Orbán-kormány mulasztása áramimportot okozhat
A kormány energia-krízishelyzetről szóló bejelentése nem csupán a jövőbeli intézkedésekre irányítja a figyelmet, hanem egyre nyilvánvalóbbá teszi a múltban elkövetett, súlyos gazdasági és energetikai mulasztásokat is. Ahogy Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter is felismerte és kimondta, az energiaellátásban várható problémák egyik kulcsfontosságú gyökere az Orbán-kormány évek óta tartó passzivitása a rendszerfenntartó beruházások terén. A miniszter beismerése rendkívüli, ugyanakkor csupán a jéghegy csúcsát fedezi fel egy olyan energiapolitikából, amelyet sokkal inkább a politikai célzattal történő források elosztása, mintsem a stratégiai tervezés és a versenyképes piaci környezet kialakítása jellemez.
A tények nyilvánvalóak és Kapitány miniszter is részletezi azokat: a Duna csökkenő vízállása évek óta ismert kockázat volt a Paksi Atomerőmű számára, amelynek működése hűtéséhez a folyó vízére van szüksége. Ennek a kihívásnak a kezelésére egy új, szivattyús telephely építése lett volna a megoldás, egy olyan beruházás, amelynek költségét a miniszter tízmilliárd forintban határozta meg. Ehelyett az előző, Orbán-kormány ezt a beruházást nem valósította meg. A szükséges infrastruktúra hiánya most komoly leállási kockázatot és a miniszter szerint tízmilliárdos többletköltséget jelentő áramimport szükségességét eredményezheti.
Itt nem egyszerű műszaki mulasztásról van szó, hanem egy olyan politikai döntési kultúra következményeiről, amely szisztematikusan alárendeli a hosszú távú gazdasági racionalitást és a stratégiai beruházásokat a rövid távú, politikai célú forrásfelhasználásnak. Ahogy Kapitány is utal rá, míg a tízmilliárdos szivattyútelep nem épült meg, addig az állami tuládonban lévő MVM-csoport – nyilvánvalóan politikai utasításra – százmilliárdokat költött hirdetésekre, szponzorációkra és sportklubok támogatására. Ez a kontraszt egyértelműen mutatja a probléma valódi természetét: az állami szerepvállalás nem a piac kiegészítőjeként, a versenyt és a hatékony, hosszú távú beruházásokat elősegítő keretek megteremtőjeként működött, hanem források politikai újraelosztásának eszközeként.
Ez a megközelítés súlyosan káros a magyar gazdaság versenyképességére és a fogyasztók érdekeire nézve. Az áramimport költségei végső soron a háztartások és a vállalkozások számláin, valamint a költségvetés terheit növelő kiadások formájában jutnak el hozzánk. Az energiaellátás bizonytalansága közvetlenül veszélyezteti a gazdasági stabilitást, csökkenti az ipari termelés megbízhatóságát, és riasztó jelzést küld a potenciális befektetőknek Magyarország infrastruktúrájának állapotával kapcsolatban.
A jelenlegi kormány részéről a probléma kimondása és a korábbi hiba felismerése pozitív lépés. A korrupciós gyanújú kiadások vizsgálatának ígérete is a helyes irányba mutat. Azonban a magas szintű elismerés önmagában nem elég. Ahhoz, hogy a „higgadt, módszeres munka” valóban átsegítsen a válságon, szükség van egy alapvető politikai fordulatra.
- Az energia- és infrastruktúrapolitikának függetlenednie kell a rövid távú politikai haszonszerzéstől
- Döntések piaci jelzések és technológiai lehetőségek alapján
- Állami szerepvállalás célja a versenyképes piaci környezet biztosítása
- Fergeteges versenyt kell biztosítani a magyar energiaszektorban
- Decentralizált megújuló energiaforrások erősítése
- Kapcsolódás az EU energiaegyesülésének céljaihoz
| Politikai döntési kultúra | Következmények |
|---|---|
| Rövid távú forrásfelhasználás | Költséghatékony beruházások elmaradása |
| Politikai célú újraelosztás | Energiaellátás bizonytalansága |
| Műszaki mulasztás | Infrastruktúra hiánya |
| Állami tuládon Dominancia | Lassú innováció |
| Politikai utasítások | Többletköltségek elkerülése |
| Regionális együttműködés hiánya | Ellátás megbízhatóságának csökkenése |
Kapitány miniszter bejegyzése lehet egy fordulópont, ha a szavak cselekvésre vezetnek. Nem elég megállapítani, hogy az előző kormány nem építette meg a szivattyútelepet. Arra kell törekedni, hogy a jövőben az állam döntéseit ne a politikai haszonszerzés, hanem a gazdasági racionalitás, a fogyasztók érdekei és a piaci verseny elősegítése irányítsa. Csak így kerülhető el, hogy egy tízmilliárdos beruházás elmulasztása újabb és újabb tízmilliárdos többletköltséggel sújtson minket, miközben a versenyképes magyar gazdaság építése helyett a krízishelyzetek kezelésével kell foglalkoznunk.
