A Sándor-palota közleménye egyértelmű volt. Baka András köztársasági elnök nem kíván egyeztetni politikai pártokkal – így a parlamenti többséggel rendelkező Tiszával sem – az új legfőbb ügyész személyéről. Ez az első nagy, üzenetértékű döntése, amely végérvényesen meghatározhatja elnökségének irányát és hitelét. A kérdés mélyen szimbolikus: ki fogja irányítani a közel 4000 fős ügyészséget, amely az elmúlt évtizedben a rendszer egyik legfontosabb védőbástyájává vált, és hogyan válhat vissza független, a jogszolgáltatásért felelő intézménnyé.
Nagy Gábor Bálint megbízatása 2026. augusztus 25-én, kedden szűnt meg. Lemondását július 22-én nyújtotta be, Magyar Péter miniszterelnök folyamatos politikai nyomásgyakorlása után. Nagy indoklása sértődött volt: azt állította, személye körül „gerjesztett, valótlan alapokon álló, politikai célt szolgáló konfliktus” zajlott, amely árt az ügyészség függetlenségének. A valóság azonban az, hogy a Polt Péter által kialakított, szigorúan hierarchikus rendszerben működő ügyészség alig változott az ő rövid, alig több mint egyéves vezetése alatt. A politikai szempontból kényes ügyek – az MNB-ügyek, az ukrán aranykonvoj ügye, a számtalan feltárt korrupciós botrány – továbbra is elakadtak az ügyészségnél.
Most Baka András előtt áll az a feladat, hogy megkeresse azt a személyt, aki képes megtörni ezt a mintát. A törvény szerint az új legfőbb ügyészt az ő javaslatára az Országgyűlés kétharmados többsége választja meg kilenc évre. A tiszás többség támogatása tehát elengedhetetlen, de az államfő nem hajlandó előzetes alkura menni. Sólyom László példáját követi, aki szintén kardinális kérdésnek tartotta a pártbefolyástól mentes jelölést. Ez nem mindig járt sikerrel: 2006-ban az általa javasolt első jelöltet, Horányi Miklóst, az Országgyűlés nem választotta meg.
Baka dilemmája nyilvánvaló. Ha az ügyészség jelenlegi, a Polt-korszakban kinevelt belső köreiben keres jelöltet, könnyen azzal a vádal fog szembesülni, hogy csak a régi rendőr új kabátot kap – semmi sem változik. Polt Péter emberét ülteti a székbe. Ha viszont teljesen kívülről hoz egy, a közélet számára elfogadható, de az ügyészi szervezet működését nem ismerő személyt, az kérdéses, hogy az illető rendelkezik-e a szükséges tapasztalattal és tekintéllyel egy ilyen méretű és teherbíróságú intézmény átalakításához.
Az ideális jelöltnek tehát egyszerre kellene megfelelnie több, majdnem ellentétes követelménynek:
- Függetlennek kell lennie a pártoktól
- Szakmailag kiemelkedőnek és hitelesnek kell lennie
- Ismernie kell az ügyészség belső működését
- De nem szabad, hogy a régi, torz rendszer részese vagy építője legyen
- A jelölt személye garanciát nyújt a jövőbeli korrupciós ügyek megakadályozására
- Feleljen meg a közélet elvárásainak
Ez nem csupán egy személy kiválasztása. Ez egy intézmény jövőjéről, sőt, az ország igazságszolgáltatási rendszerének hiteléről szóló döntés. Az ügyészség erodálódott tekintélyének helyreállítása alapfeltétele minden olyan ígéretnek, amely a kormányváltás körül született, legfőképpen az elszámoltatás lehetőségének. A társadalmi bizalom nem építhető úgy vissza, hogy a korrupció ügyei ismét egy feketedobozban, az ügyészség falai mögött fulladnak el.
A Tisza-frakció rövid nyilatkozata szerint nem tartják szükségesnek, hogy az államfő velük egyeztessen a jelöltről. Ez lehetővé teszi Baka számára, hogy szakmai alapon hozzon döntést. Azonban amikor a jelölt neve a parlamenti szavazásra kerül, a politikai valóság ismét fel fog tűnni. A tiszás képviselők vajon támogatni fogják az államfő választását, ha az nem felel meg minden politikai elvárásuknak? Vagy a szakmai hitelesség lesz a mérvadó?
Nagy Gábor Bálint a lemondása után visszakerül korábbi szolgálati helyére, a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztályára, beosztott ügyészként. Átmenetileg Lajtár István, a legfőbb ügyész helyettese vezeti az intézményt. De az idő telik. Az ország figyeli, várja, hogy ki lesz az a név, amelyre Baka András leteszi a voksát. Ez a név lesz az első konkrét válasz arra a kérdésre, hogy vajon az ügyészség valóban visszanyerheti-e függetlenségét, és meg tudja-e szüntetni a múlt évtizedek súlyos örökségét: azt, hogy egyesek számára a törvény nem ugyanaz.
Baka első nagy próbája tehát nem csupán egy kinevezés. Ez egy útjelző. Megmutatja, mennyire komolyan veszi az államfő a független intézmények visszaállításának ígéretét, és mennyire képes ellenállni a rövid távú politikai nyomásnak egy hosszú távú, az ország jogállamisága szempontjából fundamentális döntés érdekében. A kihívás óriási, a tét még nagyobb.
