Nehéz ennél megalázóbb helyzetbe kerülni: a Fidesz alkotmánybírósági beadványa a Baka-ügyre hivatkozott
Az Alkotmánybíróság pénteki napirendjén egyértelmű döntés született: a közérdekű vagyonkezelő alapítványok megszüntetését előíró alaptörvény-módosítást nem találta sértőnek az Alaptörvény szellemével szemben. A döntés maga számos jogi és politikai dimenziót érint, de a történet legkiemelkedőbb részlete máshol rejlik. A módosítás ellen benyújtott, fideszes képviselők által aláírt alkotmánybírósági beadvány egyik fő érvéül a Baka kontra Magyarország ítéletet emelte ki. Ez a lépés nem csupán paradoxon, hanem az elmúlt évtized egyik legsúlyosabb magyarországi jogállami konfliktusának fájdalmas felidézésével jár – egy olyan ítélettel, amely maga a Fidesz-kormány nemzetközi veresége volt.
Mi történt a Baka-ügyben?
A helyzet megértéséhez vissza kell tekintenünk 2011-re. Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökét, a Fidesz–KDNP kormányzati többség által elfogadott új Alaptörvény egyik rendelkezése alapján távolították el pozíciójából. Az indoklásként szolgáló, az elnöki mandátumot az Alaptörvény hatálybalépéséhez kötő szabályt Baka úgy értelmezte, hogy az előre nem látható módon rövidítette meg mandátumát, ami alapvetően befolyásolta függetlenségét. A botrányosan rövid, néhány órás parlamentári vitát követően Baka Andrást leváltották.
Baka nem nyugodott bele a helyzetbe, és panasszal élt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt. 2016-ban a strasbourgi bíróság egyhangúlag kimondta, hogy Magyarország megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezmény több cikkelyét is. Az ítélet szerint Magyarország megsértette a tisztes bírósági eljáráshoz való jogot (13. cikk) valamint Baka bíró függetlenségét és pártatlanságát (6. cikk). Az EJEB hangsúlyozta, hogy az eltávolítás mögött politikai okok állhattak, mivel Baka korábban nyilvánosan kritizálta a kormányzat igazságszolgáltatási reformjait. Az ítélet nemzetközi visszhangot kapott, és ma is a független igazságszolgáltatás védelmének egyik kulcsfontosságú európai precedensértéke.
Egy vereséget próbáltak győzelemként felhasználni
Ezért vált ennyire paradoxszá és kétségbeejtővé a fideszes képviselők manővere. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványukban arra a strasbourgi ítéletre hivatkoztak, amely kimondta: a magyar állam jogellenesen, politikai motivációból távolított el egy magas rangú bírót. Ezzel az érvvel próbálták alátámasztani álláspontjukat a vagyonkezelő alapítványok ügyében.
A stratégia nem működött. Az Alkotmánybíróság nem fogadta el az érvelést, és a módosítást nem találta alkotmányellenesnek. A helyzet azt mutatja, mennyire elkeseredett és helytelen jogi érvelésbe keveredhet egy politikai csoport, amikor saját múltbeli vereségét próbálja új kontextusban győzelemként beállítani.
Baka András útja: a vereségből származó erkölcsi tekintély
Ironikus módon éppen ez az ügy és a benne aratott nemzetközi győzelem tette Baka Andrást a köztársasági elnöki posztra alkalmas egyéniséggé a Tisza Párt számára. Ahogy Baka maga mesélte egy korábbi interjúban, az EJEB-ítélet óta számos nemzetközi fórumra hívják szakértőként, ahol a bírói függetlenségről és az igazságszolgáltatás védelméről tart előadásokat. A kirúgása utáni kiállás, a strasbourgi per megvívása és megnyerése erkölcsi tekintéllyé és nemzetközileg elismert jogvédővé avatta. Ez a tekintély bizonyult döntőnek abban, hogy Sulyok Tamás helyett végül őt jelölte pártja az államfői tisztségre.
Az ellentmondások sora
A helyzet gúnyos paradoxonjai nem értek itt véget. Ugyanezek a fideszes képviselők, akik beadványukban a Baka-ítéletre hivatkoztak, nem támogatták Baka András köztársasági elnökké választását. Sőt, a parlament ülésén kivonulással tiltakoztak annak a folyamatnak ellen, amely szerintük „illegitim” volt. Ez a kettős játszma fényesen bemutatja a politikai érvelés egyik legnagyobb gyengeségét: az erkölcsi és jogi alapok folyamatos, helyzetfüggő újraértelmezését.
Ugyanez a Baka-ítélet szerepelt azokban a korábbi beadványokban is, amelyeket ugyanezek a képviselők nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz – például azon indítványukban, amely Sulyok Tamás köztársasági elnöki mandátumának idő előtti megszüntetését kifogásolta. Akkor is arra hivatkoztak, hogy az Alkotmánybíróság döntése nem lehet egyéni, személyes ügyek elintézésének eszköze – pontosan azt az elvet éltetve, amelyet a Baka-ügyben maga a kormányzat súlyosan megsértett.
Mi tanulsága van ennek a történetnek?
- A jog eszközzé válása: Az eset világosan mutatja, hogyan válhat a jog – és még a nemzetközi bírósági ítéletek is – puszta politikai eszközzé.
- Az erkölcsi alapok hiánya: Az ellentmondás – egy ügyben hivatkozni egy ítéletre, egy másikban pedig annak főszereplőjét illegitimnek tartani – az politikai erkölcsi iránytű hiányát jelzi.
- A nemzetközi ítéletek szerepe: A Baka-ítélet továbbra is életben van és hat.
- Az Alkotmánybíróság próbája: Az Alkotmánybíróság döntése azt mutatja, hogy a testület ebben az esetben nem engedett a furcsán összeállított jogi érvelésnek.
- A kormány felelőssége: Az ügy rávilágít arra, hogy a politikai motivációk nem egyszerűen elfelejthetők a jogi döntések kontextusában.
- A fiekeid és a jogállam: E narrativebeli események megkérdőjelezik a magyar jogállam stabilitását.
Összefoglalva, a fideszes képviselők beadványa több volt egy egyszerű jogi lépésnél. Az egy olyan szomorú és megalázó pillanat, amely a politika és a jog széteső viszonyáról tanúskodik. Egy olyan ítéletre hivatkoztak, amely örökre rögzíti, hogy a magyar állam egyszer már alulmaradt a független igazságszolgáltatás védelmének küzdelmében. Ma ugyanezen állam egyes képviselői próbálták azt a vereséget a saját taktikai játszmájuk alátámasztására felhasználni. A történet legfőbb tanulsága talán az, hogy a múlt ítéletei – főleg ha azok vereségek – nem felejthetők el. Néha váratlan formában, egy köztársasági elnök személyében vagy egy alkotmánybírósági beadvány gúnyos paradoxonjában újra felbukkannak, hogy emlékeztessenek minket az elvek fontosságára.
