A kormány bejelentette egy dunai fenékküszöb azonnali megépítését, hogy biztosítsa a paksi atomerőmű hűtővízellátását az alacsony vízállás miatt. A Természetvédelmi Világalap szakértője azonban komoly fenntartásokat fogalmaz meg: a gyors műszaki megoldás a felvízi oldalon segíthet, ugyanakkor a meder mélyülésének okait nem szünteti meg, és ökológiai kockázatokkal is járhat.
A szerdai, kihelyezett paksi kormányülésen Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, hogy azonnal megkezdik egy dunai fenékküszöb építését a paksi atomerőmű és Dunaszentbenedek között. A lépés közvetlen célja az erőmű működésének biztosítása a rendkívül alacsony vízállás miatt, amely kiemelt nemzetbiztonsági kérdéssé vált.
Habár a megoldás sürgőssége érthető, a Természetvédelmi Világalap (WWF) magyarországi szakértője, Gruber Tamás, részletes elemzésben hívja fel a figyelmet a beavatkozás komplex hatásaira és lehetséges mellékhatásaira. A szakértő szerint a fenékküszöb egyrészt gyors, technikai válasz lehet az átmeneti problémára, másrészt viszont nem oldja meg a Duna medrének évtizedek óta tartó mélyülésének okait, és új kihívásokat vet fel a folyó ökológiája és a hosszú távú vízgazdálkodás szempontjából.
Mi a fenékküszöb és hogyan működik?
Egy fenékküszöb lényegében egy alacsony, a folyó medrébe épített gát. Feladata, hogy a felvízi oldalon (a gát felső, folyásirány szerinti előtti részén) visszatartsa a vizet és lokálisan megemelje a vízszintet. Ez pontosan az, amire a paksi atomerőműnek most sürgősen szüksége van a hűtővízellátás biztosításához.
Gruber Tamás hangsúlyozza azonban, hogy ez a műszaki beavatkozás nem szimmetrikus hatású. Amíg a felvízi oldalon a vízszint emelkedik, addig az alvízi oldalon (a gát mögött, lejjebb) a helyzet tovább súlyosbodhat. A gát ugyanis akadályt jelenthet a víz és a vízzel együtt szállított természetes hordalék továbbáramlásában. Ez hosszú távon a gát alatti szakaszok további mélyüléséhez vezethet, mert a hordalék hiánya gyorsítja az eróziót, a meder leszakadását.
A legnagyobb kockázat: az ökológiai átjárhatóság megszakadása
A WWF szakértője egyik legfontosabb figyelmeztetése a hosszirányú átjárhatóság biztosításának szükségességére irányul. Egy Duna méretű, nemzetközi jelentőségű folyónál ezt kiemelten fontos megőrizni.
- Halak és vízi élőlények: A Duna gazdag halállománnyal és egyedi ökoszisztémával rendelkezik. Számos halfaj, mint például a dunai ingola vagy a viza, hosszú vándorutakat tesz meg szaporodási és táplálkozási célból. Egy fenékküszöb, ha nem megfelelően tervezett, akadályt jelenthet ezeknek a vándorlásoknak, ami a populációk hanyatlásához vezethet.
- Természetes hordalékszállítás: A folyó nem csupán vizet, hanem homokot, kavicsot, iszapot is szállít. Ez a folyamat kulcsfontosságú a meder formálásában, a partszakaszok fenntartásában és a vízi élőhelyek egészségében. A gát megzavarhatja ezt a természetes folyamatot.
- Hajózás: A Duna fontos európai vízi közlekedési útvonal. Bármilyen beavatkozásnak figyelembe kell vennie, hogy ne akadályozza a biztonságos hajózást. A vízszint emelkedése a felvízi oldalon kedvező lehet, de az alvízi oldalon a csökkenés éppen ellenkező hatással lehet.
Rövid távú vészmegoldás, de nem helyettesíti a tartós stratégiát
Gruber Tamás egyértelműen leszögezi: a fenékküszöb megépítése nem jelenti azt, hogy megszűnik a jelenlegi vízhiányos helyzet, és hogy hátra lehet dőlni.
„A következő hónapokban is szükség lesz az energia és a víz takarékos használatára” – hangsúlyozza a szakértő.
A mostani beruházás sürgőssége mellett sürgeti azon oki egyeztetések és tervek megindítását, amelyek a folyómeder mélyülésének gyökeres okait és a vízgazdálkodási problémákat hosszú távon kezelik. Ez feltehetően összetett okrendszerre utal, amelyben szerepet játszhatnak az éghajlatváltozás, a felsővízi vízelvezetés változásai, a mederalakító építkezések és a talajvízszint csökkenése is.
Figyelemmel kísérni kell a hatásokat
A szakértő javasolja, hogy a fenékküszöb feletti és alatti folyószakaszokon egyaránt folyamatos, intenzív monitoring legyen, mind műszaki (vízszint, mederalakulás), mind ökológiai (halfaunisztikai, élőhely) szempontból. Csak ezekből a folyamatos adatokból lehet majd pontos képet kapni arról, hogy a rendszer mennyire hatékonyan működik, és milyen korrekciók szükségesek a jövőben.
Összefoglalva: A paksi fenékküszöb egy átmeneti, műszaki vészmegoldás lehet a közvetlen energiaellátási biztonság érdekében. A WWF szakértőjének elemzése azonban rámutat, hogy a gyors beavatkozásnak komplex háttere és következményei vannak. A víz visszatartása egy ponton nem oldja meg a Duna széleskörű vízhiány-problémáit, és óvatos tervezést igényel, hogy a rövid távú energiaigény kielégítése ne menjen a folyó hosszú távú egészségének és a természetes ökológiai folyamatok rovására. A legfontosabb üzenet: a fenékküszöb mögött nem szabad elfeledkezni a víztakarékosság szükségességéről és a vízgazdálkodás tartós, fenntartható átalakításáról.
