A Magyar Távirati Iroda egykori munkatársai több mint 10 éven át dokumentálták, hogyan vált az állami hírügynökség a Fidesz-kormány narratívájának kiszolgálójává. A 482 oldalas, „Narancs csíkos” elnevezésű gyűjtés levéltári anyagként őrzi a rendszeres utasításokat, az öncenzúrát és az elhallgattatott híreket. A dokumentum részletei alapján a hírszerkesztés gyakorlata nem a közérdekű tájékoztatás, hanem a politikai akarat érvényesítése volt.
A külpolitikai tudósítók és hírszerkesztők összeállítása, az úgynevezett „Narancs csíkos” gyűjtemény, nem pusztán anekdotákat tartalmaz. Az MTI Pro Domo csoportjának több mint egy évtizedes munkája során gyűjtött csetüzenetek, e-mailek és belső levelezések dokumentumokkal bizonyítják: az állami hírügynökség felső vezetői folyamatos, részletes utasítások alapján szabályozták, hogy a külföldi eseményekről mit jelenthetnek meg a magyar közszolgálati médiában – és főként, mit nem. A gyűjtés címe önmagában jelzi a problémát: a Fidesz színeire utal, miközben párhuzamba állítja a Kádár-korszakban használt „Vörös csíkos” elnevezéssel, amivel akkor a nyugati hírügynökségek elhallgatott jelentéseit illették.
A dokumentumból kirajzolódik a gyakorlat: a tudósítók megírták a híreiket, de azokat vagy egyáltalán nem engedték ki, vagy a kormány narratívájának megfelelően szabták át. A döntések a legtöbbször nem a hírszerkesztői asztalon születtek. Ahogy az MTI egyik vezető szerkesztője is üzente a kollégáinak: „Még egyszer szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a felülről jövő rendelések teljesítése kötelező. Ne is próbáljatok vitába szállni fölötte, mindenkinek annál jobb, minél előbb túlesünk rajtuk.” Az üzenet egyértelművé teszi, hogy a szakmai szempontok másodlagosak voltak a „felülről”, azaz külső, valószínűleg kormányzati forrásból érkező parancsok mellett.
A gyűjtemény alapján a hírszerkesztés négy fő gyakorlata volt jellemző:
- az ellenségkép felerősítése
- a kormányzati siker narratívájának terjesztése
- a kellemetlen valóság elhallgattatása
- a szélsőjobboldali narratívák előtérbe helyezése
- öngyilkossági politikai parancsok követése
- szakmai etika figyelmen kívül hagyása
Ezeket a mintákat konkrét, dokumentált esetek támasztják alá.
| Döntés típusa | Példa |
|---|---|
| Öncenzúra | Nicolae Ciuca román miniszterelnök nyilatkozata nem jelent meg |
| Politikai parancs | Varga Judit címe: „Varga Judit: az Európai Parliment baloldali többségének nem tetszik Magyarország.” |
| Elhallgatott hírek | Fitch Ratings elemzés híre nem jelent meg |
| Külső utasítások | MTI-hírt kértek Szili Katalin látogatásáról |
| Átkonvertált hírek | Olasz EP-képviselő nyilatkozata teljes felületet kapott |
| Politikai narratíva terjesztés | Megjelenítési gyakorlat szélsőjobboldali nyilatkozatokkal |
A bizonyítékok szerint az MTI-ben nem jelenhetett meg Nicolae Ciuca román miniszterelnök nyilatkozata, amelyben Orbán Viktor tusnádfürdői, a fajkeveredés ellenzéséről szóló beszédét nemkívánatosnak nevezte. A tudósító megírta a hírt, de az MTI nem adta ki. A főszerkesztő-helyettes, Végh Sándor ekkor arra kérte a munkatársakat, hogy „ne alkalmazzunk öncenzúrát, hanem próbáljuk csak meg engedélyt szerezni a kiadáshoz”. Az, hogy kitől kellett volna engedélyt szerezni, nem volt egyértelmű, de a gyakorlatban a döntés gyakran intézményen kívülről, a Miniszterelnöki Kabinetirodától származott. Ezt támasztja alá az MTVA egykori hírigazgatója, Németh Zsolt (becenevén Pitbull) egy üzenete is, amelyben egy anyaggal kapcsolatban közölte: „Tudj róla, hogy feldolgoztuk ezt a cikket. Külön kérték, hogy itthonról csináljuk meg, ne tudósítói anyag legyen.” A „külön kérték” kifejezés egyértelműen külső, kormányzati kérésekre utal.
A kettős mércét jól illusztrálja két példa. Egyrészt nem mehetett ki a cseh miniszter Orbán Viktort az EU-val való zsarolással vádoló kijelentéséről szóló hír. Másrészt teljes helyet kapott egy olasz jobboldali EP-képviselő azon nyilatkozatának feldolgozása, miszerint „az EU zsarolja Magyarországot”. A gyűjtés készítői egy 2022-es utasítást is dokumentálnak: a fideszes EP-képviselők megszólalásairól nem csupán az EP-vitáról szóló anyagban kellett számot adni, hanem külön anyagot is kellett készíteni róluk, amelyet szélsőjobboldali külföldi EP-képviselők nyilatkozataival kellett kiegészíteni. Ez a gyakorlat nyíltan sértette a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét.
Az orosz témák kezelése különösen sok konfliktus forrása volt. Az orosz demokrácia felszámolását, a sajtószabadság visszaszorítását bemutató hírek rendszeresen kukába kerültek. Amikor a moszkvai tudósító megírta, hogy orosz helyhatósági képviselők Putyin elmozdítását kezdeményezték, a főszerkesztőség kihúzta a mondatot. Egy, a Novaja Gazeta ellehetetlenítéséről szóló cikk elkészült, de soha nem került kiadásra. „Szia, az anyag elbukott, ne is kérdezd, nem tudjuk, miért” – üzentek a tudósítónak. Az MTI nem jelentette meg azt sem, hogy a Wagner-vezér, Jevgenyij Prigozsin orosz börtönökben toborzott katonákat – pedig ez a hír kulcsfontosságú volt a háború új szintjének megértéséhez.
A belső levelek azt is bizonyítják, hogy a tudósítók miként küzdöttek a valóság torzításával szemben. Amikor a főszerkesztőség a Magyar Nemzet egy cikke alapján kért élő bejelentkezést arról, hogy az Egyesült Királyság mennyit költ a migránsokra, a londoni tudósító határozottan visszautasította: „NEM!! Ez uszítás, ráadásul egy szó nem igaz az egészből. Úgy nézem, a Magyar Nemzet a Daily Mailből vette át, ne haragudj, de ezt a kombót NEM vagyok hajlandó használni.”
Az abszurd parancsok csúcspontja pedig az volt, amikor a londoni tudósítót arra utasították, hogy beszéljen az Egyesült Királyságban uralkodó magas inflációról, de konkrét számot ne mondjon. „Mivel itt [Magyarországon] magas az infláció és ahhoz képest ott [a briteknél] biztos alacsony, kérlek, számot ne mondj, csak, hogy továbbra is magas, vagy … éve nem volt ilyen magas, stb.” – született az utasítás. A tudósító visszautasította a kérést azzal, hogy „Inflációról beszélni úgy, hogy nem mondjuk el, mennyi az infláció, eléggé abszurd lenne”.
A dokumentum nemcsak az elhallgattatott hírekről számol be, hanem arról is, hogyan vált az MTI a kormányzati igények kiszolgálójává. Amikor Szili Katalin Washingtonban járt, a látogatás szervezői konkrétan „két MTI-hírt” kértek a programjáról. Egy másik alkalommal Varga Judit (akkor még igazságügyi miniszter) sajtósa közölte az MTI-vel, hogy a cikk címe legyen: „Varga Judit: az Európai Parliment baloldali többségének nem tetszik Magyarország.” Az MTI munkatársa ezt tétlenül végrehajtotta, üzenetében csak annyit jegyzett meg: „Szia, most jött az üzenet VJ sajtósától, hogy a fenti legyen a cím. (…) A teljesnek már ezt adom és alakítom hozzá a leadet.”
A gyűjtés azt is bizonyítja, hogy a kormányzat számára kényelmetlen információk rendszeresen kimaradtak. Nem jelent meg hír a Fitch Ratings elemzéséről, amely szerint bármelyik párt kerülne hatalomra, jelentős gazdasági kiigazítással kell számolnia. Nem került ki az MTI-ből az a hír sem, amely szerint magyar kémeket vettek őrizetbe Ukrajnában. A teljes kiadásért felelős vezető szerkesztő, Rácz Mária a hírigazgatóval történt egyeztetést követően letiltotta a megjelenést.
A 482 oldalas gyűjtés nemcsak egy médiaháttérszolgálat működését dokumentálja. Egy olyan időszak tanúbizonysága, amikor a közérdekű információ szolgáltatás helyett a politikai narratíva terjesztése vált elsődlegessé. Ahogy az egyik, a dokumentumban szereplő MTI-s munkatárs fogalmazott egy kihúzott hír kapcsán: „Észleltem. Szégyen. Az MTI túlélt két világháborút, nyilasokat, Rákosit, 1956-ot, Kádár-rendszert, ‘rendszerváltást’. A Fideszt nem élte túl.”
