A hazánkat érő rendkívüli hőség nemcsak az embereket teszi próbára. A tavaszi és nyári kánikulákban egyre gyakoribbak azok a jelenetek, amikor egy-egy fa lombkoronája megfehéredik a napsütésben. Koncz Péter ökológus szerint ez nem szép látvány, hanem a fák vészkiáltása: a levelek fonákját fordítják felfelé, hogy a lehető legtöbb visszaverődő felülettel próbálják túlélni a kíméletlen napsugarakat. Ez azonban már nem az egészséges működés jele. A szakértő egyértelműen fogalmaz: „A fák azt üzenik: baj van.”
A baj forrása közismert: a klímaváltozás által súlyosbított, egyre intenzívebb és hosszabb aszályos időszakok. Magyarországon, különösen a Homokhátság területén, a helyzet olyan súlyos, hogy a szakértők fél-sivatagosodásról beszélnek. A folyók és tavak vízszintje történelmi mélypontokat ér el, miközben az erdők állapota látványosan romlik. A magas hőmérséklet és a vízhiány kettős csapását az erdőállomány egyre kevésbé bírja el, ami több helyen már az erdő ritkulásában, tehát fák pusztulásában nyilvánul meg.
Mi történik a fákkal szélsőséges hőségben?
A fáknak több természetes túlélési stratégiájuk is van a kánikula ellen. Leveleiken lévő pórusokon (gázcserenyílásokon) történő párologtatással hűtik magukat – ez olyan, mintha izzadnának. Ha azonban nincs elég víz a gyökérzetben, ez a folyamat leáll. Ekkor a levelek gyorsan, akár 10-15 Celsius-fokkal is felmelegszenek a környezeti hőmérséklet fölé. Ez a hőségi stressz gyakorlatilag „megsüti” a levelek szövetét, ami a lombsárguláshoz, majd korai lombhulláshoz vezet. A vízhiánnyal legyengített fákat ráadásul a kártevők – például különféle bogarak vagy gombák – is könnyebben megtámadják, mert természetes védekező mechanizmusuk lecsökken.
A probléma nem csak egy-egy egyed pusztulásáról szól. Amikor sok fa egyszerre kerül ilyen stresszhelyzetbe, az egész erdő ökoszisztémája indul megrendülésnek. A talaj árnyékolása csökken, ami tovább gyorsítja a kiszáradást, a talajban élő mikroorganizmusok közössége megváltozik, és az erdő vízmegtartó képessége drasztikusan romlik.
Mi segíthet? Az erdőgazdálkodás kulcsszerepe
Koncz Péter szerint a probléma mérséklésére vannak erdőgazdálkodási eszközök, amelyekkel jelentősen javítható az erdők ellenálló képessége. A kulcs a víz megtartásában és a természetközeli erdők előtérbe helyezésében rejlik.
- Az örökerdő-gazdálkodás és a kíméletes favágás – A hagyományos, nagy területeken végzett tiszavágások helyett egyre sürgetőbb a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek alkalmazása.
- A nagyvadállomány drasztikus csökkentése – Az utóbbi évtizedekben rendkívüli mértékben megnőtt a szarvas, őz és vaddisznó egyedszáma.
- Az erdészeti utak szerepe a vízvesztésben – A nem használt erdészeti utak hálózata összegyűjtik a csapadékvizet és gyorsan kivezetik az erdőből.
- A helyes fafajok kiválasztása: az őshonos lombos erdők előnye – Az őshonos, elegyes lombos erdők sokkal hatékonyabban tartják vissza a csapadékot.
- Az elfogadás: hol már nem lehet erdőt fenntartani – Vannak olyan érzékeny régiók, ahol a zárt, sűrű erdők fenntartása már nem reális cél.
- A tudományos ismeretek felhasználása – A megoldás egy összehangolt stratégiában rejlik, amely egyesíti a tudományos ismereteket és a bátor döntéseket.
A nagy kérdés: miért nem történik semmi?
A szakértők évek óta kongatják a vészharangot. Az elmúlt időszak szélsőséges időjárása – a rekord mértékű hőség, a hiányzó csapadék, a kiszáradó folyók – egyértelműen mutatja, hogy a probléma nem a jövőé, hanem a mienk. Mégis, az eddigi kormányok nem tettek méltányolható, rendszerszintű lépéseket a vízhiány és az erdők pusztulásának megfékezésére.
A megoldás nem egyetlen mágikus intézkedésben rejlik, hanem egy összehangolt stratégiában, amely egyesíti a tudományos ismereteket, a hosszú távú tervezést és a bátor döntéseket. Ez magában foglalja a vadgazdálkodás reformját, az erdőgazdálkodási gyakorlatok modernizálását a vízmegtartás érdekében, és az erdők átalakítását olyan fajok felé, amelyek jobban bírják az új klímát.
Az erdők nem csupán fáink forrásai vagy kirándulóhelyek. Légtisztítók, víztározók, klímastabilizálók és élőhelyek. Harcuk a túlélésért valójában a mi harcunk is. Azt üzenik: baj van. A kérdés csak az, hogy figyelünk-e rájuk, mielőtt túl késő.
