Magyar Péter kormányának első 100 napja: sikerek és kihívások

Az első száz nap minden új kormánynak egyfajta bemutatkozás. Ez az idő elegendő ahhoz, hogy lássuk: mi a prioritás, milyen stílusban dolgoznak, és milyen az alapvető irány. Magyar Péter miniszterelnökségének első három hónapja nem mentes a hibáktól, de egyértelműen kimutatta, hogy számukra egy új, ellenőrzésnek alávetett, nyilvános ügyet szolgáló kormányzás modellje a cél. Az elmúlt 100 nap eredményeit és kihívásait elemzi az alábbiakban 21Kutatóközpont igazgatója, Róna Dániel.

Nem csak Facebook-kormányzás: a munka elindult

Gyakran hallani, hogy a jelenlegi kormányzás csupán a közösségi médiára korlátozódik. Róna Dániel azonban leszögezi: tévedés ezt állítani. „Miközben továbbra is erős a Tisza Párt politikusainak kommunikációja, a tényleges kormányzati munka is elindult” – mondja az elemző. Magyar Péter miniszterelnök aktív Facebook-jelenlétével sem titkolja, hogy fontosnak tartja a közvetlen kommunikációt. Ez azonban nem zárja ki a konkrét munkát. Róna hangsúlyozza, hogy a Fidesz is hatalmas összegeket költött közösségi médiás hirdetésekre, így az új kormányt ezzel vádolni kettős mérce. A lényeges különbség az, hogy az eddigi időszakban nem láttunk a kormány részéről hasonló, közpénzből finanszírozott, óriási kampányköltségeket.

A stílusváltás jelei: a közügyek középpontban

Augusztus 20-án Magyar Péter nem a pártja szigetes rendezvényén beszélt, hanem a Kossuth téren, a honvédeknek szólva. Ez egy szimbolikus és fontos gesztus volt, amely azt üzeni: ő már nem csak pártszószóló, hanem az ország miniszterelnöke, akinek minden állampolgárhoz kell szólnia. Ugyanez a közügyek előtérbe helyezése volt látható az Állami Ünnep alkalmából kiosztott kitüntetések listáján is. A díjazottak többsége társadalmi elismerést vívott ki magának, függetlenül a pártpolitikától. Az egyetlen, akire politikai szerepvállalás vetülhet, Fülöp Botond ügyvéd, a „Vidéki Prókáror” – de éppen ő játszotta kulcsszerepet a kegyelmi botrány feltárásában, ami maga is egy közügy.

Az első számú prioritás: az elszámoltatás

Az elmúlt száz nap legkiemelkedőbb jelensége, hogy az új kormány az elszámoltatást korábban soha nem látott komolysággal és intézkedésekkel támogatja. „Pedig eddig minden kormány ígért valamilyen elszámoltatást” – idézi fel Róna Dániel, hozzáfűzve: de messze nem tettek ennyit a cél érdekében. A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) lebontása meglepően gyorsan és eredményesen halad: visszafizetések történtek, vezetőket sikerült leváltani, és akadály nélkül lezárult a köztársasági elnök mandátuma is. A politikusok fizetéseinek jelentős csökkentése bár gazdaságilag kevésbé jelentős, de erős szimbolikus üzenetet közvetít a közpénzekkel való felelős bánmódról.

A hibák és a tanulási folyamat

A kezdeti időszak nem volt hibamentes. Róna Dániel szerint az egyik legnagyobb baki az államfőjelölés folyamata volt, ami az átgondolatlanság szimbóluma lett. Magyar Péter előzetes egyeztetés nélkül nevezte meg a jelöltet, aki a nyilvános kritikák hatására visszautasította a felkérést. Ez az eset jól tükrözi a kormány egyik alapvető jellemzőjét: a szavazatorientált, közvéleményre érzékeny hozzáállást. Ugyanez látszott a közmédia vezetőinek kinevezésénél is, ahol a miniszterelnök közvetlen beavatkozása után módosítottak a döntéseken. Ezek a lépések mutatják, hogy a kormány még tanulja a hatalom felelős gyakorlását.

A nyertesek és a háttérben maradók

A száz nap politikai nyertesei közé Róna Dániel Forsthoffer Ágnes igazságügyi minisztert és Vitézy Dávid közlekedési államtitkárt sorolja. Kettejük elfogadottsága az elmúlt három hónapban rendkívüli mértékben nőtt, ami részben az őszinte, közvetlen beszédmódjuknak köszönhető, amely a párton kívülieknek is szimpatikus lehet. Forsthoffer tekintélyét az is erősíti, hogy az országgyűlésben nyíltan visszaszólhatott a miniszterelnöknek. Aki ezzel szemben háttérbe szorult, az Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter, akinek aktivitása és láthatósága érzékelhetően csökkent.

A miniszterelnök: mindenki a testében?

Magyar Pétert Róna Dániel úgy jellemzi, hogy jelenleg egy emberben látja el korábban több személy szerepét. Ő viszi Orbán Viktor miniszterelnöki szerepkörét, Gulyás Gergely kormányszóvivői funkcióját a kormányinfókon, és olykor Vitályos Eszter moderátori tevékenységét is. A parlamentben pedig olyan hevesen támadja ellenfeleit, mint ahogyan azt a Fidesz oldalán leginkább Kocsis Máté tette. Ez a folyamatos, teljesítményközpontú mozgás egyértelmű lendületet ad a kormányzásnak, de hosszú távon fenntarthatatlan lehet, és személyes egészségügyi kockázatot is hordoz.

A „mézes hetek” vége felé? Gazdaság és társadalmi párbeszéd

A választás utáni „mézes hetek” hatása még érezhető: a fogyasztói bizalom rekordot döntött, és a piac bizakodó. Az EU-s pénzek hazahozatala is elindult, ami a gazdaságot hosszú távon pozitívan befolyásolhatja. Ugyanakkor a valós gazdasági teljesítmény még nem javult, és egyes közvélemény-kutatásokban már látszanak a kifulladás első jelei. A társadalmi párbeszéd terén is vannak hiányosságok. Bár indultak egyeztetések (például Vitézy közlekedési konzultációja, amit rengetegen kitöltöttek), az államfőjelölési folyamat párbeszéd hiánya, vagy a Tisza Szigetek iránti passzivitás azt mutatja, hogy a kormánynak ezen a téren még van fejlődési potenciálja. Róna Dániel ezeket a kezdeményezéseket egyenlőre inkább a kudarcok közé sorolja.

A ki nem mondott kihívások: oktatás, egészségügy, gyermekvédelem

Bizonyos szempontból száz nap nagyon kevés idő. Az oktatás, a gyermekvédelem vagy az egészségügy égető kríziseiről eddig kevés konkrétum és intézkedés született. Ezek a témák azonban kulcsfontosságúak voltak a kormányváltás előtti diskurzusban, és az ebből fakadó konfliktusok jelentősen hozzájárultak a Fidesz bukásához. A következő időszakban ezekre a területekre kell fókuszálnia a kormánynak, ha valóban változást akar elérni.

Összefoglaló: egy új kormányzási kultúra hajnala

Magyar Péter kormányának első száz napja azt mutatja, hogy komoly törekvés van egy transzparensebb, elszámoltatást szolgáló és közügyekre koncentráló kormányzás kialakítására. A hibák ellenére – az átgondolatlan kommunikációs lépések, a tanulásra szoruló társadalmi párbeszéd – a legfontosabb irányvonal egyértelmű: a NER lebontása és a közpénzek védelme elsődleges prioritás. A kérdés, hogy a jelenlegi lendület és a társadalmi türelem elég lesz-e ahhoz, hogy az elindított folyamatokat a nehéz gazdasági és szociális kihívások közepette is végigvigyék, és hogy a kommunikációs erősség mellé mikor érkezik meg a tartalmi kormányprogram a legégetőbb társadalmi problémákra.