Klímaváltozás hatása a madarak vonulására
Az elmúlt években egyre feltűnőbb, hogy a hagyományos időzítés szerint érkező vagy távozó madarak ritkábban láthatók a megszokott dátumokon. A fehér gólya, Magyarország egyik legszimbolikusabb madara például nem ritka, hogy már augusztus közepére eltűnik az országból, miközben korábban sok helyütt még Szent István napját, augusztus 20-át is megvárták. Ez a változás nem véletlen, és mély összefüggésben áll a globális klímaváltozással. A madarak vonulási szokásainak eltolódása egy komplex ökológiai láncreakció része, amelynek okait és következményeit a szakértők egyre részletesebben feltérképezik.
Lovászi Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) monitoring és kutatási osztályának vezetője elmondta, a klímaváltozás közvetlen és közvetett hatása egyaránt új kihívások elé állítja a költöző madarakat. A hosszú távra vonuló madárfajok többségének állománya csökkenő tendenciát mutat, aminek egyik oka az is, hogy egyre kevesebb olyan, pihenésre és erőtöltésre alkalmas megfelelő terület áll rendelkezésükre vonulásuk során. A madarak „utazó” életmódja érzékeny az élőhelyek egészségére, és a változó körülmények gyakran rányomják bélyegüket a teljes populáció sorsára.
Mi változott a vonulás időzítésében?
A szakértő szerint a vonulás időzítésére a legközvetlenebb hatást a táplálék mennyiségének és elérhetőségének módosulása jelenti. A klímaváltozás ugyanis átalakítja az ökoszisztémákat, ami láncreakcióban érinti a madarak táplálékát.
- A sekély tavak és vizes élőhelyek kiszáradása például közvetlenül befolyásolja a partimadarak költözését, hiszen ezek a területek nem csak pihenőhelyek, hanem táplálékforrások is.
- A bogyós növények – mint a bodza – korábbi érése számos kistestű énekesmadárnál, mint a rigók vagy a vörösbegyek, hozhatja előrébb az elvonulás kezdetét. A bogyók a vonulás előtti energiafelvétel kulcsforrásai.
- A tavasszal egyre korábban megjelenő rovarok problémát jelentenek azoknak a madaraknak, amelyek genetikailag rögzült időpontban érkeznek. A rovarevő madarak, például a fecske vagy a gyurgyalag, könnyen lemaradhatnak a tavaszi rovarroham csúcsáról. Ez azt jelenti, hogy a költés idején kevesebb táplálékhoz jutnak, ami végül a fiókák élelmiszerellátását is veszélyezteti.
A fehér gólya esete: egy szimbólum változó útja
A fehér gólya esete különösen szemlélteti ezeket a változásokat. Lovászi Péter szerint Magyarországon az elmúlt évek tapasztalatai alapján a legnagyobb gólyacsapatokat rendszerint már augusztus 6-10. között lehet megfigyelni, és augusztus 20-ra, Szent István napjára már alig marad gólya az országban. Ez jelentős eltolódás a hagyományos időzítéssel szemben.
A változás nemcsak időben, hanem módon is megmutatkozik. Korábban a gólyák inkább kisebb csapatokban gyülekeztek a települések környékén, így vonulásuk kezdetét fokozatosabban lehetett érzékelni. Az elmúlt öt-hat évben azonban egyre több kelet-európai gólya is felkeresi a hulladéklerakókat, ahol a megmaradt vizes élőhelyekhez hasonlóan nagyobb csapatokba tömörülnek. Emiatt a falvakból való eltűnésük sokkal feltűnőbbé és hirtelenebbé vált. Ez egyben megnehezíti a madarászok és kutatók számára is annak pontos meghatározását, hogy mikor kezdődik valójában a tömeges elvonulás.
A gólyák vonulásának pontos időzítését mindig több tényező együttesen határozza meg:
- A rendelkezésre álló táplálék mennyisége.
- A vonulást segítő kedvező széljárások.
- A fiatal madarak megerősödéséhez szükséges idő (a kirepülés után még hetekig táplálkoznak a szülők).
- A felnőtt madarak költés utáni regenerálódása és vedlésük befejezése.
Idén, 2025 áprilisának első felében a kedvezőtlen, hideg és esős időjárás miatt alig érkeztek afrikai vonuló madarak Európába. Emiatt a fehér gólyák egy része is később kezdte meg a költést a megszokottnál. Ezeknek a „kései” pároknak a fiókái csak nemrég repülhettek ki, ami az elvonulás megkezdését is valamelyest kitolja és széthúzza az időben.
Mely madarak vonulnak most augusztusban?
Az MME friss tájékoztatása szerint augusztus nemcsak a gólyák, hanem számos más faj kivonulásának időszaka is. Ebben a hónapban útnak indulnak például:
- Szalakóták: Az elegáns, kék színű halászmadarak.
- Gyurgyalagok: A fényes, fémes tollazatú, rovarevő madarak.
- Sarlós fecskék: A megszokott fecskénél kisebb, sarló alakú szárnyú, légivadász rovarevők.
Ezek a fajok is Afrikába vonulnak telelni. Vonulási útvonaluk során a Földközi-tengert a legkeskenyebb részeken szelik át: egyes fajok (mint a gólyák egy része) Gibraltárnál, mások (mint sok énekesmadár) Olaszországnál vagy Görögországnál keltik át a tengert.
Nehézségek a kutatásban
Bár a korábbra tolódó költözés több madárfajnál is megfigyelhető, Lovászi Péter hangsúlyozza, hogy pontos, általános képet nehéz adni arról, hogy mely fajoknál a legjelentősebb az eltolódás. Ennek több oka is van. A hazai madarak elvonulása időben egybeeshet az északabbról, például Észak-Európából érkező állományok mozgásával, ami torzíthatja a helyi helyzet képét. Emellett a modern kutatási módszerek, mint a gyűrűzés vagy a műholdas jeladós követés, iszonyatosan értékes adatokat szolgáltatnak, de az erőforrásigényességük miatt csak viszonylag kevés egyed útjának nyomon követésére adnak lehetőséget a hatalmas madárpopulációkhoz képest.
Mi következik ebből?
A madarak vonulási szokásainak változása nem csupán érdekes természeti jelenség. Az egyik legfontosabb indikátora annak, hogy az ökoszisztémák miként reagálnak a klímaváltozásra. Ha a madarak nem tudnak időben alkalmazkodni a táplálékforrások és a kedvező időjárási viszonyok változásához, az hosszú távon populációjuk csökkenéséhez vezethet. Ez különösen igaz azokra a fajokra, amelyek vonulási útvonaluk során sérülékeny pihenőhelyekre, például édesvízi mocsarakra vagy természetes gyepekre támaszkodnak, amik szintén veszélyben vannak.
A madarak sorsa végül az emberi társadalom tükré is. A klímaváltozás hatásainak enyhítése, a természetes élőhelyek megóvása és a fenntartható gazdálkodás nem csupán a madarak, hanem a saját jövőnk érdeke is. A fehér gólya korábbi elvonulása tehát több, mint egy időpont változása; egy környezeti riadójel, amely figyelmeztet, hogy a természet rendkívül érzékeny egyensúlya mozdulni kezdett.
