Elhunyt Nádas Péter, a magyar irodalom kiemelkedő alakja

Szerda reggel, pontosan nyolc órakor otthonában, Gombosszegen eltávozott közöttünk Nádas Péter. Az író Facebook-oldalán közzétett, családja által megfogalmazott bejelentés közölte, hogy a Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, esszéista, a modern magyar irodalom egyik legnagyobb, világirodalmi jelentőségű alkotója hunyt el 83 éves korában. A család a további információk hiányában kérte az olvasók és a sajtó tiszteletét és türelmét. Nádas Péter halála nem csupán egy család, hanem az egész magyar kultúra és nyelv csapását jelenti, hiszen vele egy megközelíthetetlen értékű, az időt legyőző alkotói életpálya ért véget.

Egy nemzedék meghatározó alakja

Nádas Péter 1942 októberében született budapesti zsidó munkáscsaládban. Budapest ostromát gyerekként élte túl, és ezek a korai, traumatikus háborús élmények később meghatározóvá váltak írói látásmódjában. Szülei a háború után magas rangú kommunista párt- és gazdasági vezetők lettek, de ő maga más utat járt be. Fényképésznek tanult, majd újságírói pályafutás után 1969-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott.

Irodalmi pályája a magyar posztmodern próza úttörőjeként ívelt fel. Esterházy Péterrel, Hajnóczy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt alkották az úgynevezett „Péterek nemzedékét”, amely alapvetően újított meg a magyar nyelvű regényírásban. Nádas művei nem csupán történetek, hanem filozófiai és történelmi kohók, melyekben a testiség, az emlékezet, a történelem súlya és a szexualitás tabudöntögető őszinteséggel kerültek terítékre.

Monumentális művek öröksége

Nádas Péter nevéhez olyan emberöltőnyi munkát jelentő, hatalmas terjedelmű és mélységű alkotások fűződnek, amelyek a magyar irodalom klasszikusai közé emelkedtek. Az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek három kötete, a Világló részletek memoárja és az utolsó nagy regénye, a Rémtörténetek mind-mind olyan kövek az irodalmi katedrálisban, amelyek nélkül a mai magyar próza képe elképzelhetetlen.

A Párhuzamos történeteket a kritika gyakran mérföldkőnek tekinti. A mű azzal szembeszt minket, hogy a testiségről, a szexualitásról és a hatalom pszichológiai gyökereiről ilyen radikálisan őszinte, mélyreható és esztétikailag kifogástalan módon még sosem írt magyar író. Ez a monumentális regény minden bizonnyal tovább fog élni, generációkat fog meghatározni és kérdéseket feltenni.

A Világló részletek című memoárja pedig egyben szigorú önvizsgálat és irodalmi analízis, melyben az író gyermekkori háborús emlékeit idézi fel rendkívüli érzékenységgel és lélektani pontossággal.

Az emberiség nagy kérdéseiről szóló figyelmeztetése

Nádas Péter nemcsak múltunkról, de jelenünkről és jövőnkről is szólt, és nem habozott kimondani a kényelmetlen igazságokat. A 2022-ben, Rémtörténetek megjelenése kapcsán lapunkban készített interjújában hangsúlyozta, hogy az ember alapvető lénye az ezer évek alatt nem változott, annak ellenére, hogy a technika robbanásos fejlődésen ment át. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a világ szerinte már a harmadik világháború küszöbén áll, vagy akár részben már benne is van, miközben az emberiség hajlamos elfelejteni a múlt háborúinak borzalmas tanulságait.

A háború mellett a klímaváltozást tartotta a másik legnagyobb fenyegetésnek. Arra figyelmeztetett, hogy a klímakatasztrófa gyakran háttérbe szorul a fegyveres konfliktusok lármája miatt, noha az emberiség számára legalább akkora, ha nem nagyobb veszélyt jelent. Saját közvetlen környezetében, Gombosszegen is látta ennek jeleit: a pusztuló fákat, az eltűnő állat- és rovarfajokat. Ezek a megfigyelések költői erővel szőrtek be utolsó regényébe is.

A halálról való beszéd: utolsó nagy tanítása

Nádas Péter egész életműve a lét nagy kérdéseivel, így a halállal is folyamatos párbeszédben állt. Három évvel ezelőtt egy podcast-ban, Nincs rá szó című műsorban különösen szembenézett ezzel a témával. Jellemző iróniájával és mélységes komolyságával varázstalanította a halál tabuját. Az egyszer már, szívinfarktus következtében klinikai halottá vált és visszahozott író így nyilatkozott: „Egész életemben arra vágytam, hogy végre halnék meg, és ez a két barom orvos visszahoz.” Ez a mondat tökéletesen összefoglalja egyrészt velejáró sötét humorkészletét, másrészt az élet és halál kérdésével való folyamatos, komoly és egyben felszabadító foglalkozását.

A magyar és a világ közt: elismert örökség

Nádas Pétert különösen a német nyelvterületen méltatták nagyra, ahol művei alapműveknek számítanak. Az elismertség jeleként többször felmerült neve az irodalmi Nobel-díj lehetséges nyertesei között is. Világszerte olyan írónak ismerték el, aki nemcsak magyar történelmi traumákat, hanem az emberi állapot egyetemes kérdéseit dolgozta fel páratlan irodalmi eszközökkel.

Halálával a magyar irodalom elveszítette egyik legnagyobb formabontó és mélységet képviselő alkotóját. A „Péterek nemzedékének” ez az utolsó nagy óriása is eltávozott. Öröksége azonban tovább él. Könyvei, szavai, bátor gondolatai tovább fognak beszélni hozzánk és a jövő nemzedékeihez. Nádas Péter arra tanított bennünket, hogy az irodalom nemcsak szórakoztatás, hanem a valóság legmélyebb és legfájdalmasabb rétegeinek feltárása, egyben a szabadság egyik legfontosabb erődítménye. Eltávozása óriási veszteség, de az általa megírt világ örökké velünk marad.

• Nádas Péter halála a magyar kultúra vesztesége.
• Budapesten született 1942 októberében.
• Művei a magyar irodalom klasszikusai közé emelkedtek.
• Német nyelvterületen alapműveknek számítanak.
• A háború és klímaváltozás veszélyeire figyelmeztetett.
• A halál tabuját ironikusan közelítette meg.