Paks II.: Roszatom és a magyar kormány közötti nézeteltérések

A Paks II. atomerőmű bővítés projektje körül egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az orosz megvalósító és a magyar megrendelő között óriási szakadék van a tények és a haladás értékelését illetően. A csütörtöki nap két, egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatát összevetve tisztán látszik: egyik fél szerint minden a terv szerint halad, a másik szerint a projekt mély válságban van, a szerződési kötelezettségek nem teljesültek, a költségek elszabadultak, és alapvető műszaki kérdések is felmerültek.

Alekszej Lihacsov, az orosz állami Roszatom vezérigazgatója csütörtökön hangoztatta saját vállalati portálján, hogy a magyar kormányváltás nem befolyásolta az építkezést, a munka a magyar megrendelővel egyeztetett ütemterv szerint halad. Készek párbeszédre és tényekkel alátámasztott válaszokra, de ilyen megkeresés eddig nem érkezett hozzájuk. A Roszatom közlése szerint az ötödik blokk betonozása több mint 80%-os, berendezéseket gyártanak, és egyes kritikus alkatrészek, mint az olvadékcsapda, már Magyarországon vannak.

Ezzel szemben Magyar Péter miniszterelnök a kormány szemszögéből egy teljesen más valóságot festett le. Számára a szerződések betartásának legnagyobb bizonyítéka az lett volna, ha az erőmű 2024-re – a korábban kommunikált határidő szerint – üzemel. Ehelyett az eddigi több mint 1000 milliárd forintos kiadás ellenére csak két „nagy betongödör” látható. A kormányfő szerint a finanszírozás sem az eredeti szerződés szerint alakul, hanem a költségek már a duplájára nőttek, és emiatt folyik a projekt alapos átvilágítása.

A vita mélyén: pénz, technológia és függőség

A nyilvánosság előtt zajló vita nem csupán a kommunikációról szól. Alapvető gazdasági, technológiai és biztonsági kérdések vannak a háttérben, amelyek jelentős hatással lehetnek Magyarország energiabiztonságára és költségvetésére a következő évtizedekben.

• Költségkitörés és átláthatatlanság: Magyar Péter által említett költségduplázódás a projekt gazdasági megvalósíthatóságának alapvető kérdéseit veti fel. Egy ilyen nagyságrendű költséemelkedés minden eddigi számítást felborít, és azt a kérdést tárja elénk, hogy vajon a magyar adófizetők és az energiafogyasztók milyen teher alá kerülnek majd. Egy átlátható, piaci alapon kialakult energiaprojekt esetén a költségek előre jelezhetők és kontrollálhatók. A jelenlegi vita azt sugallja, hogy itt ez nem történt meg.
• Műszaki archaikusság és környezeti kockázat: A miniszterelnök egy különösen komoly kérdést vetett fel: a hűtés módja. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) által kiadott környezetvédelmi engedélyt a jelenlegi vízállás mellett megkérdőjelezhetőnek nevezte. Kiemelte, hogy a világon már nem építenek olyan atomerőműveket, amelyek nyitott vízkörforgalmat alkalmaznak, mivel azok érzékenyebbek a környezeti változásokra (pl. aszály, vízhőmérséklet-emelkedés) és nagyobb terhelést jelentenek a helyi vízrendszerre. A modern erőművek zárt hűtőtornyok felé tendálnak. Ez a technológiai kérdés nem csak környezeti, hanem hosszú távú működési biztonsági és gazdasági kockázatot is jelent.
• Függőségi viszony és geopolitikai kitekintés: A projekt a világ legnagyobb orosz állami atomipari cégétől, a Roszatomtól függ. Ez az egyszerű tény hosszú távú energiabiztonsági, technológiai és szolgáltatási függőséget teremt. A vita is azt mutatja, hogy a megrendelő (Magyarország) befolyása a projekt menedzselésére és a költségek ellenőrzésére korlátozott lehet. Egy diverzifikált, piaci alapú energiapolitika általában kerüli az ilyen egyoldalú, egy beszállítóra épülő hatalmas beruházásokat pontosan az ilyen kiszolgáltatottsági helyzetek elkerülése végett.

Mi következik? Az átvilágítás és a lehetőségek

A kormány által említett „bonyolult és szerteágazó” átvilágítás lépése helyes irány. Egy ilyen méretű, ország sorsát befolyásoló beruházást a legnagyobb átláthatósággal és szakmai alapossággal kell vizsgálni. A célnak nem az lehet, hogy a projektet mindenáron megvalósítsák, hanem hogy a magyar állampolgárok és a gazdaság érdekeit védjék. Ennek során tisztázni kellene:

1. A tényleges teljes költséget, beleértve a jövőbeni üzemeltetési, karbantartási és végleges elhelyezési költségeket is.
2. A műszaki megoldások hosszú távú biztonságát és környezeti fenntarthatóságát.
3. Az energia termelési költségét, amely meghatározza majd, hogy a Paks II. áramát versenyképes áron tudja-e értékesíteni a piacon.
4. Az alternatívák elemzését. A világ energiapiaca rohamosan változik. A megújuló források költsége drasztikusan csökkent, az energiatárolás fejlődik, és az európai energiapiac integrációja új lehetőségeket kínál. Érdemes megvizsgálni, hogy ugyanezen befektetéssel milyen diverzifikált, versenyképes és innovatív energiaportfóliót lehetne felépíteni.

A Roszatom nyilatkozata utal rá, hogy bármilyen „kulcsfontosságú paraméter” felülvizsgálata jelentős halasztást és pénzügyi modell-átalakítást eredményezne. Ez pontosan az a válasz, amely felhívja a figyelmet a jelenlegi modell merevségére és költségeire.

Összességében a Paks II-ről szóló vita sokkal több, mint egy építési projekt ütemezésének kérdése. Egy olyan beruházásról van szó, amely meghatározza lesz hazánk energiajövőjét, gazdasági terheit és technológiai függőségeit a következő 60-80 évre. A vita két oldala között fennálló óriási szakadék azt mutatja, hogy az átlátható kommunikáció, a költségkontroll és a megrendelői érdekek érvényesítése eddig nem működött megfelelően. A jelenlegi átvilágítás lehetőséget ad arra, hogy végre a tények, a számok és a magyar adófizetők hosszú távú érdekei alapján hozzanak döntést. Egy egészséges, versenyképes piacgazdaságban ennek kellene az alapja lennie minden, az állam által támogatott stratégiai beruházásnak.