Beruházások hatása a magyar gazdaságra
A közpénzből kiosztott befektetési támogatások egyik legfontosabb célja, hogy tartósan feljebb emeljék egy ország gazdaságának versenyképességét és a lakosság életszínvonalát. A magyar kormányzat újabb politikai ciklusának hajnalán a miniszterek ismételten hangsúlyozzák a váltás szükségességét: kevesebb alacsony hozzáadott értékű összeszerelés, több minőségi, tudásalapú növekedés és erősebb hazai kis- és középvállalkozások (kkv-k). Ez a célkitűzés kiváló. A valóságot azonban a számok és a szerkezeti mutatók festik le, és ezek szerint a magyar gazdaságnak még hosszú út áll előtte, hogy a közpénzből támogatott beruházások valóban átfogó modernizáló hatást érjenek el.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium nyilvános adatai szerint 2010 óta közel 1900 milliárd forintnyi támogatási szerződés született. Ennek több mint fele, 54,7 százaléka, az akkumulátor- és járműipari beruházásokhoz kapcsolódott. A gazdaság egészének szempontjából azonban nem elég a bejelentett milliárdokat összeadni. A valódi kérdés az, hogy ezek a projektek mennyi magas szintű tudást, tartós hazai beszállítói kapcsolatot és magas hozzáadott értékű munkát hagynak maguk után. Más szóval: mekkora a tovagyűrűző hatás az egész gazdaságra?
A nagy számok mögött: a magyar gazdaság szerkezeti kérdései
A válasz megértéséhez meg kell nézni a magyar gazdaság alapvető jellemzőit. A külföldi tulajdonú cégek szerepe óriási. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2023-as adatai szerint ezek a cégek a vállalatok mindössze 1,8 százalékát tették ki, de a foglalkoztatás 23,6 százalékáért és a teljes gazdasági hozzáadott érték 40,6 százalékáért feleltek. A feldolgozóiparban ez a koncentráció még szembetűnőbb: a vállalatok 3,8 százaléka alkalmazta a szektor dolgozóinak a felét, és termelte a hozzáadott érték közel 63 százalékát.
Ez a struktúra közvetlenül visszaköszön a magyar export minőségében. Az OECD 2021-es adatai szerint a magyar exporton belüli hazai hozzáadott érték aránya mindössze 53,5 százalék volt. Ez az Európai Unió egyik legalacsonyabb értéke, csak néhány apró ország előz minket. Összehasonlításképpen: Csehország közel 60, Lengyelország pedig már meghaladja a 68 százalékot. A legfejlettebb nyugat-európai gazdaságok (Németország, Franciaország) 76 százalék fölött mozognak.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy egy itt összeállított és eladott termék árából kevesebb, mint a fele marad igazán itthon, magyar munkabérként, adóként vagy hazai vállalat profitjaként. A többi az importált alkatrészek és anyagok árába vándorol vissza. Ezt a jelenséget magyarázza az export szerkezete is. A járműipar és a villamosberendezés-gyártás (ami magába foglalja az akkumulátoripart is) együtt adja az export közel egyharmadát. Ugyanakkor pont ezek az ágazatok képviselik a legalacsonyabb hazai hozzáadott érték-arányt. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2024-es termelékenységi jelentése szerint ez az arány a járműgyártásban csupán 15, a villamosberendezés-gyártásban 19,2 százalék. Ezzel szemben például a gyógyszeriparban 50, a szakmai és műszaki szolgáltatásoknál 62-63 százalék.
Az OECD a 2024-es magyarországi tanulmányában kifejezetten megjegyezte az elektromobilitáshoz kapcsolódó nagyberuházásokkal kapcsolatban: még nem látható, hogy ezek hosszú távon mennyivel növelik a hazai hozzáadott értéket és a termelékenységet. A kérdés jogos: a beruházási források ilyen mértékű koncentrációja vajon a gazdaság egészének fejlődését segíti, vagy inkább újabb, magas kerítésű „oázisokat” teremt a magyar gazdasági tájon?
Az értékteremtés igazi tőkéje: a tudás
A minőségi külföldi működőtőke-befektetés (FDI) másik kritikus eleme az a tudás, amelyet a gazdaságba hoz. Egy multinacionális cégnél végzett munka csak akkor válik tartós modernizáló erővé, ha maga a munka is magas szintű készségeket, ismereteket igényel és ad át. Gondoljunk a mérnöki tervezésre, a folyamatfejlesztésre, a minőségirányításra vagy a korszerű vállalatvezetési gyakorlatokra. Egy ilyen tapasztalattal rendelkező munkavállaló értéke a munkaerőpiacon megnő. Ezzel szemben, ha a betanított, rutinszerű összeszerelő munka dominál, a „kürtőhatás” – amikor a multinál szerzett tudás továbbáramlik a gazdaságba – gyengébb.
Itt is van mit javítani. Az Európai Unió statisztikái szerint Magyarországon a 20-64 év közötti foglalkozottak körében az összeszerelő, betanított munka aránya az uniós harmadik legmagasabb. Csak Románia és Bulgária előz meg minket. Ez a szerkezet korlátozza a termelékenység növekedését és a magasabb jövedelmek lehetőségét.
A változtatás kulcsa az lenne, hogy a támogatások mellé az ország hosszú távú gazdasági érdekeit szolgáló feltételeket kössünk. Ezek közé tartozhat a hazai beszállítók részarányának növelése, egy meghatározott hazai hozzáadott érték szint elérése, mérhető képzési programok a helyi munkaerő számára, vagy az oktatási intézményekkel való együttműködés. Ezeket a tényezőket akár egy nyilvánosan követhető „FDI-minőségi pontszámmal” is mérhetnénk minden államilag támogatott projekt esetében, hogy átláthatóvá és összehasonlíthatóvá váljon, ki mennyit járul hozzá a gazdaság valódi fejlődéséhez.
Hogyan kapcsolódjanak be a hazai cégek?
A hazai kkv-k gyakran nem azért maradnak ki a nagyvállalatok ellátási láncából, mert nem ismerik őket, hanem mert hiányzik a szükséges tanúsítás, a minőségirányítási rendszer, a kapacitás vagy a fejlesztésre szánt tőke. A megoldás nem a szimpóziumokon és tréningeken múlik. Hatékony beszállítófejlesztési program vállalati auditokból, konkrét technológiai támogatásból, „legjobb gyakorlat” megosztásból, közös kísérleti projektekből és könnyen elérhető finanszírozási forrásokból állna.
- A hazai beszállítók részarányának növelése
- Meghatározott hazai hozzáadott érték szint elérése
- Mérhető képzési programok a helyi munkaerő számára
- Oktatási intézményekkel való együttműködés
- Nyilvánosan követhető „FDI-minőségi pontszám”
- Átláthatóság és összehasonlíthatóság biztosítása
A nagyobb támogatást kapó befektetőknek kötelezően kellene egy, a hazai beszállítókkal való kapcsolódásra vonatkozó tervet készíteniük. Ebben meghatároznák, milyen termékekre van szükségük, milyen minőségi követelmények vannak, és hogyan segítik a potenciális magyar partnerek felkészülését. Nem merev kvótákról van szó, hanem nyilvánosan követett, szakmailag megalapozott célokról. A már működő vállalatok újrabefektetéseit pedig úgy kellene ösztönözni, hogy azok ne csak kapacitásbővítést hozzanak, hanem például regionális irányítási központokat, mérnöki irodákat vagy beszerzési funkciókat telepítsenek ide.
Csehország jó példát mutat. Brno környékén a félvezetőipari beruházások és az amerikai tőke bevonása, uniós támogatásokkal kombinálva, olyan magas színvonalú beszállítói hálózat kialakulásához vezetett, amely már magas hozzáadott értékű tevékenységeket végez.
Egy egységes, átlátható támogatási rendszer kellene a hazai exportőröknek
A másik nagy kihívás a hazai vállalkozások külpiaci terjeszkedésének támogatása. A magyar export mintegy 85 százalékát külföldi tulajdonú nagyvállalatok bonyolítják le. Amíg ez az arány nem változik, a hazai hozzáadott érték sem nőhet érdemben. Itt látni, hogy a két probléma – a külföldi beruházások minősége és a hazai kkv-k gyengesége – szorosan összefügg.
A probléma nem az, hogy ne lennének támogatási programok. Hanem az, hogy bonyolultak és széttagoltak. Jelenleg a Magyar Exportfejlesztési Ügynökség (HEPA), a Nemzeti Innovációs Ügynökség (NIÜ) és az Eximbank különböző, néha átfedő szolgáltatásokat kínál: exportérettségi felmérést, mentorálást, kiállítási támogatást, hiteleket, garanciákat. Egy vállalkozó számára nehéz átlátni, hogy neki pontosan mihez, hol és hogyan kell fordulnia.
A megoldás egy egyszerűsített, átfogó rendszer lehetne. A brit Department for Business and Trade példáját követve az alapvető exportismeretek (piackutatás, jogszabályok, logisztika) ingyenesen és korlátlanul elérhetővé tehetők online, mindenki számára. A konkrét támogatások pedig rugalmasak legyenek: a vállalkozás saját, jól megalapozott tervével pályázzon egy keretösszegre, amit saját belátása szerint költhet célpiaci tanácsadóra, termék- vagy weboldal-adaptálásra, vagy kiállítási részvételre. A siker mércéje ne a kiutazott delegációk száma legyen, hanem az elért tényleges üzleti megállapodások és az új exportbevétel.
Tartós jelenlét a külpiacokon
A tartós exportkapcsolat építése évekig tart, és megbízásra, személyes ismeretségre alapul. Ehhez olyan szakemberekre van szükség a kulcsfontosságú piacokon, akik mélyen ismerik a helyi üzleti kultúrát, hálózatokat és döntéshozókat. A gyakori személycsere és a kizárólag diplomáciai keretek között történő kapcsolattartás nem elég. Magyarországnak vissza kellene építenie egy profi, kereskedelmi alapon működő külföldi irodahálózatát, ahogy azt a cseh CzechInvest csinálja vagy ahogy Magyarország is tette egykoron. A piaci jelenlétet a fizetőképes kereslet és az üzleti lehetőségek határozzák meg, nem politikai preferenciák.
Összefoglalva: a cél jó, az út hosszú
A kormány által kirajzolt gazdaságpolitikai váltás – a magasabb hozzáadott érték és az erősebb hazai vállalkozói szektor felé – helyes és szükséges irány. Az eléréséhez azonban alapvető rendszerszintű változásokra van szükség.
Egyrészt, a befektetésösztönzésnek sokkal szigorúbban kellene a gazdaság hosszú távú érdekeit szolgálnia, előírva a tudástranszfert, a hazai beszállítói kapcsolatokat és a minőségi munkahelyek teremtését.
Másrészt, a hazai vállalkozások külpiacra lépését egy egységes, átlátható, rugalmas és könnyen hozzáférhető támogatási rendszerrel kellene segíteni, ahol a siker valódi gazdasági mutatókkal, például a hazai hozzáadott érték növekedésével mérhető.
Csak így válhatnak a közpénzből támogatott beruházások valódi hajtóerővé a teljes gazdaság tartós és inkluzív modernizációjához. A küldetés nem lehetetlen, de következetes politikai akaratot és a részletekbe menő szakmai munkát igényel. A jövő életszínvonalát ma hozzuk létre a beruházási döntéseinkkel.
