Győri korrupciós ügy: Dézsi Csaba András a bíróságon
Tárgyalás és tanúvallomások
Egy olyan bírósági tárgyaláson, ahol a feleletek legtöbbször a „nem emlékszem” és a „nem tudom” szavak körül forognak, Dézsi Csaba András, Győr korábbi fideszes polgármestere csütörtökön szintén tanúskodott. A 758 millió forintos kárral gyanúsított hűtlen kezelési ügy keretein belül a legszembetűnőbb ellentmondás a volt polgármester és egyik vádlottja között alakult ki arról, hogy egyáltalán találkoztak-e valaha.
Dézsi Csaba András határozottan tagadta a II. rendű vádlott, A. Alexander állítását, miszerint 2020 márciusában találkoztak volna P. Iván (a korábbi polgármesteri biztos) házában, ahol Alexander állítása szerint levetkőztették óvintézkedésként. „Ez olyan bizarr történet, hogy biztosan emlékezetes lenne” – reagálta a korábbi polgármester a győri törvényszék előtt. A. Alexander viszont továbbra is fenntartja, hogy a találkozó megtörtént, és hogy telefonon is többször beszélt Dézsivel, amit az utóbbi szintén tagad.
A vád szerint a Győri Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. (GYHG) korábbi ügyvezetője, K. Tamás és alvállalkozója, A. Alexander mintegy 758 millió forint kárt okozott a városnak 2020-ban túlárazott, indokolatlan vagy részben teljesítés nélküli szerződésekkel. A védelem stratégiaja nyilvánvaló: a vádlottak tagadják, és arra hivatkoznak, hogy tulajdonosi utasítások alapján cselekedtek. A Covid időszakában a tulajdonos, a győri önkormányzat jogait a polgármester gyakorolta egyszemélyben.
A tárgyalás kulcsszereplői
A tárgyalás csütörtöki napján Szeles Szabolcs, jelenleg fideszes önkormányzati képviselő, akkoriban Dézsi alpolgármestere lépett tanúként elő. Szeles hangsúlyozta, hogy feladata nem a városi cégek ellenőrzése volt, hanem a költségvetések tervezése. Azt is tisztázta, hogy amikor aláírt egy előterjesztést, az csupán annyit jelentett, hogy „szignózta”, azaz lehetőséget biztosított a tárgyalására, de nem ellenjegyezte – vagyis nem feltétlenül tartotta annak tartalmát tudomásul vagy helyesnek.
A védőügyvéddel folytatott szóváltásban Szeles szinte minden konkrétumot kétségbe vont. Amikor az ügyvéd a GYHG anyagi nehézségeire kérdezett rá, Szeles visszakérdezett: „Mit jelent, hogy anyagi nehézség?” Majd az „nincs pénze” magyarázatra is: „Ez sem pontos, mit jelent?” A képek így teljesen ellentmondásosak: míg a múlt héten tanúskodó Dézsi aktív helyettesnek festette le Szelest, addig maga Szeles most egy szűk feladatkörű, kevés dologról tudomást szerezni képes alpolgármester képet mutatott.
Szeles és a konkrét döntések
Kiderült azonban, hogy Szeles 2020-ban ellenezte, hogy a GYHG százmilliós plusz forrást kapjon, és nem támogatta egy előnytelen lízingszerződést (optikai válogató) megkötését sem. A védelem szerint ez utóbbi döntés vezetett K. Tamás és A. Alexander elbocsátásához, ami az egész ügy kirobbanásához vezetett.
Dézsi Csaba András vallomása
Dézsi Csaba András második meghallgatásán több dologra emlékezett, de alapálláspontja változatlan maradt: szerinte a politikus nem irányíthat közvállalatokat, csapatban dolgoztak, a döntések a cégvezetők feladatai voltak. A védelem szőrszálhasogató kérdésére – miszerint hogyan működhetett a kontroll, ha a feltételezett visszaélések több mint nyolc hónapig zajlottak – nem kapott egyértelmű választ.
Endrődi Péter vallomása
A tömeges „emlékezetkiesés” után felüdülés volt Endrődi Péter, Dézsi volt kabinetfőnökének vallomása. Ő felidézte, hogy egy éjszakán át nézte át a GYHG szerződéseit, és kiszúrta a magas „bánatpénzeket”, vagyis a szerződések felbontásakor fizetendő túlzottan magas kártérítéseket. Ezek a szerződések a vád szerint a vádlott ügyvezető aláírásával készültek.
Tanúk és várható szerepük
A per tanúinak sorában számos jelentős helyi fideszes politikus szerepel vagy fog szerepelni, köztük Borsi Róbert képviselő, P. Iván és Radnóti Ákos volt alpolgármester is. A tárgyalás jelenlegi szakasza alapján az biztosnak tűnik, hogy a tanúk egy része rendkívül takarékosan osztja meg emlékezetét, míg a védelem arra törekszik, hogy a felelősséget a politikai tulajdonosi oldalra hárítsa. A bíróság előtt álló kérdés az, hogy ezekből az ellentmondásos vallomásokból hogyan lehet kialakítani egy hiteles képet arról, ki mikor mit tudhatott, és ki felelős a nyilvános pénzekkel történtekért.
