Kassai Lajos: Új vízgazdálkodási szemlélet szükséges

Kassai Lajos: Hogyan élhetne vízzel a Kárpát-medence? Egy lovasíjász tana a fenntarthatóságról

Somogy megye szívében, Kaposmérő mellett, a Kassai-völgy mintegy 25 hektáron nem csak a világ egyik legismertebb lovasíjász központját rejti. Ez a hely egy élő oktatóanyag is arról, hogyan lehet másként, bölcsebben bánni a vízzel egy olyan időszakban, amikor Magyarország számos pontján a folyók kiszáradnak, a tavak vízszintje zuhan, és a talajvíz egyre mélyebbre húzódik. Míg másutt a szárazság okoz gondot, itt, a völgyben, a téli hóolvadásból megmaradt vízben még mindig fürdenek a bivalyok, és az alacsonyabban fekvő legelők zöldellnek – annak ellenére, hogy Kaposmérőn is alig esett csapadék. Kassai Lajos, a modernkori lovasíjászat megteremtője egyetlen döntéssel változtatta meg a völgy sorsát: úgy döntött, hogy őseink bölcsességét követve, rekonstruálja az ártéri vízgazdálkodást.

Ennek a rendszernek a lényege egyszerű és zseniális: a völgybe érkező csapadékvizet onnan már nem engedi ki. Kezdetben egyszerű gátakkal fogta meg a vizet, és amikor megtelt egy kis vízlépcső, épített egy másikat, majd egy harmadikat. Ma már nyolc apró tavacska szikkadt el a Kassai-völgyben, amelyek nemcsak tájképi szépséget adnak, hanem életet is: otthont adnak a vízibivalyoknak, kacsáknak és libáknak. De még fontosabb: a víz a hő hatására folyamatosan párolog, ezáltal nedvességet ad a levegőnek, és az alacsonyabb részeken a legelők szinte folyamatosan zöldek maradnak. „Ha ez nem lenne, akkor hasonló bajban lennék, mint amilyenben jelenleg Magyarország van” – mondta Kassai Lajos. Éles kritikájában hangsúlyozta, hogy az ország gyakorlata az volt és sok helyen ma is az, hogy a vizet nem tartja meg, hanem „belvízként” kezeli, elsődleges célként tartva számon, hogy minél előbb elhagyja hazánkat. „A víz elhagyta az országot, és ennek köszönhetően kiszáradt” – foglalta össze a problémát.

Kassai véleménye szerint pontosan ugyanezt kellene tenni nagyban is, amit ő a völgyében kicsiben alkalmaz: az árvízvédelem paradigmáját meg kellene fordítani. Nem az árvíztől kellene megvédeni az országot, hanem az árvizet kellene megvédeni és gondosan szétteríteni az egész területen. Erre alkalmasak lennének az árokrendszerek, amelyek lehetővé tennék a víz visszapárologtatását és a talajvízkészletek feltöltődését. Ez nagyban megteremtené azt az egészséges ökológiai rendszert, ami a Kassai-völgyben kicsiben működik: a magasabb részeken a talaj természetesen szárazabb, az alacsonyabb területeken pedig megmaradna az életadó nedvesség.

• Kassai Lajos történelmi kitekintése szerint ez nem egy új ötlet, hanem a történelemből feledésbe merült tudás.
• Az Árpád-kort követő két-három emberöltő alatt a Kárpát-medence teljesen áthangolódott az ártéri vízgazdálkodásra.
• Ez a rendszer tökéletesen működött egészen Mária Terézia koráig.
• Az uralkodónő betemettette a folyók mentén a fokokat, ami végzetes fordulatot hozott.
• A megsemmisült fokrendszer már nem tette lehetővé, hogy csillapodáskor visszafolyjon a víz.
• A mocsarak Széchenyi István csapolásával alakultak ki, új honfoglalásnak hívva a folyamatot.

Kassai szerint azonban ez a folyamat vezetett oda, hogy a Kárpát-medence lassan sivatagosodik el. „Lehet, hogy 200 évvel ezelőtt ennek volt létjogosultsága, de mindig le kell követni a klimatikus viszonyokat, és ez a szárazság most új szemléletet, egy paradigmaváltást követel” – hangsúlyozta.

A lovasíjász szerint racionális szempontból visszafordítható lenne a folyamat. A társadalmi és gazdasági kihívás azonban óriási. Egyrészt, ma már olyan területek is beépültek, amelyeket – egy ilyen átfogó vízgazdálkodási átalakítás esetén – vissza kellene adni a természetnek. Másrészt, Kassai Lajos úgy látja, hogy egy „megosztott nemzetben” élünk, ahol a nagy, hosszú távú és közös érdeket szolgáló döntéseket rendkívül nehéz érvényesíteni. A feladatot mégis történelmi nagyságúnak látja. „Ami most a magyarokra vár, legalább akkora feladat, mint a honfoglalás volt” – állítja.

Hozzátette, hogy őseink, akiknek sikerült beilleszkedniük a Kárpát-medencébe, a vándorló életmódról a letelepedettre térve mindezt néhány emberöltő alatt megoldották. A 21. század kihívása szerinte nem kisebb: megfelelni a klímaváltozás követelményeinek, és fenntartható vízgazdálkodási rendszert kialakítani, amely biztosítja a nemzedékek jövőjét.

Kassai Lajos világosan látja, hogy egy ilyen méretű átalakítás számtalan gazdasági és társadalmi érdeket érintene, összetett és hosszú távú tervezést igényelne. A választás azonban egyszerű: „Azt is választhatjuk, hogy nem oldjuk meg a problémát. Ez lesz a vesztünk, ha nem lépünk” – zárta keményen. A Kassai-völgy így nem csupán egy lovasíjász központ, hanem egy csendes, de hatásos bizonyíték arra, hogy a múlt bölcsessége és a jelen eltökéltsége képes együttműködni a jövő biztonságáért. A kérdés csak az, hogy vajon hajlandóak-e az emberek nagyban is meghallgatni ezt a kicsiny, zöld völgy tanulságait.