Az olyannyira várt, de mindannyiunk számára egyben ijesztően nagy pótköltségvetés hátteréről érkeznek az első komoly szakmai jelek. A pénzügyminisztérium befejezte a 2025. évi költségvetés módosításának, vagyis a pótköltségvetésnek a tervezetét, és a Költségvetési Tanács már véleményezte is. A testületben olyan nevek ülnek, mint Horváth Gábor elnök, Magyar Nemzeti Bank elnöke Varga Mihály vagy az Állami Számvevőszék elnöke, Windisch László. Ezek után nem lehet azt mondani, hogy a szakértelem nem lenne meg a tagok között.
És pont ennek a szakértői testületnek az első reakciója nem túl bíztató. A Költségvetési Tanács szerint a Tisza Mihály miniszterelnök által a parlament elé terjesztendő pótköltségvetés túlságosan optimista feltételezéseken nyugszik, ami jelentős kockázatokat rejt magában.
Még véleményezni sem kell? Az Alaptörvény változásai
De miért csak „véleményezésről” beszélhetünk? Azért, mert Tisza Mihály miniszterelnök az Alaptörvény módosítása során alaposan megváltoztatta a Költségvetési Tanács szerepét és jogkörét. Eddig az volt a szabály, hogy a költségvetés elfogadásához – pontosabban annak érdekében, hogy az államadósság csökkentésére vonatkozó szabályokat betartsák – a Költségvetési Tanács hozzájárulása is szükséges volt.
Ez a szabály most megszűnt. A Tanácsnak ma már csak véleményezési jogköre van, ami azt jelenti, hogy bármilyen kritikát megfogalmazhatnak, az a kormányt semmilyen kötelezettség alá nem helyezi. Pedig még az eredeti, erősebb jogkör se volt egy nagy akadály a hatalomnak, hiszen elég volt egy olyan törvénytervezetet összeállítani, amelyben szerepelt az adósságcsökkentési cél. Ha aztán ezt a kormány nem teljesítette, semmiféle szankció nem következett.
A biankó csekk: egy új, meglepő szabály
Az Alaptörvény módosításának egyik legfontosabb, és a mai helyzet szempontjából leglényegesebb pontja egy új gazdasági definíció bevezetése. Mostantól a „nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése” fogalmát úgy értelmezik a törvényhozók, hogy ebbe az esetbe az is belefér, ha az ország bruttó hazai terméke (GDP) reálértéke az előző három évben összesen nem nőtt egy százalékot meghaladó mértékben.
Ez miért fontos? Mert ilyen esetben a kormány felmentést kap az Alaptörvény által előírt adósságcsökkentési kötelezettség alól. Nézzük a számokat: 2023 és 2025 között a magyar GDP reálértéke összesen mindössze 0,4 százalékkal nőtt. Ez nyilvánvalóan kevesebb, mint egy százalék. Következésképpen a most tervezett pótköltségvetés teljes mértékben mentesül az adósságcsökkentési kötelezettség alól.
Szakértők szerint ez a módosítás gyakorlatilag egy biankó csekket állított ki a miniszterelnök saját maga számára. Megszűnik a kötelezettség, ami korábban – legalábbis elvben – fékezte volna a kiadási szándékokat.
A Tanács riasztó hangja: túlzott optimizmus
És pont ebben a jogi környezetben fogalmazza meg véleményét a Költségvetési Tanács. És ez a vélemény nem egy tapsoló, hanem egy komolyan riasztó hang. A testület szerint a pótköltségvetés tervezete túl optimista feltevéseken alapul, amelyek jelentős kockázatokat hordoznak.
- A gazdasági növekedésre vonatkozó prognózis túl optimista.
- A forintárfolyamra vonatkozó számítások nem megbízhatóak.
- Egyes bevételi tételek teljesülésére vonatkozó várakozások irreálisak.
- A költségvetési hiány mértéke elérheti a 7,5%-ot.
- Különböző külső tényezők befolyásolhatják a tervezett kiadásokat.
- Az uniós támogatások késlekedése további problémákat okozhat.
A hiány számokban: 7,5% és 7200 milliárd forint
A Költségvetési Tanács véleménye szerint a pótköltségvetés következtében a költségvetési hiány a GDP 7,5 százalékára emelkedik. Ez egy rendkívül magas szám nemzetközi összehasonlításban is.
Pénzforgalmi szemléletben ez a hiány 7200 milliárd forintot jelent. Ennek az óriási összegnek az egyik fő oka, hogy az Európai Uniótól várható, úgynevezett helyreállítási alapból (RRF) származó források csak év végéig érkeznek meg az ország számláira. Addig viszont a tervezett kiadásokat – például a nyugdíjemelést – a költségvetésnek kell előlegeznie. Vagyis az állam most kölcsönöz, hogy kifizessen egy kiadást, amit később kapott uniós támogatásból szeretne visszafizetni. Ez magában hordozza a kamatterhek növekedésének és a forintstabilitás problémáinak a kockázatát is.
Miért számít mindez?
Az átlagpolgár számára ezek a számok és jogi változások távolinak és elvontnak tűnhetnek. De a valóság az, hogy közvetlenül érintik mindannyiunkat. A túl optimista költségvetés azt jelentheti, hogy az államnak újabb megszorításokhoz kell folyamodnia év közben, vagy pedig tovább nő az államadósság.
Az államadósság növekedése hosszú távon a forint gyengülését, magasabb inflációt és végül magasabb kamatokat eredményezhet. Mindez visszavezethet minket egy olyan gazdasági körforgashoz, amelyet az elmúlt években már megéltünk: a középosztály és a rászorulók vásárlóereje csökken, a lakáshitelesek törlesztői emelkednek, a vállalkozások beruházása visszaesik.
A Költségvetési Tanács figyelmeztetése nem politikai támadás, hanem egy független szakértői testület kötelességének teljesítése. Azt üzeni, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben – ahol a növekedés stagnál – a megfontoltság és a felelősségvállalás kulcsfontosságú. A pótköltségvetés, mint egy hatalmas pénzügyi manőver, nem építhet olyan homokvárakra, amelyek az első nehézségre összeomlanak.
A kérdés most az, hogy a politikai döntéshozók hallgatnak-e erre a szakértői hangra, vagy a rövid távú politikai nyereség hajtja őket, miközben az ország gazdasági stabilitását kockáztatják. A választ a következő hónapok gazdasági eredményei adják majd meg.
