Takács Péter és a lélegeztetőgép-botrány részletei

Takács Péter és a lélegeztetőgép-botrány részletei

A videó, amelyen Takács Péter egészségügyi államtitkár durván válaszol egy kérdésre a budai Allee plázában, mostanra százezrekhez jutott el. A felvételen a férfi azt kiabálja: „Hé, Takács! Hol a nyolcmilliárd?”, mire a politikus visszavág: „anyádban”. Ez a nyolcmilliárdos összeg azonnal egy több éves, közvéleményt foglalkoztató közbeszerzési ügyre, a „lélegeztetőgép-bizniszre” irányítja a figyelmet. A kérdés, amelyre mindenki választ keres: mi köze lehetett Takácsnak, avagy a családjának, ehzekhez a milliárdokhoz?

A Telex egy friss cikkében összefoglalta az ügy alapvető körülményeit és a szereplők álláspontját. Mi, az A Liberalizmus Media újságírói módszeresen utánanéztünk a nyilvános dokumentumoknak, hogy megértsük: mit tudunk bizonyítani, mit nem, és hol végződik a tények nyomvonala, kezdődik a találgatás.

A magyar lélegeztetőgép-botrány rövid története

2020 áprilisában, a koronavírus-járvány első, lezárásokkal járó hullámában a kormány sürgősen próbált orvosi felszereléseket vásárolni. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztériuma ekkor kötött egy 17 milliárd forintos szerződést egy Fourcardinal Tanácsadó Kft. nevű céggel ezer kínai lélegeztetőgép beszerzésére.

Ezután gyorsan felbukkant egy új cég, az SRF Silk Road Fund Holding Zrt., amely 10 százalékos tulajdonrészt szerzett a Fourcardinalban. A kulcsfontosságú részlet azonban az, hogy a Silk Road a Fourcardinal profitjának 7/8-ad részét, azaz a túlnyomó többségét kivehette. A Fourcardinal 2022-es megszüntetésekor összesen 18,2 milliárd forint osztalékot fizettek ki. Ennek 15,9 milliárd forintja a Silk Roadhoz került. 2022 májusában a Silk Road tulajdonosai úgy határoztak, hogy ebből 8,05 milliárd forintot kifizetnek maguknak osztalékként. Ez az a „nyolcmilliárd”, amely a köztudatban maradt.

Hogy kerül Takács Péter családja a képbe?

Takács Péter feleségének a fivére, Kőszegi Gábor. Kulja András, a Tisza Párt EP-képviselője 2025 nyarán azt állította, hogy Kőszegi vezető volt a Silk Roadban, amely céghez az említett milliárdok kerülhettek. Takács akkor azt válaszolta, hogy a sógora csupán egy alkalmazott volt a cégnél, akit a külkereskedelmi tapasztalata és nyelvtudása miatt vettek fel.

A nyilvános cégjegyzék adatok azonban részletesebb képet adnak. Kőszegi Gábor neve valóban feltűnik a Silk Road Fund Zrt. vezető tisztségviselőjeként az adott időszakban. Ez több mint egy egyszerű alkalmazott státusza. A Válasz Online korábbi nyomozása szerint a cég székhelyét is egy olyan épületbe jelentették be, ahol a Kőszegi család más vállalkozásai is működtek. Ebből egyértelműen következik, hogy Kőszegi Gábor nem az „utcáról” került a céghez, hanem szoros kapcsolatban állt az alapítás körülményeivel, és vezető szerepet töltött be.

Mit mondanak az érintettek?

Kérdezztük Kőszegi Gábort és is.

Kőszegi Gábor válaszában megerősítette, hogy vezetője volt a Silk Roadnak abban az időszakban. Azonban határozottan cáfolta, hogy a cég vagy ő maga részesült volna a lélegeztetőgépek értékesítéséből származó nyereségből. Elmondása szerint a Covid idején más, nehezen beszerezhető orvosi eszközök (betegmonitorok, pumpák) beszerzésében vett részt, amelyeket az akkori piaci árnál olcsóbban szállítottak. Sikeres ügyletei után természetesen részesült a cég adózott eredményéből. Hozzátette, hogy az általa bonyolított ügyleteket a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) és a NAV is megvizsgálta, és mindent rendben találtak.

Takács Péter, akit az ügy miatt sok megkérdezést ért, Kulja András állításait minden elemében hamis dezinformációnak nevezte. A Facebook-oldalán és a számunkra küldött válaszban is hangsúlyozta: „Sem nekem, sem a családomnak nincs 8 milliárd forintnyi vagyona.” Kiemelte, hogy „A sógoromat alkalmazottként foglalkoztató cég egészen pontosan 0 (azaz nulla) darab lélegeztetőgépet hozott be az országba.” Takács perrel fenyegetőzött és elmondta, hogy tiszta a lelkiismerete, áll minden vizsgálat elé.

Hol áll a határ a tények és a találgatás között?

A nyilvános dokumentumok alapján a következőket tudjuk bizonyítottnak tekinteni:

1. A Covid idején kötött, óriási összegű lélegeztetőgép-vásárlás eredményeként egy bizonyos Fourcardinal Kft. hatalmas nyereségre tett szert.
2. Ennek a cégnek a profitjának túlnyomó része (15,9 milliárd forint) egy Silk Road Fund Zrt. nevű céghez áramlott.
3. A Silk Road Fund Zrt. vezető tisztségviselője abban az időben Takács Péter sógora, Kőszegi Gábor volt.

Ami megválaszolatlan kérdés és nincs nyilvános dokumentummal alátámasztva:

1. A Silk Roadba befolyó 15,9 milliárd forint, és abból kifizetett 8 milliárd forintos osztalék végső soron kinek a zsebébe került? Kik voltak a Silk Road valódi tulajdonosai? Kőszegi Gábor cáfolja, hogy ő ebből részesült volna, de a cég nyilvános beszámolói nem feltétlenül tárják fel az összes tulajdonosi kapcsolatot és az osztalékutalásokat.
2. Mi volt Takács Péter akkori (2020-as) szerepe, ha egyáltalán volt? Akkor még nem volt államtitkár, de kórházigazgatói, később pedig az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) vezetői pozíciója felveti a kérdést: rendelkezett-e olyan információkral vagy kapcsolatokkal, amelyek közvetve befolyásolhatták az ügylet menetét? Erre nincs bizonyíték.

A lényeges különbség tehát az, hogy van-e közvetlen bizonyíték Takács Péter vagy közvetlen családtagjai gazdagodására ebből az ügyletből. A nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok nem tartalmaznak ilyet. Ugyanakkor az is tagadhatatlan tény, hogy hitehagyott sógora kulcsfontosságú pozíciót töltött be annál a cégnél, amely a botrányos ügylet legnagyobb pénzáramlását kapta meg.

Megvizsgálták az ügyet, és mi lett az eredmény?

Kőszegi Gábor hivatkozott a KEHI és a NAV vizsgálatára, amely szerinte mindent rendben talált. Fontos azonban megérteni, hogy ezek a vizsgálatok általában a szerződéskötés formai szabályszerűségére, az árak piaci voltára és az adófizetés helyességére koncentrálnak. Nem feltétlenül céljuk feltárni a mögöttes tulajdonosi kapcsolatokat vagy azt, hogy a szerződés megkötéséhez vezető úton voltak-e irreguláriások. Az, hogy egy hatósági ellenőrzés nem talált szabálytalanságot, nem jelenti automatikusan azt, hogy az ügylet erkölcsi szempontból kifogástalan vagy átlátható volt.

Összegzésként

A Takács Pétert és családját ért vádak egy súlyos, valódi közbeszerzési botránnyal kapcsolódnak össze, amelyben megkérdőjelezhetetlenül óriási pénzek mozogtak átláthatatlan cégstruktúrákon keresztül. A tények azt mutatják, hogy a család egy közvetlen tagja a pénzáramlás központjában állt. Azonban a legvádaskodóbb állítások ellenére – miszerint Takácsnak vagy a családjának 8 milliárdja lenne ebből – nincs nyilvános és cáfolhatatlan dokumentumi bizonyíték.

Ez az ügy is jól illusztrálja a magyar közbeszerzési gyakorlat egyik legnagyobb problémáját: a szerződések mögötti végső előnyezettek és a döntéshozók közötti összefüggések nyomon követhetetlenségét. Amíg nem lesz teljes átláthatóság a tulajdonosi kapcsolatokban és a közpénzek mozgásában, addig hasonló „botrányok” körül mindig maradni fog a tisztázatlan kérdések és a közvetett gyanú felhője. Takács Péter perel, Kulja András propagál, az ellenőrző hatóságok talán nem találtak formai hibát, de a közpénzek sorsa és az ahhoz vezető útvonal egy része még mindig a homályban marad a magyar állampolgárok számára.