Bence Kovács gazdasági elemző
A magyar mezőgazdaság újabb, törést okozó évet él meg. Július végéig már több mint 750 ezer hektárra érkezett kárbejelentés, ami kétszerannyi, mint tavaly ilyenkor. Ezek a számok egyértelművé teszik: az idei aszály okozta károk valószínűleg túlszárnyalják a 2022-es történelmi szárazság évét. A kormány.hu közleménye szerint gyakorlatilag az agrárgazdaság minden ágazata sújtott, különösen a tejtermelés.
Ez a helyzet nem csupán egy szezonális katasztrófa, hanem egy rendkívül aggasztó trend előrevetítése, amely alapvetően érinti a nemzetgazdaság stabilitását, az élelmiszerárakat és a vidéki munkahelyeket. A kormány azonnali lépéseket jelentett be: felgyorsított és megnövelt kárpótlási előlegeket, valamint EU-s források mozgósítását. Bár ezek a lépések nélkülözhetetlenek a gazdák azonnali túléléséhez, meg kell kérdeznünk: vajon elegendőek-e a hosszú távú problémák kezelésére, és támogatják-e a versenyképesség megőrzését a piaci alapú mezőgazdaságban?
A Gazdasági Sokk Mértéke és Következményei
Az idei helyzet különösen súlyos, mert nem csupán lokális, hanem széles körű. A 750 ezer hektár – Magyarország mezőgazdasági területének jelentős részét érintő – kárbejelentés mögött olyan gazdálkodók állnak, akiknek bevételük forrása szűnik meg. Ez nemcsak egyéni csődöket jelent, hanem az egész agrár-értékláncot megremegteti: a táplálkozási ipart, a logisztikát és végül a fogyasztót is.
A tejtermelés kiemelt érintettsége különösen riasztó. A tejelő állomány fenntartása hatalmas tőke- és működési költséggel jár. Az állatok nem „állíthatók le” időlegesen; a takarmányhiány és a vízszűke veszélyezteti az állomány egészségét, ami évekbe telő felépítési munkát tennének tönkre pillanatok alatt. Ez a szektor összeomlása nemcsak hazai, hanem az EU-s piacon is visszafordíthatatlan versenyhátrányt jelentene.
A kormány által bejelentett 106 milliárd forintos „szuperelőleg” – amit 150 ezer gazdálkodónak osztanak ki szeptembertől – lélegeztetőmaszkként szolgál. Az előleg mértékének 70%-ról 75%-ra emelése és a kifizetés október helyett szeptemberi előhozatala alapvető likviditást biztosít. Ez pozitív lépés, mert a piacgazdaságban a késedelmes segítség gyakran már nem segítség. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez előleg, nem végleges kárpótlás. A károk teljes mértéke még nem ismert, és a végleges elszámolás sok gazdát további bizonytalanság elé állíthat.
Az EU-s Támogatás és a Piaci Egyensúly Kérdése
A másik fontos forrás az Európai Unió válségalapjából lehívott mintegy 6 milliárd forint (16,7 millió euró). A közlemény szerint ez elsősorban a megnövekedett termelési költségek ellensúlyozására és a kis- és közepes gazdaságok védelmére szolgál. Ez az EU gazdasági szolidaritásának és a közös piac előnyeinek egy konkrét megnyilvánulása. Azonban itt is óvatosságra intenék.
Az ilyen krízishelyzetekben történő támogatásokat mindig úgy kell kialakítani, hogy ne teremtsenek tartós torzításokat a piacon. A cél az „átmeneti túlélés” és a „piaci pozíció visszaszerzése” kell legyen, nem az állandósult támogatásfüggés. A támogatásoknak nem szabad előnyt biztosítaniuk egyes termelőknek másokkal szemben a verseny tisztasága érdekében, és segíteniük kell a gazdákat abban, hogy innovatívabbá, klímarezgisztensebbé váljanak – nem pedig abban, hogy a régi, érzékeny modellekben maradjanak.
Hosszú Távú Stratégia: Inováció és Piaci Orientáció vs. Állami Beavatkozás
A kormány legfontosabb bejelentése talán az, hogy az agrárminisztert egy átfogó, hosszú távú mezőgazdasági stratégia kidolgozásával bízza meg. Ez a lépés döntő jelentőségű. A mai segélyezés nem helyettesítheti a holnapi versenyképességet.
Ennek a stratégiának a szíve a piaci orientációnak és az innovációnak kell legyen. Néhány kulcsfontosságú elem, amit egy liberális, piacbarát gazdaságpolitikai szemlélet támogatna:
- Kockázatkezelés és Biztosítási Piac Fejlesztése: Az állami kárpótlás rendszere ösztönözheti a gazdákat, hogy fejlesszék saját kockázatkezelési stratégiáikat.
- Kutatás-Fejlesztés és Technológiai Adaptáció: A stratégia forrásainak jelentős részét a klímarezgisztens fajták kutatására kell fordítani.
- Emberi Tőke és Vállalkozói Szellem: A mezőgazdaság modernizációjához tudás szükséges.
- Európai Integráció és Piacbővítés: A stratégia maximálisan ki kell használja az EU lehetőségeit.
- Fenntarthatóság és Környezeti Tudatosság: A gazdálkodóknak figyelembe kell venniük a környezeti hatásokat.
- Digitális Átalakulás: A modern technológiák integrálása elengedhetetlen a versenyképességhez.
Következtetés: Segítség, de Ne Függőség
A 2026-os aszály helyzet kezelése szükségessé tette a kormány azonnali beavatkozását. A felgyorsított és megnövelt előlegek, valamint az EU-s források mozgósítása létfontosságú létfenntartó eszközök a mezőgazdasági szektor számára. Ezek nélkül sok családi gazdaság és agrárvállalkozás nem lenne képes túlélni az idényt.
Azonban ezzel a történettel még csak a felét jártuk meg. A valódi kihívás most következik: az átfogó stratégia megfogalmazása. E stratégiának az önálló, piacképes és innovatív magyar mezőgazdaság felépítését kell szolgálnia. Célunk nem lehet a támogatásoktól való állandó függés, hanem egy olyan szektor kialakítása, amely képes ellenállni a klímaváltozás kihívásainak, kihasználni a technológiai lehetőségeket és erős pozíciót kialakítani az európai és a globális piacon.
A gazdáknak most segítségre van szükségük, de a jövőben piaci lehetőségre és szabadságra. Egy jó stratégia pontosan erről szól: lehetőséget teremteni a függetlenségre, a versenyképességre és a fenntartható prosperitásra – állami segítség nélkül is.
