Fenntartható vízgazdálkodási akcióterv indul
A kormány elfogadta a fenntartható vízgazdálkodásról szóló intézkedési tervet, amelynek középpontjában az áll, hogy Magyarország vízgazdálkodását alkalmazkodóvá és ellenállóvá tegye az éghajlatváltozás kihívásaihoz. A 1265/2026. (VIII. 25.) kormányhatározat, amelyet kedden hirdettek ki a Magyar Közlönyben, egy jelentős stratégiai váltást hirdet meg: a múlt századok vízlevezető gyakorlatától a vízmegtartás és a természetközeli megoldások felé.
A dokumentum egyértelműen beismeri a történelmi gyakorlat negatív hatásait. „Hazánkban a 19. század óta kifejezetten a vízjárta területek csökkentése volt a cél… A gátépítések és a vizek kártételei elleni védekezés következtében hazánk vizes élőhelyeinek 90%-a eltűnt” – olvasható a határozatban. Ez a gyakorlat az Alföld mintegy 40 000 kilométeres csatornahálózatával a vizek gyors levezetését szolgálta, aminek ma a klímaváltozás korában komoly következményei vannak.
A váltás elve: a levezetés helyett a megőrzés
A kormány új célkitűzése szerint a hangsúlyt a védekezésről a megelőzésre, a vízlevezetésről a vizek megtartására kell helyezni. A klímaváltozás miatt megváltozott csapadékviszonyok – hosszú aszályok és intenzív záporok váltakozása – új megközelítést igényelnek. A stratégia lényege, hogy „a csapadékot akkor kell megtartanunk, amikor leesik, és hasznosíthatóvá kell tenni az aszályos időszakokban”. Ehhez a vizet a tájban, a felszínen, a talajban és a felszín alatt kell megőrizni.
Az akcióterv előnyben részesíti a természetközeli megoldásokat, amelyek magukban foglalják a csapadék és a folyókban keletkező többletvíz megtermészetesített módon történő visszatartását. Csak másodlagos lehetőségként említi a hibrid vagy mesterséges megoldásokat. A vízgyűjtők közötti átvezetés vagy a felszín alatti víz nagyobb mértékű felhasználása pedig csak legvégső esetben jöhet szóba, szigorú ökológiai felügyelet mellett.
Konkrét feladatok és szoros határidők
- 2026. október 31. az élő környezetért felelős miniszternek, több tárcatársával és szakmai szervezetekkel együttműködve, gondoskodnia kell arról, hogy a vízhasználat szabályozása összhangban legyen a rendelkezésre álló vízkészletekkel és a klímaváltozási előrejelzésekkel.
- 2026. október 31. Gajdos Lászlónak, a tervezetben meghatározott fő felelősnek, ki kell dolgoznia javaslatokat az 1995. évi vízről szóló törvény módosítására, további szükséges jogszabályi változtatásokra, valamint felül kell vizsgálnia a Nemzeti Vízstratégiát. A munkában figyelembe kell venni az érintett területeken élők foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését is.
- 2026. december 31. az élő környezetért felelős miniszternek integrálnia kell a természetközeli vízmegtartó megoldásokat a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe és a földhasználati tervezési eljárásokba, valamint ösztönöznie kell alkalmazásukat a mezőgazdasági támogatási rendszer átalakítása során.
- 2026. december 31. le kell határolni az ország azon területeit, amelyek kiemelten alkalmasak a vízmegtartásra.
Források: EU-s és hazai pénzek, de részletek később
A terv végrehajtásához a kormány a Helyreállítási és Ellenállóképesség Eszköz (RRF) keretében rendelkezésre álló uniós forrásokat is fel kívánja használni. A konkrét finanszírozás azonban még nem került kijelölésre. Gajdos Lászlónak 2027. február végéig kell megbecsülnie a forrásigényeket. A hazai forrásokból a 2027-es költségvetés kialakítása során kell elkülöníteni a szükséges összegeket. Az 2028 utáni, következő uniós költségvetési ciklus forrásainak felhasználásához szükséges beruházások költségét pedig még tisztázni kell.
Sürgősséget adó háttér: súlyos aszályhelyzet
Az akcióterv kidolgozásának és gyors ütemben történő meghirdetésének sürgető oka nyilvánvaló. Magyarország jelenleg extrém aszály sújtja. A HungaroMet augusztus 24-i térképe szerint az ország területének 98 százalékán közepes, nagyfokú vagy súlyos mezőgazdasági aszály tapasztalható. A legsúlyosabb kategóriába az ország 47,1 százaléka tartozik. Nincs egyetlen olyan pont sem Magyarországon, ahol egyáltalán ne lenne aszály.
Ez a rendkívüli helyzet hangsúlyozza, hogy a vízgazdálkodásban bejelentett paradigmaváltás – a levezetésről a megőrzésre – nem csupán egy környezetvédelmi célkitűzés, hanem gazdasági és társadalmi létfontosságú kérdés. A terv sikeressége közvetlenül befolyásolja majd a mezőgazdaság életképességét, a természeti ökoszisztémák állapotát és az ország éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességét az elkövetkező évtizedekben. A most meghirdetett szigorú határidők és a felkészülés az EU-s források felhasználására azt mutatják, hogy a kormány sürgősséget tulajdonít a dolognak. Azonban a valódi próbatétel a konkrét intézkedések gyakorlati megvalósulása és a megfelelő pénzügyi háttér biztosítása lesz.
