A kellő alkatrész beszerelése után akár már vasárnap újraindulhat a Dunamenti Erőmű, az ország második legnagyobb gázerőműve. Ez a hír, amelyet Magyar Péter miniszterelnök csütörtöki videóban jelentett be, rövid időre enyhítheti a rendszer feszültségét, de egyáltalán nem oldja meg a magyar energetika mélyreható problémáit. Egy tömítő alkatrész meghibásodása és a Paks leállásának fenyegetése nem egyszerű szerencsétlenségek, hanem olyan riasztó jelek, amelyek egy sok évtizedes, rosszul irányított energia- és gazdaságpolitika összegzését adják.
A kritikus alkatrészt Svájcból és Franciaországból rendelték meg. Ez önmagában egy rutinjavítást tükröz, de a teljes kép sokkal nyomasztóbb. Az ország jelenleg minden szomszédjától vásárol áramot, ami nem csupán hatalmas többletköltségeket jelent, hanem a magyar energetikai függetlenség és versenyképesség teljes kiüresedését is jelzi. Amikor a hazai termelés összeomlik, a szükséges energia drágán, külső forrásból pótolható. Ez a helyzet közvetlenül a fogyasztók számláin és a vállalatok versenyképességén mutatkozik meg.
A kieső kapacitás komoly gazdasági következményekkel jár
A Dunamenti Erőmű leállása és a Paksi Atomerőmű potenciális kihúzása a rendszerből nem csak megvilágítási kérdés. Magyar Péter miniszterelnök egyértelművé tette: a rendszerelosztó Mavir már kiválasztotta azokat a nagyfogyasztókat, akiknek leállhat a termelése. A listán az alábbiak találhatóak:
- akkumulátorgyárak
- cementgyárak
- autógyárak
- nyíregyházi Lego-üzem
- elektronikai gyártók
- élelmiszeripari üzemek
A miniszterelnök ismételte felszólítását a cégeknek a fogyasztáscsökkentésre, és bejelentette, hogy előkészítik a jogszabályi hátteret a kötelező leállások elrendeléséhez. Ez a szituáció abszurd: egy modern európai gazdaságban a kormány annak a lehetőségén dolgozik, hogy ipari üzemeket kényszerítsen leállásra, mert az alapvető energia-infrastruktúra megbízhatósága nincs biztosítva. A Paks leállásának Magyar szerint 50 milliárd forint többletköltséget kellene számolni. Ez a pénz nem elvont költségvetési tétel: ez munkahelyekre, beruházásokra, bérekre és innovációra nem fordított forrás.
Miért nincs megoldva a probléma? A vízállás és a hiányos beruházások
A probléma gyökere a Duna alacsony vízállásában keresendő, amely a Paksi Atomerőmű működését veszélyezteti. Az egyetlen pozitívum, amit Magyar említett, hogy Százhalombattán, a Dunamentinél az elmúlt években elvégezték a szivattyúfejlesztést, így ott az alacsony vízállás nem okoz problémát. És itt jutunk el a kritikus kérdéshez: ha itt sikerült, miért nem sikerült Paksnál?
Magyar Péter egyenesen megállapította: Paks leállása „elkerülhető lett volna, ha ott is fejlesztik a szivattyúzást az Orbán-kormány idején”. Ez a kijelentés nem politikai támadás, hanem számszerűsíthető gazdasági kudarc felismerése. Az előző kormányzat évei alatt, amikor jelentős EU-s források álltak rendelkezésre és a gazdaság növekedett, nem történt meg egy olyan alapvető infrastrukturális beruházás, amely egy 50 milliárd forintos kockázatot hárított volna el. Ez a fajta rövidlátó tervezés a magyar gazdaság egyik krónikus betegsége: a sürgősségi beavatkozásokra fordított óriási összegek elveszik, míg a tartós, megelőző beruházások elmaradnak.
A gazdasági versenyképesség alapja a megbízható és megfizethető energia. Amikor ezt nem tudja egy ország biztosítani, minden egyéb tervezés – legyen szó ipari politikáról, startup-támogatásról vagy életszínvonal-emelésről – a levegőbe épít. A nagyipari fogyasztók, mint a Lego vagy az autógyárak, a globális piacon versenyeznek. A számukra a megbízható ellátás és a kiszámítható költségek élet-halál kérdése. A fenntartott „vészhelyzet” és a leállások fenyegetése nem más, mint egy óriási „Ne beruházz Magyarországon!” felirat.
Mi a megoldás? Verseny, diverzifikáció, piaci ösztönzők
A Dunamenti Erőmű vasárnapi újraindítása egy technikai probléma megoldása. De az országra nézve nem ez a fontos. A valódi kérdés az, hogyan kerüljük el, hogy a jövőben is ilyen vékony jégen táncoljunk.
Először is, az energiarendszer rugalmasságát és diverzifikáltságát kell növelni. Ez nem csak új erőművek építését jelenti – bár a megújulók gyors ütemű terjesztése kiemelt fontosságú –, hanem a hálózatok modernizálását, a tárolási kapacitások bővítését és a keresztborder összeköttetések erősítését is. A hazai termelés helyreállítása mellett az Európai Energiaközösségbe való integráció mélyítése létfontosságú. Egy összekapcsolt európa hálózatban a lokális problémák kezelhetőbbek.
Másodszor, az áramfogyasztás csökkentésére és átütemezésére a piaci ösztönzők a leghatékonyabb eszközök. A lakosságot szép szóval kérni, hogy 17 és 22 óra között ne mosson, miközben az ártarifák nem ösztönzik a csúcsidő elkerülését, nem egy hatékony stratégia. Dinamikus, az igény változásával mozgó árképzés bevezetése sokkal hatékonyabban mozgósítaná a fogyasztókat, mint bármilyen kormányzati felszólítás. A cégek számára pedig a stabil, előrejelmezhető árak mellett a hatékonyságnövelő beruházások adókedvezményei lennének az igazi ösztönző.
Harmadrészt, a verseny és a transzparencia kell az energetika szívébe. A megújuló energiaforrások, a lakossági napelemek, az energetikai közösségek és a független termelők szerepének erősítése nem csak környezetvédelmi, hanem nemzetbiztonsági és gazdasági érdek is. A központosított, merev rendszerek sebezhetőbbek. Egy decentralizált, sok résztvevős, innovatív energiapiac sokkal ellenállóbb.
A pénteki miniszterelnöki látogatás a Mol finomítójába és Paksra szimbolikus lépés. De ami igazán szükséges, az nem a látogatás, hanem egy radikális stratégiaváltozás. Az energia nem politikai eszköz vagy központi tervezés tárgya, hanem a gazdaság és a modern élet alapvető nyersanyaga. Úgy kell kezelni, mint egy stratégiai piacot: ahol a szabályok világosak, a verseny tisztességes, a beruházások hosszú távúak, és a fogyasztó – akár egy család, akár egy multinacionális vállalat – választhat és tervezhet.
A Dunamenti újraindul, de a magyar energetikai rendszer védtelen marad. A megoldás nem a vészhelyzetek kezelésében, hanem abban rejlik, hogy végre megépítjük azt a modern, rugalmas, piacalapú és európai energia-rendszert, amely soha többé nem sodródik alkatrészhibák és alacsony vízállások kényszerével. Ez nem technikai kérdés. Ez a magyar gazdaság jövőjéről szóló alapvető döntés.
