A paksi atomerőmű egyik utolsó turbinájának működése is bizonytalan vált az alacsony vízállás miatt, miközben a Duna hőmérséklete közelíti a kritikus 30 fokos határt. A drasztikus teljesítménycsökkenés hátterében egy sor klímával és szabályozással összefüggő probléma áll. Az idei nyár egyértelművé teszi: az ország energiaellátásának gerincét képező erőműre egyre több környezeti tényező jelent veszélyt.
Az elmúlt éjszaka rendkívül feszülttel telt a paksi atomerőműben. A rekord alacsony Duna-vízállás miatt a vízszint pár milliméterre került attól, hogy a teljes erőmű leállásra kényszerüljön. Az a pár milliméter azonban megmentette a helyzetet: hajnalra a vízszint 1,5 centimétert emelkedett. Az erőmű így, bár rendkívül leterhelten, tovább tud működni, jelenleg körülbelül 230 megawatt teljesítménnyel, ami a négy reaktor teljes kapacitásának csupán a nyolcada. Ez a helyzet azonban csak az egyik oldala a problémának. A másik, hogy a Duna vízhőmérséklete is riasztóan magas, és közel jár ahhoz, hogy egyedül is korlátozni kelljen az erőmű termelését.
Miért fenyegeti a vízállás a Paksi Atomerőművet?
A paksi erőmű, mint minden atomerőmű, óriási mennyiségű hőt termel, amit le kell vezetni. Ehhez a Dunából vesz fel hideg vizet, amely a hűtőrendszerben felmelegszik, majd visszafolyik a folyóba. A probléma most az alacsony vízállásban rejlik. Bár a Dunában jelenleg még mindig elég víz van a hűtéshez, az a szivattyúk, amelyek ezt a vizet szállítják, már nem tudják a feladatukat ellátni. Ennek oka egyszerű fizika: a szivattyúk szívócsonkjának, azaz a vízfelvételi pontnak a szintje magasabban helyezkedik el, mint a jelenlegi rekord alacsony vízállás. A szivattyú egyszerűen nem ér le a vízhez, így nem tudja felvenni azt. Ezért kényszerült az erőművezetés arra, hogy drasztikusan, közel 90 százalékkal csökkentse a termelést – csupán annyi áramot termelve, amennyihez már elegendő a rendelkezésre álló hűtővíz.
Miért jelent problémát a Duna túlmelegedése?
Tegyük fel, hogy a vízállás holnap visszaemelkedne, és a szivattyúk újra tudnának dolgozni. Akkor sem indulhatna újra teljes kapacitáson az erőmű. Ennek oka a környezetvédelem. A visszajuttatott, felmelegedett hűtővíz tovább növelné a Duna már így is magas hőmérsékletét, ami súlyos károkat okozhatna a vízi élővilágnak. A halak érzékenyek a hőmérséklet-változásra, a meleg vízben kevesebb oxigén oldódik, és algavirágzás léphet fel.
Ezért szabályozza ezt az egész világon minden ország. Magyarországon a jogszabály kimondja: a paksi atomerőmű addig működhet zavartalanul, amíg a hűtővíz visszabocsátási pontjától a Duna folyásirányában lefelé 500 méterre a víz hőmérséklete el nem éri a 30 Celsius-fokot. Ha ez a határérték megközelíti, le kell terhelni, azaz csökkenteni kell az erőmű teljesítményét, hogy ne kelljen annyi vizet felmelegíteni és visszajuttatni a folyóba.
Mit mutatnak a mérések?
A Duna túlmelegedésének kérdése napirenden van. Tegnap délután a paksi mérőállomáson (amely az erőmű vízfolyás szerinti felett helyezkedik el) 29,2 fokot, a tőle 20 kilométerrel lejjebb lévő dombori mérőponton pedig 29,5 fokot mértek. Ez azt jelenti, hogy a 500 méterrel lejjebb lévő kritikus mérési ponton a hőmérséklet valószínűleg még ennél is magasabb.
Itt fontos egy történelmi összehasonlítás. Az első komolyabb esetet, amikor a vízhőmérséklet miatt kellett volna intézkedni, 2018-ban regisztrálták, amikor a Duna hőmérséklete 29,8 foknál tetőzött. Azonban a korábbi kormány alatt a vízhőmérséklet miatt soha nem kellett leterhelni az erőművet. A helyzet az idei kormányváltás után, júniusban változott meg. A júniusi rekordhőség során, amikor a vízügyi mérőállomások működtek, először kellett teljesítményt csökkenteni a vízhőmérséklet miatt.
Június 27-én egy reaktorblokkot kellett leterhelni, mert a mérések riasztó értékeket mutattak. A mostani helyzet különösen sürgős, mert az erőmű már így is csak minimális teljesítménnyel működik a vízállás miatt – vagyis nincs már sok hely a további csökkentésre.
Mit jelent ez Magyarország számára?
Az energiaellátás biztonságának kérdése közvetlenül érinti minden magyar állampolgárt. A Paks a hazai áramtermelés gerincét képezi. Hosszú távon két riasztó trendet kell figyelembe venni:
- A klímaváltozás következményei: Az aszályos nyarak, az alacsony vízállások és a magas folyóhőmérsékletek valószínűleg egyre gyakoribbá válnak. Ez azt jelenti, hogy a paksi erőmű működését egyre gyakrabban korlátozhatják a természeti körülmények.
- A szabályok betartásának következményei: A nyilvánosság és az EU is egyre nagyobb figyelmet fordít a környezeti és biztonsági előírások betartására. A jelenlegi kormány eddigi intézkedései arra utalnak, hogy komolyabban veszi ezeket a szabályokat, mint a korábbi kormányzat. Ennek eredménye az lehet, hogy a vízhőmérséklet miatti teljesítménykorlátozások is gyakoribbá válnak a jövőben.
A jelenlegi válsághelyzetben a törvény lehetőséget ad a miniszternek arra, hogy a kritikus energiabiztonsági helyzetre hivatkozva részleges felmentést adjon a vízhőmérsékleti korlát alól. Ilyen például a júniusi hőhullám csúcsán is történt. Ez azonban nem megoldás a probléma gyökerére.
Mi várható a következő napokban?
A szakértők reménye szerint a Duna vízhőmérséklete előbb csökken a kritikus 30 fok alá, mint ahogy a vízszint elérné a szivattyúk szívócsonkjának szintjét, ami teljes leálláshoz vezetne. A pillanatnyi enyhülés, a vízszint emelkedése reményt kelt. Azonban a helyzet továbbra is rendkívül törékeny. Az időjárás előrejelzések és a folyamatos monitorozás döntő jelentőségűek.
A jelen helyzet egyértelmű riasztó jel: Magyarország energia-infrastruktúrájának egyik legfontosabb pillére egyre sebezhetőbb a klímaváltozással összefüggő szélsőséges időjárás miatt. A probléma kezelése nemcsak a következő hetekben, hanem az elkövetkező években is kulcsfontosságú lesz az ország stabil működéséhez. A jövőben szükség lehet a hűtési technológia felülvizsgálatára és az energiaellátás diverzifikálására, hogy egy hasonló helyzet ne váljon teljes áramellátási válsággá.
