Három újságíró távozik a Mandinertől a kormányzati nyomás miatt

Mandiner újságírók távozása kormányzati nyomás miatt

Három prominens munkatárs, köztük a főszerkesztő-helyettes, hagyta el a Mandiner című lapot a hét elején, kormányzati nyomásgyakorlásra hivatkozva. A távozók, Kacsoh Dániel, Kohán Mátyás és Lentulai Krisztián egy új, „kritikusan konzervatív” médium létrehozásán kezdtek el dolgozni. A lépésük közvetlen kapcsolatban áll azzal, hogy a lap tulajdonosa, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kékhátúak) új törvénye értelmében tulajdonképpen állami tulajdonba került. A távozó szerkesztők szerint ez ellehetetleníti a független, jobboldali médiamunkát a lapnál, és a Tisza-kormány dönthet a tartalomról. A Mandiner 2024-ben mintegy 390 millió forint állami hirdetést kapott, és 2019 óta a KESMA, majd az MCC médiabirodalmi struktúrájának része volt. A távozás újabb fejezetet ír a magyarországi médiatulajdonviszonyok folyamatos átalakulásának történetébe.

A távozás háttere: államosítás és tartalmi félelem

A távozó újságírók a Facebookon tett közzé közleményeikben egyértelműen a kormányzati nyomásra hivatkoztak. Kacsoh Dániel idézte Magyar Péter miniszterelnök júniusi parlamenti nyilatkozatát, amelyben az állami tulajdonba kerülő Mandiner tartalmáról esett szó.

Kacsoh azt is említette, hogy Magyar Péter nemrég a Mandinert propagandagyártással vádolta, ami a szerkesztők véleménye szerint nem felel meg a valóságnak. Ezt a nyilatkozatot egy olyan kontextusba helyezték, ahol a miniszterelnök a közmédiából két ember elbocsátásáról is beszélt. „Ez kétséget sem hagy azzal kapcsolatban, mi várhat ránk is” – írta Kacsoh. Ez a kijelentés mutatja a távozók legnagyobb félelmét: hogy a tulajdonosi változás közvetlen tartalmi befolyással jár, és a szerkesztőség függetlensége megszűnik.

A lap már július 30. óta nem jelenik meg nyomtatásban, ami a bizonytalanság és a váltás folyamatát jelzi. Kohán Mátyás, aki hét évet töltött a lapnál, egyértelművé tette: nem akar olyan helyen dolgozni, „amiről nem tudni, működni fog-e holnap”. Ehelyett egy „stabil, józan és érdekes jobboldali újságot” szeretne.

A tulajdonosi kör: MCC, kékhátúak és az állam

A történet kulcsa a tulajdonosi struktúra. A Mandinert birtokló MCC alapítvány a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kékhátúak) új szabályozása alá került 2024-ben. Ez a jogi változás gyakorlatilag azt eredményezte, hogy az alapítványi vagyon – és ezzel a tulajdonolt médiumok is – állami felügyelet alá, tulajdonképpen állami kézbe került. Az új törvény értelmében az alapítvány kuratóriumának elnökét a miniszterelnök nevezi ki.

Ez a változás már korábban belső feszültségekhez vezetett. Júniusban az MCC kiadójának vezetője nyilvánosan bírálta az alapítvány akkori elnökét, Orbán Balázst, aki nem sokkal később lemondott posztjáról. Júniusban mintegy hatvan munkatársat bocsátottak el az MCC médiaházaiból, ami a konszolidáció és a kormányzati irányítás fokozódásának jele volt.

A Mandiner pénzügyi háttére sem elhanyagolható. A lap 2024-ben mintegy 390 millió forint értékben kapott állami hirdetéseket. Ez a finanszírozási modell érzékenyé teszi a médiumot a politikai irányvonal változásaira.

Mit terveznek a távozók?

A távozó újságírók nem disszidálnak, hanem egy új projektbe kezdenek. Céljuk egy olyan médium létrehozása, amely a Mandiner „kritikusan konzervatív szellemiségét” viszi tovább, de állami tulajdon és befolyás nélkül.

Kacsoh Dániel közölte: „Terveink szerint egy új, a Mandiner kritikusan konzervatív szellemiségét tovább vivő médium megszervezésén kezdünk el dolgozni.” A terv finanszírozására vonatkozóan a közösségi média felületeiken várják követőik támogatását, valamint esetleges befektetőket keresnek. Ez azonban nem egyszerű feladat. Korábbi kormánypárti politikusok már próbálkoztak a „nemzeti tőkések” megnyerésével a Fidesz-barát média támogatására, de jelentős források nem mozdultak.

A történet mutatja, hogy a konzervatív médiaterületen is kialakulhatnak repülések, ha a szerkesztők úgy érzik, hogy a tulajdonosi környezet és a politikai nyomás veszélyezteti a szakmai függetlenséget.

A szélesebb kontextus: médiafüggetlenség és tulajdon

Ez a távozás egy hosszabb folyamat újabb fejezete. A Mandiner a 2010-es évek végén vált igazán ismertté, majd a KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) megalakulásakor bekerült ebbe a nagy médiabirodalomba. Később az MCC vette át a lap irányítását. A kékhátú alapítványok új törvénye tovább erősítette az állami befolyás koncentrációját azon a médiaszektorban is, amelyet korábban a kormánypárti civil körök birtokoltak.

A távozó szerkesztők tiltakozása a „kézi vezérlés” ellen egy alapvető kérdésre hívja fel a figyelmet: lehetséges-e valóban független és kritikus konzervatív sajtó egy olyan rendszerben, ahol a tulajdonosi láncolatok végül mind az állami döntéshozatalhoz vezetnek? Kohán Mátyás búcsúzó sorai – „Az újság nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut; pláne azé nem lehet, aki államosítja” – ennek a félelemnek a legszembetűnőbb kifejezői.

Az eset rávilágít arra, hogy a médiatulajdonlás kérdése nem csupán bal- és jobboldali, hanem a szerkesztői autonómia és a politikai hatalom közötti viszony kérdése is.