Átvilágítják az Operaházat: közpénzek és konfliktusok

A kulturális intézmények sorába állt be az a nagy állami átvilágítási hullám, amely már számos közpénzzel működő szervezetet megvizsgált az elmúlt időszakban. A Magyar Állami Operaház tevékenységének törvényességi, szakszerűségi és hatékonysági ellenőrzése csütörtökön kezdődött meg egy szakértői csapat bevonásával. A lépést először Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár jelentette be Facebook-oldalán. Szavaiból kiderült, a vizsgálat célja nem más, mint „a bizalom megerősítése és a működés hatékonyságának biztosítása”. Nagy Ervin hangsúlyozta: az adófizetők joggal várják el, hogy az évi sok milliárd forintból gazdálkodó kulturális intézmények „átlátható, indokolt és felelősségteljes” módon költsék el a közpénzt.

Az államtitkár hozzátette, a mai napon érkezik szakértői csapat az intézménybe, hogy megkezdje a részletes átvilágítást. Ez a bejelentés nem maradt egyedülálló, hiszen Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter is megerősítette a lépést saját közösségi oldalán. A miniszter a vizsgálat indoklásaként az Operaház dolgozóinak folyamatos visszajelzéseire hivatkozott. „A minisztérium úgy döntött, hogy egy szakértői csapatot kér fel az intézmény átvilágítására” – írta. Ez a megfogalmazás egyértelművé teszi, hogy a vizsgálatot a minisztérium kezdeményezte a dolgozók panaszai alapján, ami egy rendkívül szokatlan és figyelemre méltó lépésnek tekinthető a közintézmények világában.

A hírekre azonnal reagált az Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter, aki még a Fidesz-kormány korábbi ciklusaiban, 2012-ben került a pozícióba. A főigazgató nyugtató hangnemben fogadta a bejelentést. „Szerencsére nagy gyakorlatunk van ellenőrzésekben” – kezdte válaszát, majd felsorolta az elmúlt évek során az intézményen átesett ellenőrzéseket. Két NAV-vizsgálatot, egy KEHI-ellenőrzést, egy (már megszűnt) EMMI belső vizsgálatot és két Állami Számvevőszék-féle átvilágítást említett. Kihangsúlyozta, hogy évekig működött mellettük pénzügyi biztos és költségvetési felügyelő is, akik minden költést aláírással jóváhagytak. Arról is beszámolt, hogy az Ernst & Young könyvvizsgálói az elmúlt másfél évben vizsgálták az Operaház gazdálkodását. Ókovács kijelentette: minden vizsgálatot támogatnak, mert közös érdek a politikamentes, elfogulatlan vizsgálati kultúra terjedése.

A főigazgató nem maradt annyiban, hanem rávilágított arra is, hogy a miniszter által említett dolgozói visszajelzésekről szeretne többet megtudni. Reméli, hogy az Operaház vezetésének lehetősége nyílik ezeknek a jelzéseknek a megismerésére és megválaszolására is. Ezt annál is fontosabbnak tartja, mert az intézményben 1100 főt foglalkoztatnak, és a panaszok gyakran névtelen levelek formájában érkeznek, ami megnehezíti a konkrét problémák feltárását. Ókovács utalt egy „régi-régi római jogelvre” is, ami arra enged következtetni, hogy a vádakat bizonyítani kell, nem elég csupán felhozni őket. Végül egy szokatlan lépéssel zárta nyilatkozatát: meghívta az olvasókat az Operaházba, csütörtök estére „újra Best Of Puccini, benne a Gianni Schicchi c. frenetikus víg-egyfelvonásossal”. Hangsúlyozta, hogy a nézőtér klimatizált, ízléses és költséghatékony a megvilágítás, mintegy a gazdaságosság fontosságára utalva.

Ókovács Szilveszter és az Operaház dolgozói közötti feszültség azonban nem újkeletű dolog. Az utóbbi években többször kerültek összetűzésbe, és a legutóbbi jelentős esemény mindössze pár héttel ezelőtt, május 20-án történt. Akkor a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének küldöttgyűlése felszólította Tarr Zoltán minisztert, hogy kérje azonnal Ókovács főigazgató felfüggesztését. A szakszervezeti küldöttek vádat emeltek a főigazgatóval szemben. Állításuk szerint az intézményben évek óta személyes indíttatású, minden szakmaiságot nélkülöző elbocsátások zajlanak, amelyek Ókovács „kifejezett személyes döntései alapján” történnek. A vádak súlyosak: a főigazgató gazdaságossági okokra hivatkozva megszüntette valamennyi magánénekes, karmester, rendező és korrepetitor munkaviszonyban történő foglalkoztatását. A szakszervezet szerint Ókovács igyekezett „elüldözni” azokat is, akik szakszervezeti tisztséget viseltek, és a főigazgató több munkaügyi pert is elvesztett ezzel kapcsolatban.

Ókovács akkor hevesen visszautasította a vádakat, „szemenszedett hazugságként” és „teljesen téves értékítéletként” jellemvezte azokat. A minisztert pedig húszoldalas összefoglalóval várta, amelyben választ ad a kifogásokra. Később, egy Telexnek adott interjúban kifejtette, hogy a szakszervezet olyan foglalkoztatási formákat akar megtartani, amelyek mára fenntarthatatlanokká váltak. Ez a védekezés rávilágított arra, hogy a konfliktus mögött részben az állami intézmények gazdasági kényszere és a hagyományos foglalkoztatási modellek megváltozása is állhat.

A feszültség története még tovább nyúlik vissza. 2023 novemberében a szakszervezetek sztrájkot hirdettek, mert úgy látták, hogy Ókovács „diktatórikus önkénybe taszította” a Magyar Állami Operaház dolgozóit. A sztrájk akkor komoly zavarokat okozott az intézmény működésében, és a konfliktust a nyilvánosság elé hozta. Tavaly pedig a szakszervezetek arról számoltak be, hogy Ókovács jogellenesen bocsátott el három olyan dolgozót, akik korábban a sztrájkban is részt vettek. Ez a lépés a szakszervezetek szerint bosszúállás volt a sztrájk résztvevői ellen, ami tovább mélyítette a munkáltató és a dolgozók közötti ellentétet.

A mostani átvilágítás tehát nem csupán egy rutinszerű ellenőrzés, hanem egy olyan intézménybe látogat, ahol a belső feszültségek és konfliktusok évek óta a felszín alatt vagy felszínen tombolnak. Az átvilágítás eredménye nem csak pénzügyi jelentőségű lehet, hanem politikai és kulturális súlyú is. A vizsgálat megkezdése egyértelmű üzenet az Operaház vezetésének, de egyben a dolgozóknak is: a kormányzat hallja a panaszokat, és ha szükséges, intézkedik. A kérdés az, hogy ez az átvilágítás valódi problémamegoldást hoz-e, vagy csupán egy átmeneti gesztus a dolgozók felé. Ókovács főigazgató eddigi nyilatkozatából az látszik, hogy biztos a pozíciójában és nem tart attól, hogy a vizsgálat kompromittáló anyagot találna ellene. Az Operaház története és a mostani átvilágítás kapcsán továbbra is nyitott kérdés marad, hogy a közpénzek valóban hatékonyan és felelősségteljesen kerülnek-e felhasználásra, és hogy a kulturális intézményekben milyen munkakörülmények uralkodnak. A válaszokat a szakértői csapat jelentése hozhatja majd, amire a magyar kultúraélet és a nagyközönség egyaránt kíváncsian vár.

Főbb Ellenőrzések

• Két NAV-vizsgálat
• Egy KEHI-ellenőrzés
• Egy EMMI belső vizsgálat
• Két Állami Számvevőszék-féle átvilágítás
• Pénzügyi biztosok működése
• Ernst & Young könyvvizsgálói ellenőrzés

Ellenőrzések Részletei