény kezdettől fogva mély politikai vonzásban áll. A meghallgatás központi mondanivalója Ligeti Miklós, a befutónak tartott jelölt nyilatkozatában foglalható össze: „Ez nem egy NER-telenítési hivatal”. Azonban pontosan ez a kérdés – hogy a hivatal a valódi és teljes körű elszámoltatást szolgálja-e, vagy politikai eszközzé válik – veti fel a legkomolyabb kétségeket és kihívásokat. A nyilvános meghallgatás után még ezen a héten az Országgyűlés dönthet a hivatal éléről és más vezető pozícióiról.
A jelöltek bemutatkozása és vitája elsősorban az alapvető elvek körül forgott. Ligeti Miklós hangsúlyozta, hogy a hivatalnak nemcsak az elmúlt 16 év, hanem a rendszerváltás óta elkövetett vagyonelkülönítési bűncselekményeket is vizsgálnia kell. „Végre egyszer csináljuk meg az elszámoltatást!” – fogalmazott, utalva arra, hogy számos esetben eddig elmaradt a szembenézés. Ez a nyilatkozat a nagyközönség számára biztosan vonzó, hiszen ígérete a múlt igazságtalanságainak orvoslása. Azonban a gyakorlati megvalósítás rengeteg kérdést hagy nyitva.
Jancsics Dávid, aki hétfőn este visszalépett a pályázattól, pontosan ezekre a kihívásokra hívta fel a figyelmet. Visszalépését azzal indokolta, hogy a hivatal vezetéséhez szerinte inkább ügyészi, nyomozói tapasztalat szükséges, és ő inkább egy hosszú távú antikorrupciós intézményrendszer kialakításában látja szerepét. Ez a vélemény lényeges: egy olyan hivatal, amely a rendszerszintű korrupció, a közbeszerzési visszaélések és a nagyszabású vagyonelkülönítés vizsgálatára jött létre, nemcsak politikai akaratot, hanem professzionális, elszánt és független bűnüldöző szakértelmet igényel.
- Rendszerszintű korrupció vizsgálata
- Közbeszerzési visszaélések feltárása
- Nagy léptékű vagyonelkülönítés
- Politikai függetlenség biztosítása
- Hatékony tanúvédelem kialakítása
- Objektív és átlátható működés
A Tisza-frakció Sárvári Nicholast, a Mi Hazánk pedig Barátki Lászlót (aki szintén visszalépett) jelölte volna, ami azt mutatja, hogy a hatalmon lévőkön kívül más politikai erők is szeretnének befolyással lenni az új testület munkájára. A Fidesz-KDNP absztinenciája viszont aggodalomra ad okot: ez a passzivitás vajon a jövőbeli együttműködés hiányát, vagy éppen a hivatal marginalizálását előzi meg? Az a tény, hogy a kormánypárti képviselők nem vettek részt a meghallgatáson, azt sugallja, hogy az NVVH-t esetleg nem a teljes hatalmi támogatással hozták létre.
A gyakorlati kérdések – hogyan fog működni a hivatal, milyen eszközökkel rendelkezik, hogyan biztosítják a tanúk és a nyomozók védelmét, és ki ellenőrzi a hivatal munkáját – a meghallgatáson csak érintőlegesen merültek fel. Az igazi próbatétel akkor következik, amikor az első konkrét ügyeket kezdik el vizsgálni. A közvéleménynek és az újságíróknak figyelmesen kell kísérnie, hogy az NVVH valóban a dokumentumok, a nyomozás és a bizonyítékok mentén halad-e, vagy politikai utasításra válogatja meg az ügyeket.
A „elszámoltatás” szó vonzó, de üres marad, ha nem társul hozzá transzparencia, függetlenség és a szakmai munka előtérbe helyezése. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal sorsa nem csupán a jelöltjein múlik, hanem azon, hogy a teljes politikai paletta képes-e rá hagyni, hogy objektíven, félelem nélkül és minden befolyástól mentesen dolgozzon. Jelenleg ez a kérdés nyitott. Az elnök kiválasztása csak az első lépés; az igazi munka és hitelesség ezt követően kezdődik.
