A Tisza-kormány gazdasági kihívásai és az EU-s pénzek – egy kiegyensúlyozó akrobatika kezdete
A Tisza-kormány első száz napja letelt, és a gazdasági fronton egy kettős akrobatika jelenik meg. Egyrészt a kormány keményen küzd azért, hogy a múlt gazdasági politikájának nehéz örökségét kezelje, másrészt pedig próbálja betartatni a piacok és az Európai Unió által támasztott szigorú feltételeket. Ez a tánc egy olyan világban zajlik, ahol a költségvetési hiány magasan áll, a forint értéke ingadozik, és a várakozások a mennyezetig érnek. Vegyük sorra, hogy a kormány eddig milyen utat járt be, és milyen nehézségek várnak még rá.
A költségvetés: egy mély lyukból való kikászálódás
A Tisza-kormány áprilisban egy rendkívül szorult költségvetési helyzetet örökölt. A választási év jellemző költekezései, a kampány ígéretek – mint az Otthon Start Program vagy a 13. havi nyugdíj – már súlyos nyomot hagytak. Április végén az éves költségvetési hiány több mint 71%-a, közel 3000 milliárd forint már összegyűlt. A helyzetet tovább rontotta, hogy a kormány terveit a nemzetközi olajárak emelkedése írta felül, ami újraszámolásra kényszerítette a gazdasági pályát.
Az első pozitív jel a júliusi adatokból érkezett, amikor a költségvetés 524 milliárd forintos többlettel zárt. Kármán András pénzügyminiszter ezt a takarékosabb állami működés, valamint a pazarlás és lopás megszüntetésének eredményeként könyvelte el. Ez a hír önmagában biztató, de egy hónap adata nem jelent teljes fordítást. Ahogy Németh Dávid, a K&H vezető elemzője is hangsúlyozza, nem vonható le ebből egy trend a következő hónapokra. Sőt a júliusi többlet egy része abból adódott, hogy egyes kiadások csak eltolódtak, nem pedig megszűntek.
A valódi próbatétel az idei őszre vár, amikor a kormány egy pótköltségvetést tervez benyújtani. Ennek tartalma kulcsfontosságú lesz. A piacok és az uniós partnerek figyelemmel fogják kísérni, hogy mennyire marad a kormány a fegyelmezett pénzügyi úton. Jelenleg az elemzők egy 7-8%-os GDP-arányos költségvetési hiányt tartanak elképzelhetőnek az idei évre. A nagy cél, az euró bevezetésének egyik alapköve, a 3%-os hiánycél messze van, és ahhoz komoly áldozatokra lesz szükség.
Az euró ígérete és a kemény maastrichti kritériumok
Az euró bevezetése a Tisza Párt egyik zászlóshajó ígérete volt 2030-as határidővel. A valóság azonban kemény számokból áll. A maastrichti kritériumok nem egy puszta szándéknyilatkozat, hanem egy szigorú vizsgáztatás. Az egyes pontok:
- az inflációnak nem lehet több, mint 1,5 százalékponttal magasabb a három legjobb eurózónás tagállam átlagánál
- a költségvetési hiány GDP-arányosan 3% alatt kell lennie
- az államadósságnak 60% alatt, vagy erősen csökkenő tendenciával kell rendelkeznie
- a forintnak legalább két évig stabilan kell viselkednie az euróhoz képest egy speciális árfolyam-mechanizmusban
- a hosszú lejáratú kamatoknak is bizonyos határok között kell maradniuk
- az államháztartás szerkezeti reformjainak végrehajtása
Jelenleg Magyarország több kritériumban is messze van a célértékektől. A júliusi 1,2%-os infláció ad egy kis levegőt, de ez egy szélcsend a vihar előtt. A bérek növekedése, a vendégmunkás-szabályozás szigorítása és a külső gazdasági tényezők bármikor újra felpörgethetik az árak emelkedését. Az igazi akadály a költségvetési hiány. Még a júliusi jó hír után is valószínűtlen, hogy az idei évben a maastrichti cél duplájánál alacsonyabb értéket érhetünk el.
Az euró bevezetésének ü
