Melléthei-Barna Márton, a Tisza Párt országgyűlési képviselője József Attila verseinek egyik sorával nyitotta meg parlamenti felszólalását az aktanyilvánosságról. A költő szavait idézve hangsúlyozta: „A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”. Ezzel a mondattal alapvető demokratikus értéket helyezett középpontba: a történelem őszinte megbékéléséhez és a jövő közös építéséhez elengedhetetlen a múlt tényeinek szabad és teljes ismerete.
Melléthei-Barna egyértelművé tette, hogy számára az aktanyilvánosság kérdése nem csupán szakmai vagy levéltári probléma. Sokkal inkább a demokratikus közösség létalapja. Egy olyan társadalomban, ahol az állampolgárok nem juthatnak hozzá a történelmi és közigazgatási tényekhez, elkerülhetetlenül terjed a gyanú, a bizalomhiány és a konfliktusok elmélyülése. A hozzáférés korlátozása tehát nemcsak a múlt feldolgozását akadályozza, hanem közvetlenül árt a társadalmi béke és a demokrácia jelenlegi egészségének is.
A képviselő részletesen beszélt az aktuális törvényjavaslat tartalmáról is. Kiemelte, hogy a javaslat pontosabban határozza meg, kit tekinthetünk az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő személynek. Ez a tisztább meghatározás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a történelmi kutatások során ne találjamagukat a kutatók homályos fogalmak és önkényes értelmezések labirintusában. A könnyebb kutatás és megismerés mellett a javaslat egy másik alapvető elvet is helyre akar tenni: a személyes adatok védelmét. Ez azt jelenti, hogy az aktanyilvánosság kiterjesztése nem jár együtt az egyéni magánélet tiszteletlen megsértésével. A törvény célja a történelmi igazságok napvilágra hozása, nem pedig az emberek megalázása.
Melléthei-Barna egy fontos és egyben érzékeny kérdést is felvetett: a nemzetbiztonsági minősítés visszaéléseinek lehetőségét. Elismerte, hogy vannak olyan valós, ma is hatályos nemzetbiztonsági érdekek, amelyeket védeni kell és kell is. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezt a védelmi eszközt soha nem szabadna visszaélésszerűen alkalmazni a tények elrejtésére vagy a történelem torzítására. Meg kell vizsgálni, hogy a múltban a „titkos” pecsétet nem használták-e arra, hogy kényelmes tényeket takarjanak el a közvélemény elől.
A képviselő őszintén szólt a történelmi dokumentumok egy részének megsemmisüléséről is, mely tragikus események mind 1956-ban, mind 1989-ben bekövetkeztek. Ezek az iratveszteségek azonban nem mentesítenek bennünket a felelősség alól. Éppen ellenkezőleg: annál fontosabb, hogy a megmaradt és fellelhető iratokat teljes körűen nyilvánosságra hozzuk. Minden egyes dokumentum, ami visszakerül a közélet szférájába, egy darabkával teljesebbé teszi a történelmi mozaikot, és segít nekünk együtt élni a múltval.
Végezetül Melléthei-Barna egy gyakori kérdésre is választ adott. Nem bűncselekmény, ha valaki véletlenül talál egy régi, esetleg titkosított iratot a családi ház padlásán vagy pincéjében. A törvényjavaslat célja nem a magánszemélyek megbüntetése, hanem a dokumentumok biztonságba helyezése és a történetek megőrzése. Célja az, hogy lehetővé tegye és ösztönözze ezen „kilopott” vagy véletlenül megőrzött iratok visszajuttatását a levéltárakba, ahol szakértők kezelésében, felbecsülhetetlen értékké válnak a nemzet közös emlékezetéhez.
Melléthei-Barna Márton felszólalása összefoglalja azt a liberális demokratikus felfogást, miszerint az őszinteség a múltból nem gyengeség, hanem erő. Egy olyan erő, amely lehetővé teszi, hogy tények alapján, bizalomra építve rendezzük közös dolgainkat – pontosan ahogy József Attila költő is álmodta.
- Az aktanyilvánosság nem csupán szakmai vagy levéltári probléma
- Alapvető demokratikus érték
- Történelmi tények szabad ismerete
- A személyes adatok védelme fontos
- Nincs helye a visszaéléseknek
- Dokumentumok nyilvánosságra hozása szükséges
| Év | Fontos esemény |
|---|---|
| 1956 | Forradalom |
| 1989 | Rendszerváltás |