Vagyonvisszaszerzési Hivatal: három esélyes jelölt a vezetői posztra

A dokumentumok nem azt mutatják: Egy korábbi ügyészi panasz és egy államtitkár kérdése veti árnyékot az NVVH vezetői pályázatok átláthatóságára

A rendszerváltás utáni legnagyobb hatalommal felruházott korrupcióellenes szerv, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) első vezetőinek kiválasztása előtt áll Magyarország. A közbeszerzésekkel, jogellenes vagyonátcsoportosítással és közpénzek visszaéléseivel szemben vádemelési jogosultsággal is felruházott hivatal élén három jelölt esélyes: Ligeti Miklós, az egyik legelismertebb hazai korrupcióellenes szakértő, Unger Anna Róza politológus, valamint Jancsics Dávid szociológus, korrupciókutató.

A nyilvános narratíva a szakmai hitelességre és a politikai legitimációra épül. A Telex cikke részletesen bemutatta a három fő esélyes pályafutását és motivációját. Az A Liberalizmus Media nyomozóújságírói azonban mélyebbre ástak. Kérdésünk egyszerű volt: a kiválasztási folyamat, amelynek első, zárt ajtók mögötti szakaszában a pályázatok pontozása és előszűrése történt, valóban a kinyilvánított objektív kritériumok alapján zajlott-e? A válaszhoz egy korábbi ügyészi panaszhoz, egy államtitkári kérdéshez és a nyilvános adatbázisok összevetéséhez kellett nyúlnunk.

A bizottsági pontozás zárt ajtók mögött

A hivatal elnöki és négy alelnöki posztjára összesen 164 pályázat érkezett. Ezeket először az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottságának tagjai és az Országgyűlési Hivatal dolgozói „szelektálták”, majd zárt ülésen pontozták. A folyamatról nem készült nyilvános jegyzőkönyv, csak a végeredmény: minden pozícióra a három legtöbb pontot szerző pályázó neve került nyilvánosságra. A nyomozati, a vádemelési, a fellebviteli és a közpénzügyi alelnöki posztok feltételei törvényileg szabályozottak és átláthatóak. Az elnöki pozíció esetében azonban a törvény – bár előírja a jogi, gazdasági vagy társadalomtudományi végzettséget és gyakorlatot – jelentős szabadságot enged a bizottsági értékelésnek.

Ebben a szürke zónában merültek fel az első kérdések. A mi kutatásunk nem a nyilvánosságra került jelöltek szakmai hitelességét, hanem magát a kiválasztási procedúra tisztaságát vizsgálja. Az általunk beidézett dokumentumok egy korábbi, hasonló hatalmi pozícióra történő kinevezési eljárás során felmerült aggályokra világítanak rá, amelyek mintázatai aggodalomra adhatnak okot.

Az ügyészi panasz: „A kiválasztási eljárás nem volt átlátható és objektív”

Az első dokumentum, amelyhez hozzájutottunk, egy 2022-ben a Legfőbb Ügyészséghez benyújtott, azóta nyilvánosságra került panasz. A panasz benyújtója, egy magas rangú ügyész (akit a forrásaink védelme érdekében nem nevezünk meg) egy állami igazgatási szerv vezetői kinevezési eljárásával kapcsolatban élvezetlenül tapasztalta, hogy a pályázati feltételek utólagos módosításával és a pontozási kritériumok homályosságával konkrét jelölt(ek) javára torzították a versenyt. A panasz szövege konkrétan kifogásolja: „A kiválasztási bizottság nem tett közzé részletes pontozási mátrixot, a pályázatok értékelése így ellenőrizhetetlen maradt. Az interjúk során felmerült kérdések egy része egyértelműen a pozíció korábbi betöltőjének működésére reflektált, ami alapvetően eltér a hirdetésben szereplő szakmai követelményektől.”

Bár ez a panasz nem az NVVH-vel, hanem egy másik szervvel kapcsolatos, a mechanizmus, amelyet leír, feltűnően hasonlíthat a jelenlegi, zárt körű pontozási gyakorlathoz. A dokumentum azon része, amely a „pályázati feltételek célzott értelmezéséről” szól, közvetlenül kapcsolódik ahhoz a kockázathoz, amit a széles körű, nem egzakt szakmai kritériumokkal meghatározott elnöki pozíció jelent. A panasz benyújtója később, nem nyilvános körülmények között, visszavonta állításait. Azonban a benyújtott dokumentum, mint írásbeli nyom, fennmaradt.

Az államtitkári kérdés: „Ki áll a jelöltek mögött?”

A második dokumentum egy 2024-es, belső minisztériumi levelezésből származó részlet, amelyet biztonságos kapcsolaton keresztül kaptunk meg. Az irat egy államtitkár (szintén névtelenül hagyva) kérdését rögzíti egy miniszteri tanácsadónak, egy akkori, magas bírósági pozíció betöltésére irányuló jelölési folyamat kapcsán. A kérdés igen egyértelmű: „Kérem, mielőtt hivatalos pályázati felhívást tennénk közzé, tisztázzuk: van-e előre preferált személy a miniszter úr részéről? A kiválasztási bizottság összetételét ennek megfelelően kellene megtervezni, hogy a procedúra látszata meglegyen.”

Ez az „üzenet” nem bizonyít semmilyen konkrét visszaélést az NVVH esetében. Viszont kulcsfontosságú betekintést ad abba a belső, előkészítő gondolkodásmódba, amely egy átlátszónak mondandó eljárás mögött alakulhat. A dokumentum lényege a procedúra „látszatának” megtervezése. Ha egy ilyen mentalitás bármilyen formában jelen van az NVVH kiválasztási folyamatának előkészítő szakaszában, az alapvetően aláásná az új szerv hitelét, még mielőtt az egyáltalán működésbe kezdene. Hangsúlyozzuk: nem állítjuk, hogy jelen van. Azt állítjuk, hogy a múltbéli dokumentumok olyan működési mintákat mutatnak, amelyek ellen a lehető legnagyobb óvintézkedésekkel kell védekezni.

A kapcsolatok hálója és a nyilvános adatok

A harmadik vizsgálati irányunk a nyilvánosan elérhető adatok összekapcsolása volt. A három fő jelölt – Ligeti, Unger, Jancsics – nyilvános pályafutása és kapcsolati hálója alapján semmilyen, a kiválasztás tisztaságát kompromittáló összefüggést nem találtunk. Azonban a továbbjutott jelöltek listáján szerepelnek olyan személyek is az alelnöki posztokra, akiknek korábbi munkakapcsolatai (például együttműködés korábbi kormányzati projekteken) felvethetik a pártatlanság kérdését. Ezek a kapcsolatok önmagukban nem jelentenek etikai vagy szakmai kizáró okot. A kérdés az, hogy a zárt pontozási rendszerben ezeket a tényezőket hogyan értékelték, és befolyásolták-e a pontozást. A válasz erre a kérdésre jelenleg egy fekete dobozban rejlik.

A válaszok és a hallgatások

Megkerestük az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottságának elnökét, Hantosi Istvánt, és felvetettük számára az aggályokat a zárt pontozási rendszer átláthatatlansága, valamint a múltbéli panaszok által felvetett kockázatok kapcsán. Hantosi írásos válaszában hangsúlyozta, hogy „a kiválasztási folyamat minden lépése a törvényben és a hirdetményben rögzített szabályok szerint történik. A bizottság tagjai függetlenül, szakmai alapon pontoznak. A zárt ülésre azért van szükség, hogy a jelöltek magánéleti adatait védjük és a befolyásolhatatlanságot biztosítsuk.” A kérdésünkre, hogy a bizottság rendelkezik-e a pontozási mátrixok nyilvánosságra hozatalát lehetővé tevő belső szabályzattal, nem kapott konkrét választ.

Az általunk idézett korábbi panasz benyújtóját is megkerestük. Nem kívánt nyilatkozni a régebbi esettel kapcsolatban, és kijelentette, hogy „azóta sok minden változott, és nem kívánja a jelenlegi, különösen fontos folyamatot kommentálni.”

Elemzés: A hitel kockázata

Az NVVH létrehozása az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb igazságszolgáltatási reformja. Hitelessége alapvetően két tényezőn múlik: a vezetői pozíciókba kerülők szakmai és erkölcsi integritásán, valamint azon, hogy maga a kiválasztási folyamat mennyire felel meg a később követelt magas átláthatósági és pártatlansági elvárásoknak.

Jelenleg az első feltétel teljesülésére minden jel alapján nagy esély van. A második feltétel teljesülését azonban árnyék borítja. A zárt pontozás, bár jogi keretek között történik, önmagában óriási kockázatot hordoz egy olyan időszakban, amikor a társadalom mély megosztottságból próbál kikecmeregni. Egy korábbi panasz és egy belső kérdés nem bizonyíték a jelenlegi folyamat szennyezettségére. De figyelmeztető jel.

A jövőben, amikor az NVVH vádemet hoz egy magas rangú közpénzekkel visszaélő személy ellen, annak védőügyvédje kétségtelenül rámutat majd arra, hogy az ügyet vezető hivatal első elnökét egy átláthatatlan, zárt ajtók mögötti pontozás alapján választották meg. Ez a jogi érvelés lehetőséget ad a folyamat ellehetetlenítésére. A kiválasztásnak nem csak tisztának kell lennie, hanem mindenképpen tisztának is kell látszania.

Miért fontos ez az olvasónak?

Mert a Vagyonvisszaszerzési Hivatal az Ön adóforintjait védi. Az a szerv, amelynek az lenne a feladata, hogy visszaszerezze a közpénzekből ellopott vagyonokat, maga sem kezdhet olyan folyamattal, amely árnyékot vet a saját legitimációjára. A nyilvános bizalom a teljes nyíltságtól függ. A meghallgatások nyíltsága örvendetes, de az előzetes szűrőrendszer fekete doboz marad.

Metodológia és forrásvédelem

Ez a cikk dokumentumok elemzésén alapul: egy nyilvános ügyészi panasz (amelyet átnéztünk és azonosítottunk), egy belső minisztériumi iratrészlet (amelyet biztonságos úton kaptunk, és forrásunk teljes védelme mellett tárolunk), valamint nyilvános cég- és életpálya-adatbázisok. Minden állítást több forrással kerestünk megerősíteni. Megkerestük az érintett szerveket és személyeket, válaszaikat beépítettük a szövegbe. A bizalmas forrásokkal való kommunikáció biztonságos, titkosított csatornákon keresztül történt. Elkötelezettek vagyunk a forrásvédelmi alapelv mellett: egyetlen forrásunk személyes adatait sem fogjuk soha nyilvánosságra hozni.

Következtetés

A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal sorsa forog kockán. A mai jelöltek – Ligeti Miklós, Unger Anna Róza, Jancsics Dávid – szakmai hitelességükben mind megfelelő választásnak tűnnek. A választásuk mechanizmusa azonban egy kritikus ponton akadozik: a kezdeti, döntő szűrőréteg átláthatatlanságán.

A múlt dokumentumai figyelmeztetnek: a „látszat” megtervezése és a homályos pontozás már előfordult a magyar közigazgatásban. Az NVVH nem engedheti meg magának, hogy a jövőben ilyen árnyék vetüljön rá. A megoldás egyszerű lenne: a pontozási mátrixok és a nem személyes adatokat tartalmazó pályázati értékelések nyilvánosságra hozatala a kiválasztás után. Ez bizonyítaná, hogy a verseny tisztaságáért mindent megtettek.

Amíg ez nem történik meg, addig a kétség mélyebb gyökeret verhet. És egy olyan szervnél, amelynek a korrupció gyökerét kellene kitépnie, a kétség a leghalálosabb ellenség.

*Eszter Farkas nyomozóújságíró minden olyan információt szívesen fogad, amely a közpénzek kezelésének átláthatóságához járulhat hozzá. Forrásainak védelme abszolút prioritást élvez. Biztonságos kapcsolatfelvételre több lehetőség is rendelkezésre áll.*

Fontosabb pontok

• A kiválasztási folyamat átláthatósága
• A korábbi ügyészi panasz hatásai
• Államtitkári levél és annak következményei
• Zárt ülés az elnöki választáson
• A nyilvános adatok viszonya a pályázathoz
• A kiválasztási folyamat kritikái