Lázár János: A kormány hibázott a vízgazdálkodásban

Keywords: kormány vízgazdálkodás 2025

Vasárnap este, amikor a paksi atomerőmű utolsó üzemben lévő blokkjának leállását jelentették be a vízhiány miatt, az ország egy történelmi válságpont elé nézett. A Duna vízállása rekord alacsony, a szántók repedeznek, a vízkészletek fogyatkozásának hatása már a villanykapcsoló érintésénél is érezhető. Ebben a pillanatban vált nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy amiről szakértők évek óta intettek, az valósággá vált: Magyarország vízkezelési rendszere krízishelyzetben van.

Az elmúlt napokban azonban egy korábbi kormánytag, Lázár János nyilatkozata új fényt vetett erre a katasztrófára. A nyilatkozat nem a mai napról származik, hanem még tavaly decemberből, amikor Lázár az Orbán-kormány építési és közlekedési minisztere volt. Az akkori parlamenti meghallgatáson, melynek jegyzőkönyve nyilvános dokumentum, egyértelműen és kendőzetlenül beismerte: a kormány hibázott. Nem tett eleget annak, hogy az országot felkészítse az aszályra.

A bizottsági meghallgatás tanulságai: „Egy tarthatatlan dolog”

Az LMP akkori társelnöke, Keresztes László Lóránt kérdezte a minisztert a vízgazdálkodási stratégia hiányáról. Lázár János válasza nem hagyon semmi kétséget.

„Önnek abban teljesen igaza van, hogy az az őrültség, hogy kiengedjük az édesvizet, sokkal többet, mint ami az országba bejön, ez egy tarthatatlan dolog” – mondta a miniszter.

Ez a kijelentés önmagában is megrázó. Magyarország több édesvizet enged ki a határain, mint amennyi bejön, miközben a készletek fogyatkoznak. Lázár ezt a kormányzati gyakorlatot „őrültségnek” és „tarthatatlannak” nevezte. A probléma tehát nem most, 2025 nyarán keletkezett, hanem egy olyan hosszú távú stratégiai hiba, amelyet a miniszter már tavaly nyíltan elismert.

A miniszter tovább ment a beismerésben. „A kormány hibát követett el, amikor nem épített nagy víztározókat tíz évvel ezelőtt”, amelyek alkalmasak lennének a víz visszatartására – hangsúlyozta.

Ez a mondat kulcsfontosságú. A mai vízhiány egyik legfőbb okaként a megfelelő víztározók hiányát jelöli meg, és egyértelműen hozzáteszi: a felelős döntés elmulasztásának időpontja tíz évvel ezelőtt volt. Ez az időszak egyértelműen az Orbán-kormány 2010 utáni, többszörösen kétharmados mandátumaira esik. A probléma gyökere tehát nem a mostani hónapokban keresendő.

„Teljes megsemmisülés felé haladunk” – figyelmeztetett a miniszter

Lázár János szavai tavaly decemberben nem csupán elemzésként szolgáltak, hanem sürgető figyelmeztetésként is.

„Teljes megsemmisülés felé haladunk. Olyan földrajzi, olyan természeti jelenségek vannak, amelyek brutális aggodalomra adnak okot. Az ön számai teljesen korrektek, a vízhiány brutális valóságot jelent” – ismerte el.

A miniszter a vízhiányt „brutális valóságként” jellemezte, és azt is hozzátette: „nincs igazából eldöntve, hogy mit akarunk”. Ez utalás arra, hogy még a legfelső kormányzati körökben sem volt egyértelmű stratégia a válság kezelésére, annak ellenére, hogy a problémát régóta látni lehetett.

A dokumentumok és a mai valóság összevetése

Lázár János 2024 decemberi nyilatkozata ma, 2025 júliusában prófétai szavaknak tűnnek. A miniszter figyelmeztetett az „őrültségre”, és ma az erőművek leállnak a vízhiány miatt. A miniszter a víztározók hiányáról beszélt, és ma az Alföldön a talajvíz szintje katasztrofálisan alacsony. A miniszter „teljes megsemmisülésről” szólt, és ma a gazdák a termésük maradékát próbálják megmenteni.

Az a helyzet, amelyet az egykori miniszter leírt, teljes egészében bekövetkezett. A különbség annyi, hogy amit ő még tavaly „kormányzati titkoként” és belső aggodalomként említett, az ma már minden háztartásban tapasztalható nyilvános katasztrófa.

A politikai narratíva és a dokumentált valóság

A jelenlegi válság idején fontos visszatérni ehhez a dokumentumhoz. Lázár János szavaival szemben, amelyek egy korábbi kormány stratégiájának hiányáról és konkrét, tíz éves mulasztásairól tanúskodnak, most olyan politikai narratíva kerekedett felül, amely a teljes felelősséget a 2025 májusában hivatalba lépett kormányra hárítja.

A parlamenti jegyzőkönyv azonban nem hazugságot és nem véleményt tartalmaz. Egy akkori miniszter saját szavaival rögzíti a tényállást. Ez a dokumentum rácáfol arra, hogy a vízügyi válság kizárólag a mostani hónapok vagy a mostani kormány „műve” lenne. Lázár beismerte: a hiba gyökere mélyebben van, és a felkészülés időszaka rég elmúlt.

Következtetés: A felelősségvállalás nyelve

Lázár János nyilatkozata két dolgot mutat meg egyértelműen. Egyrészt, hogy a vízválság nem váratlan csapás, hanem egy szakértők és – mint kiderül – még a kormányon belül is aggódók által is látott, de nem megfelelően kezelt hosszú távú probléma végeredménye. Másrészt, hogy a valódi felelősségvállalás néha abban rejlik, hogy egy hatalmon lévő politikus beismeri: a saját kormánya nem tett eleget.

Ma, amikor az ország vízháborús helyzetben van, ezek a szavak emlékeztetnek minket arra, hogy a közpolitikák – különösen a környezetvédelmi és infrastrukturális döntések – hosszú távú következményekkel járnak. A mai napot nem csak a víz hiánya, hanem az elmúlt évek döntési hiányzása is jellemzi. A parlamenti jegyzőkönyv, amelyben egy miniszter ezt a hiányt beismeri, talán a legfontosabb dokumentuma ennek a krízisnek. Nem a hiba elkövetése a legnagyobb gond, hanem az, ha a figyelmeztetések és a beismerések ellenére sem változik semmi. A kérdés most az, hogy a jelenlegi válságkezelés tanulságai vezetnek-e végre a megfelelő, hosszú távú stratégiák megalkotásához, vagy tíz év múlva is újabb „tarthatatlan dolgokról” és elmulasztott lehetőségekről kell majd olvasnunk a jegyzőkönyvekben.

Főbb problémák

• Alacsony vízszint a Duna folyóban
• Aszályra való felkészülés hiánya
• Nagy víztározók építésének elmulasztása
• Édesvíz kiáramlásának problémája
• A gazdálkodók nehézségei a vízhiány miatt
• Policy felelősségvállalás hiánya

Vízgazdálkodási adatok