Nicu Ștefănuță, az Európai Parlament független romániai alelnöke, Budapestre szeretne utazni, hogy a Miniszterelnökséggel és a kulturális tárcával tárgyaljon az erdélyi magyar közösségi, kulturális és oktatási programok finanszírozásáról. A politikus közleményében arra hivatkozott, hogy több erdélyi magyar szervezettől olyan jeleket kapott, amelyek szerint a támogatások késnek, vagy bizonytalanná vált a finanszírozásuk, ami egyes rendezvények elhalasztásához vagy felfüggesztéséhez vezetett. Ștefănuță kiemelte: a fesztiválokat, táborokat és kulturális programokat szervező közösségeket nem politikai kötődésük, hanem a munkájuk alapján kellene értékelni.
A megkeresés a magyar politika jelenlegi feszültségpontjába érkezik. A tavasszal hivatalba lépett Tisza-kormány ugyanis átfogó átvilágításba kezdett az előző kormány külhoni támogatási rendszereiben. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter júliusi erdélyi útján egy olyan rendszer felszámolásáról beszélt, amely szerinte a pénzek egy részét politikai lojalitáshoz és informális kapcsolatokhoz kötötte. A kormány vizsgálatot indított az elmúlt tíz év nagyobb külhoni támogatásainak felhasználása ellenőrzésére is.
Ugyanakkor a kormányzat hangsúlyozza, hogy nem a támogatások megszüntetésére, hanem átalakítására készül. Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár néhány napja kijelentette, hogy növelni szeretnék a nyílt pályázatok arányát, és a hosszú távon működő intézmények számára kiszámíthatóbb finanszírozást biztosítanának. Emellett a kormány nyilvánossá tenné a Bethlen Gábor Alap részletes támogatási adatbázisát, ami nagyobb átláthatóságot eredményezne.
Ștefănuță megkeresése egy érdekes fordulatot jelent a magyar–román kapcsolatokban és a belpolitikai viszonyokban. A román politikus az elmúlt időszakban élesen kritikus hangot ütött meg Orbán Viktor politikájával szemben. Az országgyűlési választások előtt, márciusban az Európai Parlamentben a változásra szavazásra buzdított, amire Orbán a közösségi médiában kioktatással vádolta. Ștefănuță három nyelven válaszolt: „a magyarok jobbat érdemelnek”. Később a Transtelexnek adott interjúban azt is elmondta, meglepődött azon, hogy a magyar miniszterelnök időt szánt a vitára, és azt állította, hogy az erdélyi magyar civilek panaszai szerint az előző kormány a támogatásokért politikai hűséget követelt.
A mostani lépésével Ștefănuță úgy tűnik, megpróbálja átírni a szerepét a választások utáni új helyzetben. Nem ellenfélként, hanem potenciális közvetítőként és érdekérvényesítőként lép fel, aki személyesen tárgyalni szeretne Budapesten az erdélyi magyar szervezetek ügyében. Arról is beszélt, hogy a román kormánytól is segítséget kérne, többek között a kulturális minisztériumhoz fordulna, mivel szerinte Romániának és Magyarországnak egyaránt érdeke, hogy az erdélyi magyar kulturális projektek átlátható és kiszámítható finanszírozáshoz jussanak.
Ștefănuță megjegyezte, hogy erdélyi román politikusként a romániai magyar közösség képviseletét is feladatának tekinti. Ez a megközelítés kiemeli, hogy az erdélyi magyar közösségek kérdése túlmutat a két ország bilateralitásán és belpolitikai viszonyain; az Európai Unió értékközpontú, közösségépítő céljai szempontjából is létfontosságú.
- Finanszírozási problémák az erdélyi magyar közösségek számára
- Politikai lojalitás kérdése a támogatásoknál
- Nyílt pályázatok arányának növelése
- Kiszámíthatóbb finanszírozási rendszer kialakítása
- Átláthatóság növelése a Bethlen Gábor Alapnál
- Román kormány segítségének kérése
A helyzet további bonyolultságát az adja, hogy a Tisza-kormány átfogó rendszerváltásba kezdett, amelynek célja az előző évtized gyakorlatainak megállapítása és megváltoztatása. Ez azonnali gyakorlati problémákat vet fel: miközben a régi rendszert „leépítik”, az új, átláthatóbb és nyíltabb rendszer működésbe állításáig idő telik el. Ez az időszak hozza magával a finanszírozási bizonytalanságot, amelyről Ștefănuță beszámol. A kihívás az, hogy a kormány átállása ne vesszen kárba az erdélyi magyar civil szféra stabilitásának és az évtizedes kapcsolatok megtörésének.
Jelenleg nem ismert, hogy a Miniszterelnökség vagy Tarr Zoltán minisztériuma hogyan reagált az Európai Parlament alelnökének levelére. A válasz jelzi fogja, hogy a magyar kormány mennyire látja partnerségként az EU intézményeit ilyen érzékeny kérdésekben, és mennyire hajlandó nyitni a külső érdekérvényesítésre, még akkor is, ha az egy olyan személytől érkezik, akivel korábban éles politikai csatározásban állt.
Az eset sok réteget feltár: az erdélyi magyar közösségek létfontosságú, de gyakran bizonytalan finanszírozását; a magyar külpolitika és külhoni politika alapvető újraértékelésének folyamatát; az EU-s szereplők aktívabb beleszólásának lehetőségét a tagállamok nemzeti kisebbségi politikájába; valamint azt, hogy a heves politikai ellentétek után lehet-e és hogyan lehet új párbeszédet kezdeményezni. Ștefănuță budapesti utazási szándéka ennek a párbeszédnek egy konkrét tesztje lehet, amelynek eredménye nagyban befolyásolja az erdélyi magyar szervezetek középtávú kilátásait.
